Bécsi Gyula sikerre vitte a néptáncosokat

– Milyen forrásokból sikerült rekonstruálni ezeket a tánchagyományokat?

– Az elmúlt időszak nagy vállalása volt számunkra Heves megye táncainak, zenéjének gyűjtése. Nagy munkát végeztünk, de még nincs vége. Sikerült felgyűjtenünk, és rekonstruálnunk többek között a tárkányi mellett, a mikófalvi táncokat, viseleteket, de még sok tervünk van. Ott van a bekölcei Bőgőtemetés, vagy a novajiak Vizes népszokása… Van még tennivaló. Busai Norbert, és párja Busai Zsuzsanna ösztönöztek bennünket a gyűjtésre. Sokat segítettek a népdalkincs felkutatásában a helyi asszonyok - különösen az Egercsehiben lakó Pozsik Joachimné Róza néni-, valamint archív filmek, melyeket az MTA Népzenei Tárából és a Hagyományok Házából kerítettünk elő. S társaink voltak Okos Tibiék, a Gajdos népzenei együttes, akik a műsorunkkal egyidőben egy mikófalvi népzenei lemez anyagát játszották fel.

– Mindenek előtt beszéljünk arról, hogy Önnek milyen néptáncos múltja van?

– Sokat köszönhetek Németh Erzsébetnek, Zsókának, a Táltos Együttes egykori vezetőjének, aki sajnos már három éve nincs közöttünk. Kezdjük onnan, hogy Makláron egyszerre kezdtünk építkezni Zsókáékkal és Énekes Istvánékkal. A Táltos Együttesben táncoltam Zsókánál, meg néha- néha benéztem a Lajthába, amit Énekes István vezetett akkoriban a Művelődési Központban. Ezt követően kimaradt két év, és a Lajthát átvette Barsi Csaba (miskolci múzeológus, néptáncoktató), én meg ott ragadtam és nagy erőkkel elkezdtünk dolgozni. Időközben volt egy meghatározó epizód az életemben. Elmentem Erdélybe, Válaszútra, egy néptánctáborba, ahol végképp megfertőződtem a magyar népi tánckultúrától.  Többféle szakmám van, népi fafaragó, szerkezetlakatos, fakitermelő, de időközben elvégeztem a Magyar Táncművészeti Egyetemet. Hét évig tartott harmincháromtól negyven éves koromig. Így most néptáncot tanítok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen, próbálom megfertőzni az iskolásokat és a tanárjelölteket a néptánc szeretetével. Szerintem elég jól sikerült, mert van, aki már ide jár a Lajthába. A tanítványokat Zsókától vettem át. Először felvett szertárosnak, később pedig fokozatosan átvettem a csoportot. Ezt megelőzően 20 éve elvitt engem edzőtáborba, s az ő keze alatt már elkezdtem táncot tanítani. Nagyon sok meghatározó élményt köszönhetek neki. A másik támogatóm Barsi Csaba, aki hasonlóan példaképem, aki 2004-ben adta át az Egres vezetését, az akkori főiskola csoportját.

– Ahogy emlékezetemben áttekintem az elmúlt két évtizedet, Önt fizikailag is átformálta ez a feladat?

– Persze a mai napig formálódom. Kellett! Hatással volt rám Barsi Csaba, a próbák, a fellépések és végül a Táncművészeti Főiskola. Igazából, amiből a mai napig tudok táplálkozni az Lévai Péter tanárom módszertana. Sokszor szigorú volt, de módszertanát mind a mai napig jól tudom alkalmazni.

– Rendkívüli módon fegyelmezi a gyerekeket, átalakult a magatartásuk is. Vérbeli táncosok lettek ezek a fiatalok?

– Ezek a gyerekek tudnak illedelmesen viselkedni, tudnak köszönni, meg tudnak jelenni, ha bemennek valahova, kopognak, meg tudnak szólítani felnőtteket, a saját korosztályukat. Tudnak bánni a lányok a fiúkkal, a fiúk a lányokkal. Ez egy természetes közeg számukra. Azon kívül foglalkozunk azzal, hogy földrajzilag hol vannak azok a területek, aminek a táncát tanuljuk. Ügyelek arra is, hogy zeneileg is kicsit műveltebbek legyenek, énekelni is tudjanak egy kicsit. Nyilvánvalóan az a legfontosabb hogy magát a táncot - amennyire én átadni tudom - nekik is megtanítsam. Ne legyen gond, ha föl kell állni bármikor egy bálban, tudjanak improvizálni, ismerjék a táncdialektusokat.

– Zeneileg, hogyan sikerült megtámogatni az együttest?

– Remek zenészek kísérnek minket Kovács Márton, Fekete Márton, Fekete Borbála. A Gajdos együttessel is szoros munkakapcsolatban vagyunk, akik a közelmúltban Mikófalva zenei kincseiből készítettek egy lemeznyi anyagot.

– A viseleteket hogyan sikerült rekonstruálni?

– Busai Zsuzsanna nagyon sokat segített nekünk. Több helyről vásároltunk viseleteket és emellett járom az egri régiségvásárokat. Egy ilyen vásár számomra egy kincsesbánya, sok eredeti palóc viselethez sikerült így hozzá jutni, illetve két alkalommal pályáztunk a viseletek felgyűjtésére újra varrására.

– Az elmúlt esztendőben a Covid hullám után nagyon szépen szerepeltek az együttes táncosai a szólótáncversenyeken. Mik a tervek 2023-ban?

– Minősülni szeretnénk ebben az évben, s az Eger környéki táncok felkutatását, bemutatását folytatni. A Lajthának 45 éves jubileumi gáláját is megtartanánk, ha minden jól megy ez év őszén.