Hihetetlen, 150 éve kezdődött ásatáson dolgozik a Dobó István Vármúzeum

Együttműködési megállapodást kötött a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ, Magyar Nemzeti Múzeum, a Dobó István Vármúzeum és a Hatvany Lajos Múzeum augusztus 30-án, pénteken a Nemzeti Múzeum Lapidáriumában. A három intézmény összefogásával így elindulhat a Hatvan-Nagygomboson található római kori őrállomás kutatása és régészeti feltárása, derült ki a Dobó István Vármúzeum csütörtöki sajtótájékoztatóján. 

Hatvan-Nagygombos tervásatása idén szeptember 16. és október 6. között valósul meg. Farkas Csilla, régész, a vármúzeum régészeti osztályvezetője elmondta, hogy a három intézmény összefogásával és a sikeres ásatással 2025-re egy 150 éves kutatás zárulhat le. 

– Hatvan-Gombospusztáról 1875-ben római bélyeges téglák kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba, ami a római katonai jelenlétet jelzi a településen. Az alföldi sáncrendszer bejárása során Soproni Sándornak sikerült megtalálnia és hitelesítenie a bélyeges téglák lelőhelyét, ahol 1967-ben és 1968-ban feltárta egy késő római katonai őrállomás épületeit, egy őrtornyot és egy barakképületet, valamint az azokat körülvevő árok egy szakaszát. Az ásatáson előkerült Frigeridus dux Valeriae limitis nevét említő téglabélyegek alapján az építkezést I. Valentinianus császár uralkodásának idejére keltezte, továbbá feltételezte, hogy az őrállomás elkészült és ha csak rövid ideig is, de betöltötte szerepét a Zagyva átkelő és a sánc felügyeletében – tárta fel az ásatás részleteit a régész. 

Kiemelte, hogy a Hatvan-nagygombosi őrállomás az egyik kulcslelőhellyé vált ahhoz, hogy megértsék és rekonstruálják I. Valentinianus császár Kr.u. 373-ban megindult barbaricumi katonai építkezéseit és az ezek mögött meghúzódó stratégiai célokat. Az őrállomás régészeti kutatását ezért kezdetektől nagy hazai és nemzetközi figyelem kísérte. 

A tervásatás közvetlen előzményei

– A római őrállomás jelentős részét és a barakképületet rejtő tanya tulajdonosa a gazdaság bővítését tervezte a területen, amely a régészeti lelőhelyet is érintette. Ennek tisztázására a Dobó István Vármúzeum leletmentő feltárást végzett Gutay Mónika régész vezetésével és Gál Andrea, a Hatvany Lajos Múzeum régészének részvételével és önkéntesek közreműködésével. A májusában megnyitott, körülbelül 20 négyzetméteres felületen előkerültek a Soproni Sándor által kutatott késő római őrállomás barakképületének falai és hozzá kapcsolódó jelenségek. Nyilvánvalóvá vált, hogy az épület további kutatását egy jól előkészített tervásatás keretében, több intézmény együttműködésében, egy korszakkal és témával foglalkozó szakember bevonásával lehet csak tovább folytatni, így csatlakozott a munkához a projekt szakmai vezetője, Mráv Zsolt Attila, régész-főmuzeológus – részletezte Farkas Csilla. 

Dr. Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régész-főmuzeológusa többek között a tervásatás feltárás vezetője is. A tervásatás előkészítésének első lépése az előkerült épület és környékének földradaros felmérése volt, amelyet Nagy László régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének munkatársa végzett.

A Dobó István Vármúzeum a feltárás ásató intézménye

Farkas Csilla továbbá elmondta azt is, hogy a 2024. és 2025. évi tervezett kutatások elsősorban a lelőhely területén az úgynevezett barakk épületre fókuszálnak, melynek alaprajzát Soproni Sándor csak kutatóárkokkal rekonstruált, mivel nagyobb felület kinyitására nem volt módja. A három intézmény célja, hogy az épületet a lehető legteljesebben megismerjék és az előkerült jelenségeket, a falakat, a padlót és az omladékot nagyobb felületen kibontva jussanak újabb információkhoz és leletekhez. Ezentúl céljuk még az is, hogy az előkerült objektumokat, jelenségeket a hagyományos technikák mellett a legkorszerűbb módszerekkel, például drónfelvételekkel, lézerszkennerrel vagy 3D-s fotókkal dokumentálják, valamint, hogy a rendelkezésükre álló geodéziai eszközökkel a lehető legpontosabban feltérképezzék és bemérjék. 

Ezen kívül pedig tervbe vették a Soproni Sándor által teljesen feltárt - jelenleg erdővel fedett őrtorony - hitelesítését, területének részleges újra kinyitását. Továbbá az őrállomást körül ölelő árok vagy árokrendszer feltérképezését, elsősorban a geomágneses vizsgálatok eredményeire épülő kutatóárkokkal. Az ásató, engedélyt kérő intézmény a Dobó István Vármúzeum.

Az újabb kutatás mellett nem áll meg a Nagy-Eged hegyi remetekápolna feltárása sem

Eger mellett a Nagy-Eged hegy tetején egy remetekápolna állt, amely a 18. században élte fénykorát. Az épület romjainak régészeti kutatása 2020-ban műszeres leletfelderítéssel vette kezdetét, mely munkálatról folyamatosan beszámolunk portálunkon. Már a kezdetektől önkéntesek segítségével folyt a kutatás, mára a közösségi régészet szép hazai példájává nőtte ki magát. 

Farkas Csilla összefoglalta, hogy 2024. májusában teljes felületre kiterjedő tervásatással feltárták a 22 méter hosszú, 11 méter széles templom hosszházát, szentélyét és az ahhoz csatlakozó sekrestyét. Míg az erdőben megbúvó templomromnak kezdetben még falai sem látszódtak, a kegyhelynek - az összefogás eredményeképp - immár 2 méter magasságig álló jelentős maradványai kerültek elő. 

A kápolna több szempontból különleges:

• grandiózus volumene városi plébániatemplomokkal vetekszik, 
• meglepően jó állapotban maradt ránk. 2 méter magas felmenő falai őrződtek meg az omladék alatt, 
• emeletes sekrestyével, toronnyal és haranggal rendelkezett, 
• írott forrásokban gazdag, még egy 18. századi boszorkányper is kapcsolódik hozzá. 

Az összetett alaprajzi formájú templom olyan jelentős régészeti és műemléki értéket képvisel, hogy annak helyszíni bemutatása, konzerválása feltétlenül szükséges lesz. Ez a cél egyben kijelöli a közösségi összefogás további irányvonalát. 

Az ásatás jelen szakasza szeptember 2-án kezdődött önkéntesek bevonásával és a tervek szerint 2024. szeptember 14-ig tart. A munkafolyamatról folyamatosan tájékoztatják online felületeinken az érdeklődőket. A jelenleg is zajló teljes feltárást a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.