Ez áll az egerszóláti futball-fellegvár hátterében

Prokaj Krisztián, a megyei III-as csapat vezetője

– Hogyan jött létre a megye III-as csapat?

– Az alapötletet Prokaj Gábor adta 2020-ban, azonban egy-két, messengeren történt beszélgetés, és talán egy vezetőségi megbeszélés után elhalt az egész. Idén tavasszal aztán a 24 fős megye II-es keretből a kor, a sérülések, a versenysúly-problémák miatt a kevesebb lehetőséget kapott játékosok újragondolták Gábor felvetését. Így Prokaj Ádámnal karöltve elkezdtem szervezni a megye III-as keretet. Elsőként a velünk együtt öt játékosból álló, volt megye II-es kerettagokat kérdeztem meg, majd olyanokat kerestem meg, akikkel a múltban együtt rúgtuk a bőrt, vagy kispályán most is együtt játszunk. Fontos szempontnak számított a futball iránti szeretet, ahogy ez mindig is lényeges volt Egerszóláton. A mostani megye III-as csapattársak az elmúlt években többször kisegítették a megye II-es gárdát az edzéseken, így ezekre a fiúkra mindenképp szükségünk volt és van. Ádámmal 18 fős keretet határoztunk meg, ha valamilyen csoda folytán ott lesz mindenki a meccsen, akkor minden kerettag kaphasson játéklehetőséget.

– Kik alkotják a csapat gerincét?

– Mindenképp a volt megye II-es játékosok (Prokaj Ádám, Pásztor Zsolt, Erdélyi János, Varga Dániel), mert ők az elmúlt években edzésben és játékban is voltak. De ide soronám Horváth Pétert, aki az irányító szerepet tölti be, valamint Tompos Krisztián visszatérése is óriási pozitívum a csapatnak, aki mind edzésen, mind edzőmeccsen bizonyította, hogy bár a gyorsasága nem a régi (még lehet), de a kapu előtt magabiztosan értékesíti a helyzeteit.

– Mit gondolsz, miként lehet az, hogy más településeken nincs csapat, itt pedig egyszerre három is?

– Generációk óta olyan emberek játszanak itt, akik élnek-halnak a fociért. Ezért egészen kicsi korban kialakul a futball iránti szeretet, ami egyfajta életmód is ezen a szinten is, mert Szóláton mindig is családi rendezvénynek számított egy-egy meccs, ugyanis nemcsak a férfiak jártak a mérkőzésekre, hanem vitték és viszik magukkal a családtagokat is. Emlékszek az idősebb Horváth László-féle csapatra, amelyben még Prokaj János és édesapám, Prokaj Elemér ontottak a gólokat. Hozzájuk társult a még mindig jó formában játszó, ifj Horváth László. Laciék csapatához Erdélyi János, Prokaj Ádám és jómagam érkeztünk egykor újoncként, majd a Bata Árpád, Török Máté, Montvai Zoltán-féle saját nevelésű ifiből érkeztek az ifjú titánok, akiknek köszönhetően Egerszólát felnőtt csapata több, mint tíz éve dobogó közeli helyezéseket ért el és kétszer is bajnoki címet szerzett. A jövőre nézve is rengeteg fiatal tehetség van az ifiben, gondolok itt Nagy Balázsra, Bozó Zoltánra és Szabó Kristófra. Nálunk mindig akadtak olyan emberek, akikre felnézett a következő generáció, így a futball szeretete nem halt el. Az egyesület gerincét is baráti társaság alkotja, akikhez bár nem szóláti lakosú, de több éve Szóláton futballozó emberek érkeztek, akik szintén a baráti társaság tagjaivá váltak.

https://www.facebook.com/heolsport/photos/3021922718084691

Prokaj Ádám, a megyei III-as gárda játékos-edzője, az U19-es gárda egyik trénere

– Meglepett, amikor a testvéred téged kért fel erre a tisztségre?

– Amikor elkezdtük tervezgetni az új csapat alakítását, már akkor volt róla szó, hogy játékos-edzőként számítanak rám, így nem ért váratlanul a felkérés. Nagy megtiszteltetésnek veszem és örömmel mondtam igent. Eleinte volt bennem egy kis „félsz”, ugyanis korábban csak utánpótlás játékosokkal dolgoztam együtt. Kíváncsian vártam, milyen lesz az együttműködés a velem egykorú vagy tőlem idősebb játékosokkal. A felkészülés során szerzett tapasztalatok és az eddigi munka alapján elmondhatom, hogy nem bántam meg, hogy elfogadtam a felkérést.

– Hogyan tudod összeegyeztetni a megye III-as játékos-edző posztját és az utánpótlás-edzőséget?

– Alapvetően a két feladat nem vesz tel többet a szabadidőmből, mert korábban is jártam edzésre és mérkőzésre a felnőtt csapatunkhoz. Bata Árpi barátommal már több éve vezetjük az ificsapatot, jól dolgozunk együtt, a gárda tagjai közel állnak hozzám, így ezt semmiképpen sem szerettem volna feladni. A két együttes külön napokon edz, így össze tudom egyeztetni a feladatokat. Szeretném kiemelni, hogy mindkét csapatom játékosai komolyan veszik az edzéseket, szinte minden alkalommal 10–14 fő van jelen van a tréningeken.

– Mit vársz a megyei III-as gárdától?

– Alapvetően az Egerszólát II. megalakulásának a célja az volt, hogy a korábban a klubnál játszó, valamint a megye II-es gárdából „kiöregedő” játékosokból jó csapat, baráti társaság alakuljon, és mindenki megfelelő játéklehetőséghez jusson. Az elsődleges cél már megvalósult, ugyanis a nyár folyamán remek közösség formálódott. Heti egy edzéssel és egy edzőmérkőzéssel készülünk a szezonra, a játékosok hozzáállása a közös munkához kiemelendő, így eredményes szezont zárhatunk.

Linninger István, a megyei II-es csapat egyik edzője

– Hogyan éltétek meg a tavalyi harmadik helyezést?

– Mivel a keretünk kissé elöregedett, így a tavalyi szezon legfontosabb célját az jelentette, hogy minél több fiatalt építsünk be a csapatba. Ezen kívül meghatározó játékos, Kovács Bálint távozása, valamint Bata Árpád hosszan tartó sérülése és két műtétje miatt évi 40–50 gól mínuszban voltunk. Ezek miatt vérmes reményeink nem nagyon lehettek. Ezt új játékrendszerrel próbáltuk kiegyenlíteni, ami egyértelműen bravúros harmadik helyet eredményezett. Ebben a helyzetben ez legalább akkora sikernek tekinthető, mint a bajnoki címek.

– Milyennek látod az idei bajnokságot, kik lesznek a nagy riválisok?

– Az idei bajnokság erősebb, és kiegyensúlyozottabb lesz, mint a tavalyi. Célunk a további fiatalítás és a minél jobb szereplés. Minden bajnokságnak úgy indulunk neki, hogy szeretnénk érmet szerezni, de most is roppant nehéz lesz. A Mátraballa tovább erősödött, a bajnoki cím egyik esélyese lehet, ha... Ebben nagy ellenfele lesz a Derecske, a Visonta pedig vissza fog térni az élmezőnybe. Velünk együtt ezek a csapatok az első hatban lesznek. Mindig akad egy-egy meglepetéscsapat, idén talán a Bodon PFC lehet az. Több gárda (Zagyvaszántó, Nagyréde, Abasár, stb.) szintén szeretne a dobogóra érni, úgy, hogy nagy harc várható, apróságok dönthetnek. Ami nagyon nem jó irány, hogy ebben a bajnokságban is az anyagiak vették át a főszerepet, az estek többségében „zsoldosok” vándorolnak csapatról-csapatra.

Bata Árpád, a megyei II-es csapat játékosa, az U19-es gárda egyik edzője

– Miként értékeled az ifjúsági csapat tavalyi szezonját?

– Igazából az ificsapatoknál nem az adott szezont kell értékelni, hanem a folyamatot. Mi 2014 óta vagyunk Prokaj Ádám barátommal az utánpótlás-csapat edzői, és az első év bronzérme után öt ínséges, dobogó nélküli év következett. Mindegyik szezon lehetett volna eredményesebb, de nálunk az volt az elv, hogy a legfiatalabb, tapasztalatlan játékosok is legalább 20–25 percet játsszanak, amennyiben járnak edzésre. Így nagyon sok meccsünk elment azon, hogy öt-hat csere után már nem volt a pályán olyan rutin és szervezettség, mint előtte. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy tavaly nagyon magabiztosan, érett, jó játékkal lettünk bajnokok. A másik, talán még fontosabb tényező, hogy három játékos alapemberré vált a felnőttben, másik három pedig bemutatkozott. Idén minden bizonnyal még többen debütálnak majd.

– Sok ificsapat létszámhiánnyal küzd vagy épp csak a mérkőzésekre verődnek össze. Nálatok hogy néz ki a heti munka?

– Mondhatom, hogy egészen példás a srácok hozzáállása. Tavaly szerettük volna bebizonyítani, hogy a legamatőrebb szinten is lehet nagyon profi hozzáállást és munkát belerakni a futballba. Akadt olyan edzés, amikor mind a 18 játékos jelen volt, de heti kétszer 10–14 fiatal mindig volt az edzésen. Ami az edzők feladata, hogy minden tréningre kreatív gyakorlatokkal készüljön, és ha a játékos látja, hogy minden gyakorláson más edzésvázlatokkal jön a szakvezető, automatikusan ő is komolyabban áll hozzá. Talán az egyik legpozitívabb visszajelzés nekünk, hogy a 2002-es Bozó Zoltán heti kétszer elbuszozik Kisköréről edzésre, majd haza, mert szereti az edzések minőségét és a közösséget.

– Mi lehet a szóláti futball titka?

– Elcsépelt, ezerszer elmondott és leírt dolog már a közösség szerepének említése, de valóban ez a legfőbb, amit meg kell említeni. A másik nagyon fontos tényező az állandóság. Ha valaki lejött a szóláti pályára mondjuk 2000-ben, látta a pályán Linningert, Horváth Lacit, Prokaj Zsoltit, Prokaj Krisztiánt, Prokaj Ádámot, a pálya mellett pedig Török Mátét, Prokaj Gábort, Montvai Zolt, Bata Árpit. Eltelt több, mint húsz év, ezek az emberek a mai napig ott vannak, mint játékos, vezetőségi tag, edző.

Idősebb Horváth Lászlót pedig nem kell bemutatni, ő 50 éve minden napját a pályán tölti. Labdát fúj, pályát vonalaz, hálót rak fel, füvet nyír. Emellett nem tudunk elég köszönetet mondani szurkolóinknak, akik gyakran főzéssel, sörrel támogatják a csapatot. Nélkülük nem lenne ilyen ,,futball-fellegvár„ Egerszólát!