A mongol fősámán is megáldotta a szilvásváradi forgatási helyszínt + fotók, videó

Karácsony előtt befejeződött az 1242 – A Nyugat kapujában című film szilvásváradi jeleneteinek forgatása. Az egyik este mi is kilátogathattunk a helyszínre, ahol Soós Péterrel, a film rendezőjével beszélgethettünk arról, hogyan is került Szilvásváradra a produkció, hogyan is zajlott egy olyan nap, amikor éjszakai felvételek készültek, de elmondta azt is, milyen dolgozni a külföldi színészekkel.

- Eredetileg Mongóliában szerettek volna forgatni, de ott egyrészt ilyenkor nagyon hideg van, másrészt pedig nem volt meg a forgatáshoz szükséges infrastruktúra. A lakott területtől nagyon messze találtunk alkalmas helyszíneket, ami lehetetlenné tette a stáb utaztatását, elszállásolását. Ezért meghoztuk a döntést arról, hogy itthon, Magyarországon vesszük föl a tervezett képkockákat. Kerestük a megfelelő helyszíneket, kézenfekvően olyanokat, ahol egyébként is jelen van a lótartás, a lósport. Így esett elsőként Szilvásváradra a választásunk, de akkor még nem tudtuk, hogy ez ennyire jó hely a forgatás szempontjából. A nyár elején jártunk itt először, akkor keresgéltük a helyszíneket, akkor már láttam a völgyet, nagyon megtetszett. Visszajöttünk a producerekkel, aztán egyre többen jöttünk, és egyre több részleg vett részt a terepszemlékben. Egy technikai megbeszélésen ötvenen voltunk itt, mindent kijelöltünk, kimértünk. Gyakorlatilag fél éve rendszeresen jövök hetente, aztán egy ideje már szilvásváradi lakos vagyok, ez tart karácsonyig – mondta Soós Péter. A rendező megköszönte a Ménesgazdaság és Cseri Dávid igazgató hozzáállását, segítőkészségét. Rengeteget segítettek a dolgozók, hogy fölépülhessen a völgyben a 13. századi mongol katonai tábor. Nem beszélve a nyolcvan ló elszállásolásáról, a rendelkezésükre bocsátott apparátusról, az ő felkészültségükről.

- Szükségünk volt olyan szakmai felkészültségre, amit egy mezei helyszínen nem tudunk volna biztosítani, vagy egy vagyonba került volna. Így kerültünk ide, s nagyon örülök, hogy itt vagyunk, mindenki segített, nemcsak az igazgató, hanem Csőgér Bálint, Nagyvisnyó polgármestere is. Ő nem csak eszközöket biztosított, hanem maga jött havat lapátolni. Nekünk nagyon fontos, hogy nagyjából egynemű legyen az időjárás, az nem magyarázható a filmben, hogy az egyik jelenetben nincs hó, a másikban pedig van. Napokig szakadó esőben dolgoztunk, de nagyon jó volt, mert köd is volt, kicsit olyan titokzatos, spirituális töltetű képeket tudtunk készíteni. Aztán leesett a hó, attól kezdve harcoltunk vele. Ellapátoltuk, beszórtuk szalmával, járkáltunk rajta, hogy ezt a vakító fehérségét megváltoztassuk – mesélte a nehezítő körülményekről Soós Péter.

Szerinte egyébként nagyon fontos volt az is, hogy az itt élők is maguknak érezzék a produkciót. Ők ugyanis vendégségben voltak itt, de ez egy esemény a közösség életében, amikor ekkora felfordulás idejön, olyan ők, mint egy utazó cirkusz.

Szilvásvárad mellett kézenfekvő lett volna a korszakban épülő bélapátfalvi apátsági templomban is forgatni. Erre azonban sajnos a felújítás miatt nem volt lehetőség, ezért Ócsán egy szintén korabeli templomban tudnak szükséges templombelsőt fölvenni. Néhány részlet megőrződött a korabeli stílusból, más részeit átépítik, a padsorokat kihordják, hiszen akkor álltak a hívek. A rendező szerint 2-3 napot biztosan ott töltenek majd. A rendező elárulta, Esztergomot a visegrádi vár fogja alakítani a filmben, az egykori főváros ugyanis teljesen átépült a századok folyamán.

A tatárjárásról szóló filmhez természetesen szükség volt mongol színészekre, s minthogy a produkció nemzetközi, részesei angol és ausztrál partnerek is, így angolszász színészek is főszerepeket alakítanak benne.

- Sipos Kornél három éve dolgozik a produkción, én két éve. A mongol színészek kiválasztásához elkezdtünk nézni mongol filmeket különböző csatornákon. Egy szót nem értettünk mongolul, de az így is eldönthető, hogy melyik színész tűnik esélyesnek egy szerepre. Összeállítottunk egy listát és a mongol koprodukciós partnernek kiküldtük. Leszerveztek egy próbafelvételt, s amikor kiutaztunk Ulánbátorba, akkor ezeket meg is csináltuk. Örömmel tapasztaltuk, mennyire remek színészek vannak ott.

Szerinte aki mongolokkal dolgozik, nem fog bennük csalódni, profik, jó szakemberek, jó a mentalitásuk. A statiszták pedig itt élő mongolok. A hucul lovak egyébként egy Kisoroszi melletti ménesből valók, ezeket már ismerték a mongol kaszkadőrök korábbi forgatásokról. Szinte a reptérről mentek értük, s választották ki őket, nagyon jól kijöttek velük.

- Az angolok közül hárman jártak itt, hiszen három európai kap engedélyt arra, hogy belépjen a katonai táborba, pontosabban kettő, akik magyarok, illetve egy szereplő a táborban élő magyar. Tam Williams és Jeremy Jones fiatalok, de angolszász nyelvterületen nagyon sikeres színészek, rajtuk kívül még Genevieve Florence fiatal angol színésznő vett részt a munkában. Januárban folytatjuk a forgatást Visegrádon, oda jön egy csomó angol színész. Abszolút sztárnak számít Ray Stevenson, akit például a Róma című sorozat főszereplőjeként is megismerhetett a közönség, aztán nagyon ismert Eric Roberts, aki sok-sok filmben mutatta be tehetségét. Legnagyobb bánatomra már lejátszott, az első napon egy kicsi, de komoly kabinetalakítást nyújtott Michael Ironside, akit a Hegylakó filmek tettek ismertté, de több mint 200 filmet forgatott már. Ő eljött és szinte szívességet téve vállalt szerepet a filmben, egy öreg kereszteslovagot játszott, jó élmény volt – mesélte Soós Péter.

Szilvásváradon rengeteg jelenetet vettek föl, a film körülbelül negyven százalékát itt forgatták. Ezen kívül még az esztergomi (visegrádi) kastélyban játszódó jelenetek és néhány külső felvétel készül még eredeti helyszínen, de azokat a Pilisben részben fölvették, részint ezután fogják. Bár Szilvásváradon cudar körülmények közt dolgoztak, de Soós Péter szereti az eredeti helyszíneket, amelyeknek olyan varázsuk van, amilyennel semmilyen műterem nem tud versenyezni.

- A mi filmünk arra keres választ, hogy 1242 telén miért fordította vissza az addig minden csatában győztes hódító seregét Batu kán, miért nem folytatta Dzsingisz végakarata szerint a hódítást Nyugat felé. Ez az ő döntését megelőző 72 óra története, amelynek bizonyos jelenetei kézenfekvő módon itt játszódnak a katonai táborban, bizonyos jelenetei a Pilisben, mások a várban, a várvédők körében. A történet szerint Batu kán az alvezérei vállalkozásával ellentétesen dönt, amikor meghirdeti a Holdújév ünnep megtartását, amit Dzsingisz vezetett be. Ezt meg szokták tartani, mert nagyon szigorúan veszik a hagyományaikat, de háborús körülmények között először rendezik meg. Ez nemcsak arra lehetőség, hogy a tábori életet, a mongol kultúrát valahogy áttételesen megmutassuk, hanem bizonyos dramaturgiai konfliktusokat generáljunk ezáltal – magyarázta a rendező.

Soós Péter szerint a mongol kultúráról meglepően sokat megmutatunk majd és az autentikus lesz. Szakértőként itt volt körükben az ulánbátori sámán múzeum igazgatója, aki maga Mongólia fősámánja. Szilvásváradon tartott is egy szertartást, megáldotta Batu jurtáját. A rendező kiemelte, a kínai források említik, hogy ezt óriási szekéren szállították, hát ők a szekeret is megmutatják, de húzni nem húzzák, mert azt szintén a kínai források szerint 200 ökör vontatta, ezt pedig nem tudják megoldani.

- Nem arra törekedtünk, hogy minden az utolsó szögig autentikus legyen, hanem, hogy hiteles legyen. Szakértőként segített bennünket Hidán Csaba magyar hadtörténész, akinek kutatási területe ez a korszak, és a mongolok is hoztak történészt, sámánt, mindent, mert szívügyük a film. Az a céljuk, hogy ez olyan hitelességgel tudjon megszólalni, hogy mongol közönség is úgy vegye, ez az ő filmjük, nem pedig egy róluk szóló, mások által készített film. Mi is arra törekedtünk, hogy a magyar részek olyan hitelesek legyenek, hogy a magyar néző is azt mondja, ez rólunk szól – fejtette ki Soós Péter.

A szilvásváradi tábor természetesen nem úgy fog kinézni, ahogyan azt fölépítették, a sátrak fölismerhetők lesznek, de számítógépes animációval növelik a sokszorosára, nem csak a környezetet, a tábort, hanem azzal alkotják meg a katonák zömét is. Óriási csatajelenetre azonban nyilvánvalóan nem volt kapacitás. A 3D-s utómunka fél évet is igénybe vehet majd.

Egyébként idén a 24.hu írt történészek segítségével egy cikksorozatot a tatárjárásról, annak előzményeiről, utózöngéiről. Soós Péter elárult, ő ezt nem követte, de el fogja olvasni. Bevallása szerint azért amikor ez a cikksorozat futott, nyakig merült az előkészítés finisébe, gyakorlatilag a nevén kívül csak azt tudta megmondani, hogy melyik helyszínen mi lesz a feladat. Ahogy befejezik a forgatást, el fogja olvasni a cikksorozatot.

Mi délután fél háromkor érkeztünk a forgatásra, ekkor nagy volt a nyüzsgés a stáb bázisán, öltözés, sminkelés folyt és ebédeltek a színészek, stábtagok is. Soós Péter elmesélte, egy ilyen forgatási nap az étkezéssel kezdődött, ahogy befejezték az ebédet, vagy vacsorát, kijöttek a területre. Az előző nap mindig átbeszélték a következőt, hogy itt lesznek, s tisztázták, ebből ennyi kell. Aztán amikor kijöttek, figyelték, a megbeszéltek szerint alakulnak-e a körülmények. Ha igen, az jó volt, ha nem, akkor kezdődött egy pici szervezés, ingerültség, kiabálás, ám ez a forgatás kezdetéig elmúlt, s kezdték az érdemi munkát. Próbáltak a színészekkel, statisztákkal, fölvették a jelenetet. Elárulta, nem gondoltam, hogy egy ekkora produkcióban is az idővel futnak versenyt. Egy televíziós sorozatban állandóan az idővel harcol, ezért új és érdekes élmény volt neki, hogy itt is a percekkel, másodpercekkel hadakoztak.

- Hajnal egyig forgathattunk. Szerencsére télen korán sötétedik, így nem kell virradatig dolgozni, nyáron ez szigorúbb, rövidebb az éjszaka. Ilyenkor viszont jó hosszú a sötétség, meg tudjuk pörgetni a munkát. Itt eszünk kint, 10-15 perc szünetet kap a stáb, utána, amikor befejezzük - még nincs elmaradt jelenetünk -, akkor gyorsan az asszisztenssel, gyártással, a nagyon tehetséges fiatal operatőrrel, Balázs István Balázzsal átmentünk a következő napon, utána ment mindenki a szállásra, s aludt amennyit tudott. Fél három volt, mire ágyba kerülünk – mesélte Soós Péter.

A rendező azt is elmondta, hogy azon a csütörtökön, amikor ott jártunk, mi történt. Egy küldönc érkezett Karakorumból, Szübötej a tanácskozó sátorba rendelte a vezéreket, hogy az üzenetet átadja nekik. Ez egy nagyon fontos üzenet, amely bizonyos értelemben megfordítja az események menetét. A jurtabelsők nincsenek itt, azok a felvételek műteremben készülnek el, januárban ott folytatják a munkát.

A filmzenére is rákérdeztünk Soós Péternél, annál is inkább, mert az utóbbi években egy mongol zenekar, a The Hu nagy népszerűségre tett szert a mongol torokénekes folkmetallal. Egyes klipjeik százmilliós nézettséget értek el a legnagyobb videómegosztón.

- Nagyon érdekes módon Mike Moren elvállalta, hogy komponálja a film zenéjét. Ő a Queen együttes komponistája, zenei producere volt, a nevéhez fűződik a Barcelona című világsláger. Közreműködik a zenei felvételekben a Hu együttes, a mongol etno rockzenekar torokénekkel, meg mindennel, ami kell, azt mind tudják, boldogan szálltak be a projektbe. Az angol producer, Bill Chamberlain tervezi, hogy videoklipet készíttet a zenekarnak a film felvételei alapján, a zenekarral is forgatva, de ez nem annyira szorosan kapcsolódik a munkánkhoz – válaszolt Soós Péter. Hozzátette egyébként, hogy a forgatáson részt vett összes mongol szereplő tudott torokénekelni. Azt, hogy szeretnek is dalolni, azt mi is megtapasztaltuk, amikor a forgatás kezdetére várva, a tábortűz mellett ülve spontán rákezdtek mongol énekekre.

A zenekar egyik dala a Youtube-csatornájukról: