A gyöngyösi sílövő másodszor lett a sportág hazai legjobbja

– Az lepte meg jobban, amikor először választották az év legjobbjának, vagy amikor másodjára végzett az első helyen?

– Ha őszinte szeretnék lenni, egyik sem jelentett meglepetést, mert mindkét évben jó teljesítményt nyújtottam a szezon alatt, így ez a döntés várható volt a szövetség részéről – válaszolta Gyallai Soma. – A korábbi voksolás megosztott elsőséggel zárult, a második azonban már nem volt kérdéses, mivel az új szabály szerint a nemzetközi ranglista alapján, szavazás nélkül történik a döntés, vagyis a szezon végén már tudni lehet, ki lesz a felterjesztett versenyző.

– Mivel érdemelte ki az elismerést, 2021-ben milyen eredményekre lehet büszke?

– A tavalyi csonka esztendőnek számított, a Covid-járvány nagyon korlátozta egész éves munkánkat, a kilenc versenyhétvége helyett mindössze hatot tartottak meg. Szerencsére azonban így is kvalifikáltam magam a szlovéniai Pokljukában lebonyolított világbajnokságra (sorozatban harmadik alkalommal), amire büszke vagyok, a koronavírus-helyzet miatti nehézségekből adódóan pedig végképp igaz ez.

– Lakóhelyén, Gyöngyösön mennyire ismerik el a sportolói mivoltát és az elért eredményeit?

– Sokan ismernek a városban és sok gratulációt szoktam kapni.

– A 2022-es téli olimpiára nem sikerült kijutnia. Ezt mekkora csalódásként élte meg?

– Nem éltem meg csalódásként. Sajnos biatlonban nagyon nehéz kvótát szerezni az olimpiára, így igazából várható volt, hogy nem lehetek ott Pekingben. Igazából az jelentett volna a meglepetést, ha kijutok. Nekem a következő olimpia szerepel a tervek között, az lebeg a szemem előtt. A mostani játékokra biatlon tekintetében még fiatal is lettem volna. A mezőny többségét alkotók általában 28 éves korukra érnek bele a sportágba. A lövészet miatt nagyon sok tapasztalatot kell gyűjteni.

– Az ötkarikás játékok „árnyékában” ebben az évben milyen hazai és nemzetközi verseny jelent kihívást?

– A tavalyi évem sajnos nem a tervek szerint alakult, aminek több összetevője volt. A megszerzett triatlonedzői diplomám után folytatom a tanulmányaimat, mint testnevelő-biológia szakos tanár. Azonban így csak testnevelést tudnék tartani az iskolákban, amit már tavaly Gyöngyösön, a Kálváriaparti Sport-, és Általános Iskolában ki is próbálhattam. Tavasszal a szakdolgozat, szakvizsga, míg ősszel az első félév okozta plusz terhelés mindig nehezebb az egyetemen, és ezen felül sajnos volt egy sérülésem is, amivel a teljes november és december kiesett. Idén az olimpia miatt csak Európa-bajnokság következik, így a történtek tükrében az a célom, hogy arra minél jobban felkészüljek, és inkább a következő évekre koncentráljak.

– A sílövészet és a sífutás is azon sportágak közé tartozik, amelyek erős mátrai (gyöngyösi) hagyományokkal rendelkeznek – gondolva Panyik Jánosra és Gál Ágotára. Az ő személyük szerepet játszott abban, hogy ezt a sportot elkezdte?

– A sportpályafutásomat tájfutóként kezdtem. Ennek a téli változata a sítájfutás, amit édesapám is űzött, így általa álltam először sílécre. Ezen felül akkoriban még duatlonban és triatlonban is hozzáláttam a versenyezéshez. Az évek során, ahogy néha jártunk Galyatetőre síelni, belecsöppentünk a versenyekbe, és a többi sportágban szerzett állóképességemet nagyon jól tudtam kamatoztatni a sífutásban is. A jó eredmények hatására megmaradtam ennél a sportágnál. Pályafutásom elején Farkas László nyújtott nagy segítséget. A gyöngyössolymosi származású, többszörös olimpikon sokat foglalkozott velem, ő adta meg a technikai alapokat. A biatlon felé pedig 2014 körül, a középiskolai évek alatt a Hargitán, a csíkszeredai biatlonosokkal eltöltött két év vitt. Ott kaptam meg az alapokat és lövészetben a hazai mezőnyhöz történt gyors felzárkózást ennek köszönhetem.

– Az Eszterházy egyetem sportos vonala erősnek számít, ám egyéni sportok tekintetében kisebb a „hullámverés”. Az ön pályafutása és eredményei mennyire ismertek a társak vagy az oktatók között?

– Igen, itt az EKKE-n a kézilabda a „befutó” sportág, de szerencsére az edzői szak alatt nagyon segítőkészek voltak a Sporttudományi Intézet tanárai, munkatársai. Remélem, hogy az elkövetkezendő években is így marad és tudom tovább folytatni a magas színvonalú sportolást.

– Noha egyéni sportról van szó, edzőtársként nem mindegy, ki vagy kik veszik körül. Ebben a vonatkozásban kire számíthat, illetve edzőként kinek az útmutatásai alapján készül?

– Sajnos nagyon szét vagyunk szórva az országban, így csak az edzőtáborokban zajlanak közös edzések, azon felül szinte mindenki egyénileg készül. Az egyetem mellett mindig az aznapi programtól és a tanulástól függ, hogy mennyi az adott napon a szabadidőm, mennyit tudok tréningezni.

– Az eszközigényt és a körülményeket (havas pálya) illetően speciális sportágat űz. Ehhez kinek a jóvoltából adott az anyagi háttér?

– Szerencsére válogatott sportolóként az edzőtáborokat és a versenyeket a honi szövetség fizeti. A felszerelések egy részét is megkapjuk, de csak a sportágspecifikusat, ám a nemzetközi színvonalhoz képest sajnos keveset. Ezen felül például a nyári edzésekhez a futócipőket, a biciklit, esetlegesen sírollert magunknak kell megvenni, amit vagy az egyesület fizet, vagy a család.

– A sírolleres vagyis a nem havas felkészüléshez kiválóak az adottságok a Mátrában és a Bükkben. Vagyis nem kell messzire utazni. Melyik számít a kedvenc helyszínnek, illetve nyílik-e lehetőség a külföldi edzőtáborozásra?

– Külföldön a sírollerezésre a téli pályák nyomvonalát követő, forgalomtól elzárt helyek állnak rendelkezésre. A síroller eléggé speciális eszköz és nincs rajta fék, így a körpályákon vannak ellenlejtők és a lőtérnél elegendő sík terület, hogy meg tudjunk állni. A Mátra és Bükk domborzatilag nagyon jó adottságokkal rendelkezik. Most már remek a Parádtól Kékesig vezető aszfalt, ám ezen kívül sajnos nagyon rossz minőségűek az utak, és nagyon nagy a forgalom. Így mindig kell valaki, aki kísér az edzéseken és ha a Mátrában edzek, akkor a visszaszállításhoz is kell segítség. Ezért itthon nem tudunk nyugodt körülmények között rendszeresen rollerezni. Erre a külföldi edzőtáborokat használjuk ki, idehaza pedig az egyéb kiegészítő – futó, kerékpáros és nálam az úszó – edzésekre fektetünk nagyobb hangsúlyt.

– Sportolóként milyen célok lebegnek a szeme előtt, hová, milyen csúcsra szeretne eljutni, felkapaszkodni?

– A fő cél természetesen az olimpia, de ha esetlegesen az nem sikerülne, akkor sem fogom kudarcként elkönyvelni a karrieremet. Ifjúsági és junior koromban már számos világ-, és Európa-bajnokságon részt vettem, és ez felnőtt koromra is így lett. Már rajthoz álltam két sífutó és három biatlon vb-n, ahol a sportág legjobbjaival versenyezhettem. Ezeket az élményeket és természetesen a sportági tapasztalatokat már nem lehet tőlem elvenni.

– A tanári vagy az edzői pálya vonzza inkább, vagy ez egyelőre nem téma, mert még egy ideig a sportolás élvez előnyt?

– Az elképzelésem a kettő kombinálása. Nagyon régóta szerettem volna testnevelő tanár lenni és amióta tanítottam, csak még jobban megszerettem. Azonban a testnevelés óráknak nem az élsport a célja. Ezért a tanárkodás mellett szeretnék az iskola után szakköröket és edzéseket tartani, ahol a triatlonra és a sífutásra építhetném ki a utánpótlást.

A sport alap a Gyallai famíliában - A Gyallai családban a testmozgás kiemelkedően fontos tényezőnek számít. A családfő édesapán kívül Soma két öccse is sokat letett már asztalra. – Sportos család vagyunk, amelyben kisebbik öcsém, Bercel kézilabdázik, a Gyöngyösi KK színeiben már az NB I.-ben próbálgatja szárnyait. Máté öcsém sportpályafutását megállították a sérülései, de utánpótláskorúként jó néhány remek eredmény áll mögötte. Természetesen ezekre magam is büszke vagyok.