Rostás Bea elárulta, miért nem készít mostanában szobrokat

– Az „Eredet” témában az ősi szláv isteneket és istennőket próbáltam meg ábrázolni akril technikával készült festményeimen. 2000-2001-ben a diplomamunkám kapcsán hasonlóképp foglalkoztam ezek történetével, megjelenítésével egy, a legősibbnek nyilvánított könyv alapján, amely felsőbbrendű lényekről, istenségekről szól – osztotta meg az Eredet tárlaton látható képeiről Andreja Jovic szerb-egri illusztrátor, grafikus.  – 22 évvel később új formával, több tartalommal bírnak már számomra, mivel a folyamatos nyelvtudományi, etimológiai, mitológiai kutatás eredményeképpen újabb összefüggéseket találtam, így új értelmet kaptak. Így mondhatjuk, hogy a 2000-2001-ben már ábrázolt témát frissítettem a mai tudásommal, teljesen más megvalósítással. A jelen kiállításon bemutatott 8 festmény csak töredéke a komplett szettnek amit még tervezek megvalósítani. Mindegyik istenségnek megvan a saját története, szó-csoportja, melyek az attribútumaikból eredeztethetők, ill. az istenségek neveiből származtathatók. Ez az, ami magával ragadott, hogy ezekhez az archetípusokhoz – melyeknek a geográfiai eredete a Balkántól egészen Indiáig terjed – hogyan kapcsolódnak a szent szavak, melyek a nevükhöz kötődnek, többezer évre visszamenőleg, amikor a feltételezhetően proto indo-európai nyelvekben így hívták ezeket az istenségeket, ősi erőket.

– Elsősorban mely réteghez szólnak ezen képei?
– Azok fogják mélyebben értelmezni a képeimet, akiket érdekelnek az ősi vallások a komparatív nyelvészet, ill. a párosítható fogalmak. Megpróbáltam a képeimen ezeket az archetipikus jelképeket az istenekhez kapcsolni. Megjelenik pl.: A Felsőbbrendű Isten/The Surpreme God, A Háború Istene, az
Áldást adó Isten, Bölcsesség Istene, Anya Istennő, a Mindenség és élet-halál anyja, a Tavasz Istennője, a Nap Istene a hős, vadász,... mindezek közül a legősibb az első Fehér Isten, mellyel a sorozatot kezdtem. Ezek megjelennek a régi kultuszokban is, mint pl. a Busójárás, amelyet szinte minden Balkán országban megtalálunk csak más névvel. Minden kép mögött összetett történet van, melyeket később a különböző nyelvekből egymáshoz társítható szavakról szóló könyvembe tervezek beilleszteni illusztrációként, kapcsolva a történelemhez, etimológiához.

– Az állatok dominánsan jelennek meg a képeiden, mi a szerepük?
– Minden Istennek van egy mélyebb története, amely a hozzá kötődő energiát képviseli, pl. a férfi teremtő és változtató erő, amely a patriarchátus szimbóluma, ill. más energiák, mint pl. az életerő, szerelem, harc, stb.. Csoportosítva jelennek meg a képen szereplők kezdőbetűihez, ill. a megjelenítendő erőhöz, energiához kapcsolódó elemek a képen, folyó, eső, aratás ünnepe, stb. 

– A visszafogottabb színválasztás, a többször monokrómba hajló képek, ezek is jelentéssel bírnak?
– A Fehér Isten, a Kék Istennő, mint a tenger asszonya,… néhány kép monokróm, ami az éjszakához  kapcsolódik, ellentétben a virágzásról, termésről, bölcsességről szóló képekkel. A festmények alsó felében az Istenek alatt láthatóak jelenetek az emberi életből, akik különböző rituálék által kapcsolódnak az istenségekhez.

– Hány szláv istenség van?
A történelemben, aminek nagy része feltáratlan, nyilván sokkal több volt, de a vallások alapjában egy nagy erő, az Egy Teremtő Isten áll. A képeim nem a monoteista vagy politeista vallásról szólnak, hanem a szláv történelemben a kereszténység előtti Isten-képről. Ezen istenségek részei az egy nagy teremtő istennek, aki a mindenség forrása; különböző formákban, amikhez az emberek párosítani tudták, hogy könnyebben azonosuljanak vele.

Dr. Rostás Bea Piros egri szobrászművész is képekkel jelentkezett most az Eredet tárlaton:

– Hogyan jött a téma választás?
– A kiállítás témája, majd címe az „Eredet” elsősorban az idén készült képeim alapján született, amihez becsatlakozott Andreja az ő elképzeléseivel ősszel. 2023 tavaszán festettem egy olajfestményt életem egyik legfontosabb tárgyáról, a kővágó Flexemről, amely 17 éven át volt társam pusztításban-alkotásban, követve a kezeimet, és gondolataimat, felruházva a több mint 60 nagyméretű kő formálásának gyorsított lehetőségével. Nehéz és veszélyes,
de hű társam, ezért szentségét egy ikonosztázra emlékeztető festménybe, majd aranykeretbe foglaltam. Ezzel megszületett az ötlet, ahol végre egyesíteni tudom a szobrász és festő létemet, létrehozni a kőszobrász oltárát, a szobrász keresztjével: kalapács-véső, az illúziót keltő, épp faragás alatt álló 3 dimenziós kőtömböm, a levert kőtörmelék, mint Szent-háromság, illetve a megmunkálásához legszükségesebb eszközöket mutatja be, természetesen mind vászonra festett olajfestmény. Mivel az elmúlt pár évben nem volt lehetőségem nagyméretű követ faragni, óriási élvezet volt imitálni a műteremben, mintha faragnék! Izgatott a felvetés, hogy hogyan vihetném be a monumentális kültéri kőszobrot múzeumba, galériába. Úgy gondolom, ez az installáció életművem egy fontos állomása, ahol ízig-vérig azonosulni tudtam szobrászként a festészettel! Ehhez társult egy Triptichon, amely 3 nagyobb vászon, A szobrász és emberi vágya, hogy nővé váljon, kezében Flex, ami csecsemővé alakul át. A következő képen a szobrászatomban megszokott stilizált, stabil, házra emlékeztető férfialak, Andreja. Több humoros elemmel, cerkával, szívében egy ablakból én integetek, másik ablakban tanítványok, vállán kis énekesmadár, mert a zenélés életünk fontos része. A fejéből kéményen át egy füstfelhőben betűk, mert ír, gondolkodik, folyton a szavak eredetét keresi… A harmadik képen a már megvilágosodott, bölcsebb mester, lábközi vonalaiban tudásra szomjazó gyermeki lélek vonalai, ill. a még meg nem született gyermekének a körvonalazódó lelke rajzolódik ki.

– Az Eredet témából nem maradhatnak ki a családot ábrázoló képek! 
– A művész, életében legalább egyszer lefesti édesanyját, apját, testvérét, szerelmét… itt volt az ideje, hogy én is megpróbálkozzak vele. Bár szűk a családom, mégis azt, akit jól ismerünk sokkal nehezebb ábrázolni, mert ismerjük minden arcát, lelkét, mozdulatait, nehéz kívülállóként csakis a formákat visszaidézni. Nemcsak a portréfestészet, de az olajjal való festés is nagy kihívást jelent, egy türelemjáték, minimális mozdulatokkal, összekeveredő színekkel, száradást igénylő türelem-várakozásokkal, mire egyik réteget a másikra pakolhatom. Mégis élvezem a színek játékát, a szobrász énem pedig nyilván azt élvezi, ha kicsit plasztikus, érezhető a festék felpakolt rétege.

– Miért nem készítesz mostanában szobrokat?
– Ennek csakis fizikai korlátai vannak, a kis bérelt helység, amit műteremként használunk nem bír el szobrokat is, a tanítványainknak kell a hely, meg kell találni a módját, hogy mi is alkotni tudjunk. Köztudott, hogy 13 éves korom óta készítek szobrokat, 60 monumentális követ hagytam több mint
23 országban. A mostani helyzetemben festeni van lehetőségem, a vásznak könnyebben tárolhatók. A színek 7 évvel ezelőtt a Férjemmel való találkozás után jelentek meg az életemben, majd 2020-ban kezdtem többet festeni. Mivel a sok kőfaragástól Flex használattól a kezem finom motorikáját
fejleszteni kellett ez tökéletes módja a kontrollált mozdulatoknak. A szoboralkotáshoz szükségem lenne egy nagyobb helységre, mert hatalmas az alkotó kapacitásom! Remélem a jövőben, vagy valahol máshol, mert pillanatnyilag ezt nem tudjuk finanszírozni, a város pedig nem foglalkoztat, nem támogat…