Tanult a hibáiból az FC Hatvan távozó edzője

– Félbemaradt egy munka, ami sosem jó. Milyen érzések kavarognak a szakmai munka felelősében?

– Bármennyire is furcsán hangzik a számból, de nem távozok haraggal vagy rossz szájízzel Hatvanból – felelte Török László. – Remek kollégákat, embereket ismertem meg a klubnál dolgozókban. Nem fogok magyarázkodni, és gondolom, nem is kell senkinek, különösen azoknak, akik figyelemmel kísérték a nyári átigazolás óta a nyilatkozataimat, illetve a csapat életét. Nem szórakozásból szerződtem Hatvanba és utaztam havonta 6250 kilométert, hanem azért, hogy teljesítsük a célt. Sajnos erre már nem lesz lehetőségem.

– Hol tört meg a lendület, miben látja a szerény teljesítmény okait?

– Játékosaimnak azt írtam levélben, hogy ilyen balszerencsés történések, amelyek ebben a fél évben előfordultak, azok semmiképpen sem számítanak mindennaposnak. Ilyen egy játékos és egy edző életében is csak egyszer fordulhat elő. De nézzenek előre, mert egy komoly, sérülésmentes felkészüléssel elérhetik a kitűzött célt, a bent maradást.

– A közösség mennyire volt vevő az elképzeléseire?

– A csapat minden tekintetben hihetetlenül pozitív volt, gondolok elsősorban az edzéseken való hozzáállásra és a munka emberi oldalát nézve is. Sajnos azonban ez még kevés ahhoz, hogy eredményünk is legyen a korábbihoz képest egy osztállyal magasabb szinten. Bizonyos, hogy egy kicsi szerencsénk sem volt, ami ugye azért kell a futballban is.

– A játékosállomány megüti a harmadosztály nívóját?

– Akadnak, akik igen, vannak, akik nem, és találunk olyan fiatalokat, akiknek még sokat kell fejlődniük. Egy pozitív történés volt az átigazolásainkban, méghozzá az, hogy kellően megerősítettük az ificsapatot, amely gárda jelenleg az első helyen telel.

– A szezon közben nem érezte, hogy „repedezik a fal”?

– Dehogynem! A 9. fordulóban egy prezentációban tájékozattam az elnökséget, hogy ez kevés. Sokan a fejemhez vágták, hogy edző úr, ezek az erősítések? Erre azt feleltem, hogy nem mondtam soha, hogy erősítettünk, azt állítottam, hogy igazolunk és majd a félévi bizonyítványosztáskor eldől, ez vagy az erősítés volt-e vagy sem. Jómagam és az elnök úr is más-más öt játékosra gondolt minőségben a nyári igazoláskor. Sajnos, akkor már a szerződésemet aláírtam, viszont elfogadtam az átigazolási filozófiáját, hogy a klub gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, mint esetleg más csapatoknál, hogy horribilis összegeket fizessen játékosokért. Ezt tudomásul vettem, de azt is láttam, nagyon nehéz feladatunk lesz. Az edzőmérkőzések sora és a felkészülésünk sem sikerült jól, hiszen 38 próbajátékost néztünk meg, ami teljesen szétforgácsolta azt a nagyon fontos időszakot. Nem beszélve arról a hat sérült játékosról, akik az előző bajnokság után sérülten tértek vissza a felkészülés első napjára.

– Ekkora a különbség a megyei bajnokság és az NB III. között?

– A megyei I-es bajnoki címet nem veszi el senki a csapattól, ám az NB III. teljesen mást kívánt. A csapatba minőségi igazolás mindenképpen indokolt, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen. Akadtak időszakok, amikor ez sikerült, nagyon szép játékot nyújtottunk egyes mérkőzéseken, és sokszor a második félidőben. Ha csak két-három meccsen a szerencse melletünk áll és az utolsó percekben ne rúgunk vagy fejelünk öngólt, akkor most a 10–11. helyen telelnénk.

– Vezetőedzőként nemcsak a felnőtt csapatra kellett összpontosítani, hanem az utánpótlásra is. Ez sok munkát és nagy figyelmet érdemelt. Össze tudta egyeztetni a feladatköröket?

– Ifj. Gömöri Ottó és Bánszki Bence segítőimmel maximálisan elégedett voltam, vagyis nagy hiányérzetem nem lehet, és nincs is. Valószínű, ha van még mellettem egy szakember, ő jelenthetett volna többet, de nyilvánvaló, ha már rábólintottam erre a felállásra, akkor így kellett dolgoznom. Az utánpótlásnevelést illetően abban vettem ki a részt, hogy adtam irányvonalakat az én képzésemből, amit a kecskeméti akadémián az évek alatt felépítettem korosztályokra lebontva. Az FC Hatvan is rendelkezik képzési programmal, örülök, ha valamennyit segíthettem az elképzeléseimmel, és ezt valahol bele tudják építeni a hatvani utánpótlás-nevelésbe.

– Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, akkor mit tenne másképp?

– Az ember mindig tanul, mindegy hány éves – ezt Sir Alex Ferguson mondta, amikor kint jártam a Manchester Unitednél. Ő még 70 évesen is tanult. De továbbmenve: legközelebb nem követném el ugyanazt a hibát. Még konkrétabban: először legyen meg az, amit szeretnék az átigazolásoknál játékosokban, pozíciókban, posztokban, és csak utána írom alá a szerződésem. Viszont az elnök úr teljesítette azt, amit kértem, vagyis tartsa egyben a megye I-es bajnokcsapatot. Ehhez annyit akartam még, hogy öt meghatározó játékost igazoljunk. El is mondtam, hogy posztokra és kiket, sőt a lehetőségek is adott voltak. Azonban tiszteletben tartottam, tudomásul vettem azt a helyzetet, hogy a klub jelen pillanatban ez nem teheti meg. Jó lenne, ha az FC Hatvan mellett is állnának komoly cégek, komoly támogatók, amelyek esetleg be tudtak volna vállalni ilyen helyzetet, akkor sokkal eredményesebb lett volna a félév. Ugyanakkor azt is állítom, hogy szakmailag, az edzésekben, a játékelemekben, a játékrendszerben és a felépítésben semmi mást nem csinálnék máshogy.

– Ez esetben is beigazolódott, hogy könnyebb megválni egy edzőtől, mint lecserélni a keretet?

– A szerződésemben szerepelt egy pont, amely szerint, ha kiesőzónába kerül a csapat, akkor az elnök úr felbonthatja a megállapodást. Ettől függetlenül mi a közös megegyezésre hajlunk, viszont ez a pont érvénybe lépett ezzel a szerepléssel. Nem vagyok az az edző, amit mostanában mindenhol olvasni, vagyis hogy megélhetési edzők vannak Magyarországon. Ezt a megállapodást ezzel a kitétellel írtam alá, és vállaltam a következményeit, ha idáig sodródtunk, akkor ez legyen így. Kíváncsi lennék, ezt hány edző vállalná be?

Az NB III. Keleti csoportjának állása

– A válás, a váltás ténye ezek szerint nem érte meglepetésként?

– Hosszú, majdnem kétórás beszélgetést folytattam Ofella Zoltán elnök úrral, amelynek során ez szóba került. Vázoltam az elmúlt időszakot, és az esetleges jövőt, ám ez utóbbira már nem lesz lehetőségem. Az elnök úr végig jegyzetelt és elmondhatom, hagytam ott receptet az asztalán. Kérdés, ebből majd mennyit használ fel. Eddig azzal főztünk, amink van. Egy biztos, valami most hiányzik a főztünkből, ez pedig az íz. Természetesen tiszteletben tartom a döntését, megegyeztük és kész. Ha az eredmények miatt nem is, de egy valamiért ne fognak elfelejteni Hatvanban, és én sem Hatvant. Legalább van a sportpálya gyönyörű parkolójában egy saját névtáblával ellátott, általam ültetett fa.