Eszterházy SC: amit ígértek, megtették

– A Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnoksággal (MEFOB) befejeződött a 2018/19-es szezon, így a megérdemelt szünetet tölti a csapat. Eltelt már annyi idő, hogy minden leülepedjen Önben?

– Egyelőre nem. Egyébként is még a jövő szezon felkészülési tervét készítem, és mivel még egy-két dolgot pontosítanom kell, ezért ameddig ezzel nem végzek, addig nem tudom abbahagyni a munkát.

– Tavaly nyáron nagy fába vágták azt a bizonyos fejszét, ugyanis a világ legerősebbnek vélt bajnokságába készültek. Mekkora kihívást jelentett ez az NB I/B-s bajnoki cím után a második egri évében?

– Óriásit, ez egyértelmű. Meglepetésként ért, nem gondoltam volna, hogy az első évben feljutunk az első osztályba. Nekem is az első szezonom volt ez az élvonalban, mármint a nőiben, hiszen a férfi mezőnyben lehúztam jó néhány évet, ám a mostani teljesen más feladatot jelentett. Jobb lehetőségekkel rendelkező csapatokkal szemben kellett felvennünk a versenyt, ami egy hatalmas kihívást jelentett. Ennek ellenére nem vallottunk szégyent, mindent megtettünk, ami tőlünk tellett, ezért nyugodt lehet a lelkiismeretünk.

– Sokat mondta, hogy a lányok szorgalmasan, és remekül dolgoztak. A lehetőségeknek megfelelően így készen álltak az NB I startjára?

– Már a felkészülési mérkőzéseken is láthattuk, hogy más ez a ritmus, keményebbek az ellenfelek, és ezt a harcmodort elég sokáig nem tudtuk elsajátítani. Ez menet közben egyre jobb lett, egyre inkább fel is tudtuk venni a versenyt, azonban nem voltunk kellőképpen agresszívak, és rutinosak. Ha egy-két nagyobb rutinnal rendelkező játékosunk van még pluszban, akkor több pontot tudtunk volna szerezni, viszont nekünk nem volt több ilyen emberünk. Ez tanuló év volt, amely során sokat fejlődtünk.

– Ősszel a tavalyi bronzérmes Érddel szemben a vereség ellenére is kiválóra sikeredett a bemutatkozás, majd rögtön jöttek azok a kulcsmeccsek, amelyek amolyan négypontos összecsapásokat jelentettek. Mennyire okozott nehézséget, hogy ilyen korán következtek ezek a találkozók?

– Nehéz volt, mert valóban a bajnokság elején játszottunk azokon a meccseken, amelyeken lehetett némi esélyünk a pontszerzésre, akkor még azonban nem voltunk kellőképpen kihegyezve az NB I-re. Nem azért, mert nem akartunk, vagy nem dolgoztunk, csak egyszerűen így alakult.

– Az ősz legvégén aztán a történelmi első pontszerzés is összejött Békéscsabán. Mit érzett a bravúrgyőzelem után?

– Elégedettséget. Egyértelműen ez járt a fejemben, mert valahol ott jutottunk el arra a pontra, hogy megtérült a befektetett munka. A békéscsabai mérkőzés előtt óriási nyomást jelentett a csapatnak, de nekem is, hogy nincs pontunk, és kísértett a négy évvel korábbi szezon, amikor a pályán egyáltalán nem sikerült pontot szereznie a klubnak. Ez a győzelem kicsit felszabadultabbá tett bennünket, ami valamelyest visszaköszönt a játékunkban is.

– Rosszkor jött a téli szünet, ami azonban kőkemény munkával telt, január első napjaiban azonban már világsztárok érkeztek a városba. Ezek a napok jelentették a szezon csúcspontját?

– Igen. Két ilyen csapatot elhozni Egerbe, és tétmérkőzésen játszani mindkettő ellen, hatalmas dolog. A Győr idén is megnyerte a Bajnokok Ligáját, de a Fradi is bejutott a legjobb nyolc közé, nem is kell ennél többet mondani. A két ellenfél érkezése kellőképpen fel is dobta a lányokat, más kérdés, hogy a pályán esélyünk sem volt, ennek ellenére mindent megtettünk, hogy kiszolgáljuk a közönséget. Boldogok lehetünk, hogy két telt házas meccsen játszhattunk ezekkel az együttesekkel.

– Mikor gondolta azt, hogy valóban elment a hajó?

– Ahogyan ősszel az Érd elleni mérkőzés után érkeztek azok a találkozók, ahol volt esélyünk, úgy a második körben is hasonlóan alakult a helyzet, és mivel ezeken a meccseken nem tudtunk pontot szerezni, már egyértelművé vált, hogy eldőlt a sorsunk.

– A kiesés ellenére a szezon vége nagyon szépre sikeredett. Újabb siker itthon a Békéscsaba ellen, majd a Kisvárdával szembeni remi. Így kell tisztességesen búcsúzni az élvonaltól?

– Mindig azt vallottam, ha valaki megtesz mindent, ami tőle telhet, és kiderül, hogy az nem elég, akkor tudomásul kell venni. Most ez történt. És nem csak a költségvetés játszik közre ebben, hanem a játékosok minősége is. Ha mindent figyelembe veszünk, a csapat odatette magát, mindent megtett, ám sokkal több ebből a garnitúrából nem jött, nem jöhetett volna ki. Amit ígértünk, megtettük: küzdöttünk, hajtottunk, rengeteget dolgoztunk, de ez itt, a világ egyik legjobb bajnokságában kevés volt. Nagy megtiszteltetést és élményt jelentett ennek a mezőnynek a tagjaként szerepelni. Olyan terveink lesznek a következő szezonban, amelyekért megint érdemes lesz dolgozni. Keményen neki állunk az NB I/B-nek, odatesszük magunkat, és mást nem is tűzhetnénk ki magunk elé, minthogy egy év múlva visszatérjünk az NB I-be.