Az egri játékvezető Puhl Sándor és Farkas Ádám nyomdokába lépne 

– Mikor sejtette, hogy megkapja a díjat?

– Miután kiderült, hogy három jelölt között szerepel a nevem, átgondoltam az elmúlt évet, és arra jutottam, talán odaérhetek. Tavaly bemutatkoztam az NB II.-ben, hét mérkőzést vezettem a másodosztályban, melyekről ellenőrök és a kollégák részéről is jó volt a visszajelzés. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen fiatalon átvehettem az elismerést.

– Ha a példát nézzük, az édesapja, Szigetvári Zsolt személye megkerülhetetlen. Mekkora szerepet játszott a pályafutásában a szülői háttér?

– Jó néhány kolléga akad, akinek az apja is sípmesterként ténykedett, vagyis örökléssel szállt „mesterség” az ifjúra. Nálunk is édesapám adta az ösztönzést, no meg a család barátja, Varga László. Együtt jártunk meccsekre, amikor még csak a megyei III.-ban vezettem, mentünk apa NB III.-as mérkőzéseit nézni. Akkor döntöttem el, hogy testhez állóbb lesz a bíráskodás, mint a futballozás, amúgy meg több lehetőséget láttam benne, mintsem, hogy labdarúgó-karriert építsek.

– Gyorsan eldőlt, hogy a játékos-pályafutás nem lesz hosszú életű?

– Több edző keze alatt dolgoztam, közülük a legtöbb motivációt Lengyel Lajostól kaptam. Ezzel együtt sem láttam azt a utat, amit nekem focistaként be kellene járnom. Edzői nyomás nem volt rajtam, nekem kellett eldönteni, milyen irányba megyek. Utánpótláskorú játékosként a hétvége egyik napján játszottam, másnap pedig mentem vezetni.

– Ízlelgette már az elismerést, mely szerint Szigetvári Márk a 2019-es megyei legjobb?

– Szeretnék a díj értékéhez felnőni! Bízom benne, hogy ez egy visszajelzés, amire mindig is fogékony voltam. Jó volt, és most is ennek örülök, ha tudatják velem, hogyan vezetek. Legyen az pozitív vagy negatív vélemény. Az ilyen elismerés hatalmas löketet tud adni egy fiatal játékvezetőnek. Ha most azt mondanák nekem, hogy ennyi volt, nincs tovább, úgy felelnék, hogy megérte! Elértem azt a szintet, amit nagyon sok fiatal szeretne. A díj azt mondatja velem, még keményebben kell dolgoznom és még többet tennem a játékvezetésért a fejlődés és a közösség szempontjából, hogy büszke legyen rám a megye. Tudom és érzem, hogy nagyon sok munka áll még előttem, ebben a tekintetben maximalista vagyok.

– Hová szeretne eljutni?

– Mindig csak egy lépcsőfokot tűzök ki magam elé. Amikor megye hármas voltam, akkor a megye kettőt, utána a megyei egyet, és így tovább. Az álmon a nemzetközi játékvezetés. Rendelkezem nyelvvizsgával és fizikálisan is építem magam. Farkas Ádám személyében kiváló FIFA-játékvezetőt ad Heves megye. Mindent megteszek azért, hogy elképzeléseim valóra váljanak, és tovább vihessem a Heves megyei játékvezetés, benne Ádám hírnevét. Még húsz évem van arra, hogy megdolgozzak a sípmesteri jelvényért.

– Ha már jelentős egyéniség, akkor Puhl Sándor személye sem hagyható ki. Róla miként vélekedik?

– A világ legjobb játékvezetőjének négyszer megválasztott Puhl Sándor hihetetlen magasságba jutott pályafutása nagy ösztönző erővel bír számomra. Nem túlzás, hogy ő egy ikon, a magyar játékvezetés legendás alakja, akire Farkas Ádámhoz hasonlóan méltán lehet példaképként tekinteni.

– És amikor nem a pályán zajló történéseket figyeli?

– A Kompolt-Nagyúti Általános Iskolában titkárként dolgozom, amely intézmény igazgatója, a futballistaként is ismert Kollár Tamás lehetőséget biztosít arra, hogy a munka mellett tudjam művelni szeretett szakmámat. Közigazgatási diplomával rendelkezem, igazságügyi igazgatás szakon végeztem, de a játékvezetést helyezem előtérbe. A civil életben is vannak még terveim, érdekel a jog és a testnevelő tanári terület. Több lábon kell állni ahhoz, ha majd a bíráskodás egyszer befejeződik, akkor tudjak mihez nyúlni.

– Van ebben társa?

– Igen. Ahogy a szüleimnek, úgy a páromnak, Tóth Zsófiának is végtelen nagy hálával tartozom azért a támogatásért, amit kapok. Sok időt vesz el, hogy a szenvedélyemnek hódolok, amit megértően visel. Nélküle és további szeretteim nélkül nagyon nehéz lenne érvényesülni.

– A játékvezető kollégákra hogyan tekint?

– Sokat köszönhetek a megyei játékvezetői társadalomnak, Kelemen Attila JB-elnök úrnak és a már említett Varga Lászlónak, rajtuk kívül Ducsai Józsefnek és Szarvas Lászlónak, de akár említhetném Rácz Károlyt is. Szeretnék egyszer olyan szakmai és emberi magasságba emelkedni, mint Puhl Sándor, Farkas Ádám vagy éppen az édesapám, Szigetvári Zsolt.

Alma a fájától

Az 1994. október 15-én Egerben született ­Szigetvári Márk labdarúgóként a megye­székhelyen és ­Egerszalókon futballozott. A ­játékvezetői vizsgát 2011-ben tette el. A 2019-es évben mutatkozott be az NB II.-ben, ahol hét mérkőzésen látta el a sípmesteri teendőket. Édesapja Szigetvári Zsolt. A megyei JB küldőbizottságának vezetője asszisztensként az NB I/B-s tagságig vitte, megyei legjobbnak 2010-es tevékenysége alapján választották.

A témában korábban ITT írtunk.