Kiderült, hogy látták kortársai Aba Sámuelt

Teiszler Éva történész Aba Sámuel királyságáról tartott előadást a Magyarságkutató Intézet Abasárról szóló konferencián. Mint mondta, a királyság, a regnum jelentett területet, illetve királyi hatalmat is. Fölelevenítette, a középkorban hogyan gondolkodtak Aba Sámuel királyságáról. A Képes Krónika például leírta, hogy királlyá választották és meg is koronázták, az ismétlés jelzi, hogy ezt a részt átemelhették egy másik írásból. Szintén olvasható Aba Sámuel királyságáról leírás a Pozsonyi Évkönyvben is. A Szent Gellért legenda is megemlékezik a húsvéti koronázásról, amely Aba idejében hagyomány lehetett, de később ez kikopott, a 14. században már nem létezett. Megemlékezik a királyváltásról, Péter meneküléséről és Aba fölkenéséről az Altaichi Évkönyv is. Teiszler Éva szerint ez azt jelentette, Aba itthon és külföldön is törvényes királynak számított.

Később azonban kettévált a hagyomány, a Képes Krónika leírása kettős, hiszen azt írja róla, kegyessége miatt hívták Abának, majd azt írták róla kegyetlenkedésbe kezdett. A különböző királylisták közül a pozsonyi és a müncheni királynak tekintette az egykori uralkodót, az esztergomi rövid krónika ellenben nem emlékezik meg róla a kegyes emlékezetű királyok között, Orseolo Péterrel egyetemben. A Zágrábi Krónika például azt írta, István halála után 11 évig nem volt kormányzata az országnak, Péter és Aba hatalmon voltak, de nem voltak királyok. A Somogyvári formuláskönyv úgy említ uralkodókat, német Pétert, magyar Abát és cseh Vencelt, akiket ugyan megkoronáztak, de nem elfogadottak. Ez a forrás egy segédlet, kiknek az okleveleit lehet elfogadna, melyek lehetnek hatályban. Werbőczy István Tripartiuma is három csoportra osztotta a korábbi uralkodókat. Az első csoportba tartozók minden irata elfogadható, a második csoport királyainak csak néhány okirata érvényes, a harmadik csoporttól minden érvénytelen. Aba a harmadik csoportban volt feltüntetve Péterrel, Salamonnal, IV. Istvánnal és III. Lászlóval együtt. Ezektől a királyoktól nem is nagyon maradtak fönn oklevelek, egy-egy darabot ismerni Salamontól és IV. Istvántól, a többiektől egyet sem Igaz, hatalmas volt a forrásvesztés is az eltelt ezer évben. A Tripartium besorolása alapján az utókor emlékezetében kegyvesztett királyok mind-mind az Árpád-ház ágváltásaikor voltak hatalmon. Péter és Aba István után leányágon örökölték a trónt. Salamon már Vazul-ági uralkodó volt, de nem tudta megtartani a hatalmat, Béla ágára került az uralkodói jog, míg István ellenkirálysága mellett II. Gézára szállt a korona, III. László pedig gyerekként meghalt és II. András vonalán öröklődött a hatalom. Ezért valószínűleg a később uralkodók ki is gyomlálták az elődök emlékezetét és valószínűleg az akkor élők is megérezték az eseményeket.

Péter és Aba emlékezete másképpen is kettős. Azután, hogy a Vazul-ágra szállt korona, Szent István helyett Gizella királynét tették meg bűnbaknak Vazul megvakításáért, s fiai elűzéséért, de Pétert is Gizella-rokonnak írták le későbbi források. Werbőczy is azzal indokolja okleveleik érvénytelenségét, hogy I. András tér vissza István törvényeihez, míg Aba és Péter eltértek attól.