Gyerekkori emlékek a világháború idejéből

A 85 éve, szeptember elején kitört háborúra 4 hónapra én is megszülettem. Négy évre rá tapasztalhattuk a háború szörnyű hatásait. Egerben is megszólaltak a Mátyás király út, Kertész út, Cifra hóstya és más helyekre épített szirénák. Menni kellett az óvóhelyekre vagy pincékbe. Események, mint gyerekre nagy hatással voltak.

Egyik szombat este otthon a két hokedlira tett mosóteknőben fürdetett anyám, amikor megszólalt a sziréna. Nővérem hátára kapott és szaladt velem a Kőkút völgyén lévő pincénkbe. Pincénkben néhány utcabeli ember is helyet kapott. Szalmára tett pokrócon aludtunk. Itt főztek asszonyok, ló, tehén és kecske mellett járkáltunk. Éhes lovunk bekapta a jobb kezemet, amiben macok volt. A 4. ujjamból egy keveset kiharapott. Apám kiment a pincéből a lónak boglyába rakott szénáért. Közelben harcoló oroszok meglátták és a boglyába lőttek. Apám reggel tudott visszajönni a pincébe.

A kék sisakos orosz katonák a zöld sisakos német katonákat kergették fától fáig haladva a völgyön. Én ezt sámlin állva a pinceajtó résein követtem, amennyire a szüleim engedték. Többször kellett szaladni otthonról a pincébe. Szakaszosak voltak a harcok.

A Kőkút híres forráshoz 4 lépcsőn kellett lemenni. Két német katona itt helyezkedett el és egy ideig fegyverrel feltartotta az üldöző orosz katonákat. Később kilőtték a két németet, apámék temették el a pincetetőn. Én is vittem az ásót, de a sírhoz nem engedtek. Bomba is esett a pincénk elé és hatalmas gödör keletkezett.

Háború után sokáig lerombolt állapotban volt a kórház egy része, a református templom melletti ház és a Fadrusz utcai sarokház.

A szomszéd pincékben rokonok voltak, másokban a Hatvani hóstyáról. Cigánypartról is jártak oda cigányok, akik fejükön hozták a krumplis tésztát, miközben a környéken szórták a bombát.

Hangos bemondó ordította a városban: „Bácska-Baja – vége”. Cigányok énekeltek.

Mikor csendesedett a helyzet, két nővérem is a gettóba ment, ahol az elhurcolt zsidók tárgyai voltak. Hoztak is dunnát, én ezzel takaróztam a pincében. Mikor végleg hazajöttünk 1945. február 2-án reggel, a pinceszomszéd értesített, hogy 10 hektoliter borunkat az oroszok ellopták, de az oroszoktól a nővéreimet is félteni kellett. 

Kínai Konfucius 2500 éves mondásával fejezem be: „Aki a múltat ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet mások tanítója.”

Balázs Mihály ny. középiskolai tanár