Újabb nagy fába vágta a fejszéjét a szeretett és sikeres egri népzenész-pedagógus

A Farkas Ferenc Zeneiskolában ülünk le beszélgetni, két tanóra között a gyerekekre várva. Itt oktat nap mint nap népzenét. Ének-történelem szakon végzett az Eszterházy Károly Főiskolán, első hangszere a klarinét volt, ezt tanulta Szepesi Gyuri bácsinál, majd jött a furulya, majd a duda, később megtanult hegedűn, brácsán, s ahogyan az illik is, valamennyi hangszeren. Tekintélyes hangszergyűjteménye van. Szólistaként már 1989-ben megkapta a Népművészet Ifjú mestere címet, majd a Gajdossal is 1993-ban, 2004-ben pedig – egy ösztöndíjjal – megírta a Hangszeres magyar népzene című könyvet, amely a Flaccus Kiadónál jelent meg. 

A tanításról ezt mondja: brácsásokat, furulyásokat tanítok. Akad olyan diákom is, aki a népi duda iránt érdeklődik. Bizalmasak velem a gyerekek, talán olyasmit is elmondanak, amit az iskolában nem. A nagyobbak közül van, aki a zenét hivatásnak választja, mint Fekete Márton, Kovács Márton népzenészek, vagy Király Miklós, aki most a felvidéki Ilosvai Táncegyüttes mellett zenél. Akadt olyan tanítványom, aki kitartóan járt, gyakorolt, aztán műegyetemre jelentkezett. Örültem is, hogy lesz valami rendes hivatása. Aztán mégis visszakanyarodott a népzenéhez. 

– Rögös út ez a zenei út, de ha valakinek nincs jobb ötlete, akkor megéri, ha ezt választja - vallja. 

A beszélgetésben végigkövetjük a Gajdos zenekar 30 esztendejét. Az alapítók között Kamrás Lajos, Horváth Attila, Szabó Attila, Maczkó Mária is zenélt az együttesben. Jöttek a gyöngyösiek, Buborék István, majd prímásként Szabó Adrien, Lajti Ákos, s Tibor fia, Gergely, továbbá Vörös Dániel énekesként Polgár Lilla, s most Fekete Bori.

A Gajdos története külön tanulmányt érdemelne. Folyamatosan jelen voltak, vannak Eger zenei életében, s országos fórumokon is. Hét CD-jük készült, s egy mesekönyv CD-melléklettel. A minden adventkor megtartott családi koncertek túl a Gajdos honosította meg Egerben a havonta, kéthetente rendezett családi táncházakat is a Megyei Művelődési Központban, az Ifjúsági Házban, majd a Bartakovicsban és a Kepesben. Közben számos hazai és külföldi szereplésük volt.– S én szerveztem a szüreti napokhoz kapcsolódóan a magyar dudások találkozóját is – említi.

– Még az önálló egri társulat kezdetekor Tamási Áron darabjában, az Ördögölő Józsiásban, vagy a Sütő-darabban, amelynek a Kalandozások Ihajcsuhajdiában volt a címe – emlékezik. – Aztán a kétezres években a Bánk bánban, a Csíksomlyói passióban, a Héthavas gyermekeiben. A Harlekin Bábszínházbanben a Lúdas Matyi, vagy Anga Mária egri írónő Aranypatájú kiscsikó című mesejátékának színrevitelében is közreműködtünk. Sokat dolgoztam együtt a Baráth Zoltán vezette Babszem Jankó Gyermekszínházzal is. Húsz év alatt huszonöt zenét szereztem a társulatnak. Időközben felnőttek a gyermekei, akik szintén ezt a hivatást választották.

– A fiam dobos lett, s a Kőbányai Zenestúdióban tanult Ş közli. – Budaörsön már neki is vannak tanítványai, s több zenekarban zenél, a Gajdosban és főképp az Ethnofilben, amelynek most ODD-ID az új neve. Viola lányom elvégezte a Károly Gáspár Református Egyetemen a bölcsész alapszakot. Előtte végzett a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában hegedű és népi ének szakon. Azóta is zenél, az előbb említett együttesben a bátyjával együtt, de ők már a világzenét képviselik. A legkisebb fiam, Bertalan most kezdte az általánost.

– Móricz Zsigmond Árvácskájából egy kamaraopera készül Kósa Zsolt librettójából, én írtam azenét – tudatja Okos Tibor –, s készülünk folkmusicallel Kinizsi Pálról. Ennek a szövegét a Babszem Jankós Szőke Andrea írta, s a zenéjét én, mindehhez a Halmos Béla Program alkotói pályázaton nyertem támogatást. A Covid-szünet alatt számos pályázatot írtak ki. De ez az időszak megmutatta azt is, hogy folyton jelen kell lenni. Rögös út a miénk, de azt mondhatom, még egyszer szívesen végigcsinálnám. Kicsit szorgalmasabb lennék, ha újra kezdhetném. A zenélés az egyik legjobb dolog az életben!