Az Egri PLE elnöke 44 éve az ország egyik legjobb pisztolylövésze

– Munkából jött?
– Igen, onnan, nálunk ugyanis nincs főállású alkalmazott, a Wignerben oktató tanárként tanítok, így csak délutánonként három óra után tudok feljönni a Legányi útra – válaszolta Takács Tibor.
 

– Hozza magával a tanítványokat? Mivel lehet ide csábítani a fiatalokat?
– A sportág helyzetéből adódóan itt nem tudunk életpályamodellt kínálni. Milliókat nem lehet keresni, mint mondjuk egy csapatsportágban, egy látványsportágban. Csak a topversenyzők tudnak ebből megélni. A sajátos szabályozás és a lehetőségek révén itt sosem örök érvényű az eredmény, mindig produkálni kell. Csak akkor van kvázi anyagi elismerés, ha előbb van teljesítmény. Emiatt kicsit rideg a történet.
 

– Ezzel együtt is jelentőséggel bír a sportág...
– Történik ez például azért, mert nevelési tanácsadóból is küldtek már hozzánk hiperaktív fiatalokat, nekem is volt kettő. Az ott elvégzett támogatás, segítség megerősítéseként, tartóssá tételeként tanácsolták és javasolták ezt a sportágat. Mi viszont öt-hat hónap alatt elég komoly eredményeket vagyunk képesek elérni velük. Nem a sportlövészetben, eredményszinten, hanem mentalitásban. Ez a fajta fegyelmezettség és kötöttség, a szabályok szigorú betartása jelentős nevelőhatással bír. Ezenkívül karban kell tartani a sporteszközt, vagyis a fegyvert, le kell takarítani, el kell csomagolni, vigyázni kell rá. Ez a miliő jelentős személyiségformáló hatással bír.

– Önt mi hozta ide, erre a sportolói pályára?
– Meglehetősen régre nyúlik vissza a történet, ugyanis 1978. február 14-től vagyok igazolt sportlövő. Azóta, vagyis 11 éves koromtól folyamatosan versenyzek. A bátyám akkor már lőtt, és nekem is tetszett, főleg úgy, hogy hamar kiderült, labdarúgó nem lesz belőlem. Édesapám, Takács László, alias Motor Egerben, majd Egercsehiben játszott, a nyomdokaiba szerettem volna lépni. Nekem ő volt a minta, de három alkalom után azt mondta: kisfiam, ezt ne erőltesd. Nem a képességeimmel akadt a gond, hanem úgy látta, hogy sérülékeny játékos lettem volna. Mivel féltett, megértettem az aggodalmát, és elfogadtam a véleményét. Nem lett belőlem focista, így jött a lövészet.
 

– Ha más területen is, de a tehetség utat tört magának?
– Inkább szorgalmas voltam, mint tehetséges. Sokkal több munkával értem el az eredményeket, mint mások. Az első érmemet abban a hónapban szereztem, amikor leigazoltak. A budapesti légfegyveres országos bajnokságon az Egri Csillagok MHSZ MGTSZ serdülő légpisztoly csapatának tagjaként értem el második helyezést a 40 lövésből teljesített 282 köregységgel. Meg volt a motiváció, és életem részemmé vált a sportlövészet.
 

– Nyolc évvel idősebb bátyja, László milyen húzóerővel bírt?
– A 14. évemet betöltve mehettem ki tűzfegyverrel lőni a 25, illetve 50 méteres lőpályára. Akkor minden versenyszámot, vagyis 50 méteres szabadpisztolyt, gyorstüzelő pisztolyt és légpisztolyt lőttünk, mert az volt a trend. Idővel aztán kiderült, hogy nekem jobban fekszik a dinamikus rész, vagyis a gyorstüzelő pisztoly, mert mindig „nyüzsi” voltam. Gyorstüzelő pisztolyban az elején Kovács Laci bácsi foglalkozott velem, no meg a bátyám egyengette az utamat. Olyan mezőnyök voltak az országban, hogy protekció kellett a lőálláshoz egy budapesti versenyem. Laci bátyám felnőttválogatottkeret-tagként nagyon jó eredményeket ért el szabadpisztollyal és légpisztollyal, továbbá meg volt a kapcsolati tőkéje, így az ő jóvoltából versenyezhettem a fővárosban.

– Vonzalom, elköteleződés, mi tartotta a sportlövészetnél?
– Ahogy minden sport, ez is jókora személyiségfejlesztő hatással bír. A csapatsportokkal szembeni előnye, hogy itt csak és kizárólag saját magára számíthat az ember. Az elért eredmény nem függ közvetlenül a csapattárstól, az ellenfél játékosától. Azt szoktam mondani, itt nem csavarják le az ember fülét, nem gáncsolják el, nem veszik el a játékszerét. Az a szám, amit odaírnak a nevünk mellé, annak a fokmérője, hogy adott helyzetet hogyan és milyen szinten tudtuk megoldani. Minden sorozatnál vagy lövésnél az embernek magát kell leküzdenie, nem az ellenfelet. Ez pedig jelentős önismeretet és fegyelmet igényel. Tudni kell helyén kezelni az eredményt, az eseményeket, a történéseket.
 

– Azt hogyan kezeli, hogy a nemzeti csapatban már nem számítanak önre?
– Nem ahhoz a korosztályhoz tartozok, akit menedzselnek, így ha saját erőből tudom biztosítani a felkészüléshez, versenyzéshez a feltételeket, akkor nemzetközi szinten is versenyzek. A motivációm megvan, de az átütő nemzetközi siker még várat magára.
 

– Miközben akad tanítványa, akire büszke lehet, gondolok itt Szőllősi Henrikre.
– Sajnos ő már nem részese a sportlövészet hétköznapjainak. Dolgozik, építi az egzisztenciáját. Jelenleg Nagy Bálint jár a legközelebb ahhoz, hogy sokra vigye. Valóban, ő jó példa, hiszen válogatott Eb-kerettag volt és a budapesti Európa-bajnokságon csapatban első helynek örülhetett. Esetében a bátyám a fő tanácsadó, mert a klubvezetés mellett nem sok időm jut az edzések levezénylésére. Laci visszajött a sportba, a gyerekeket, a fiatalokat ő készíti fel.
 

– Kovács László örökébe lépni megtisztelő feladat, de egyben nem kis felelősség. Az idő viszont azt igazolja, hogy 2014-ben jó kezekbe került az Egri Polgári Lövészegylet. Mit tart az elmúlt nyolc év legjelentősebb eredményének?
– Laci bácsinak megígértem, amíg tudom, csinálom. Neki a szívügye volt az EPLE, jómagam pedig mindent megteszek annak érdekében, hogy ez fennmaradjon. Ez úgymond a szentimentális oldal. Első számú célunkat azzal értük el, hogy tisztázódtak a Legányi úti lőtér tulajdonviszonyai. Ez olyan alapot ad, ami korábban nem volt meg, mert Damoklész kardja ott lebegett a fejünk fölött. Alapvető elvárás, hogy az 1763-ban alapított egylet napi működését biztosítsuk úgy, hogy legyen jövőkép. Ez a jelenlegi helyzetben figyelemre méltó kihívásnak számít. Ez a lehetőség az egri önkormányzat és a Magyar Sportlövők Szövetségének elnöke, Nagy György támogatása nélkül nem nyílt volna meg számunkra.
 

– Hány tagot számlál az EPLE?
– Tíz-tizenöt serdülő- és ifjúsági korú versenyzőnk van. A felnőttlétszám javarészt állandó, ami ­visszavezethető oda, hogy önfinanszírozó sportról van szó. Az eszközök, a lőszerek nem kevés pénzbe kerülnek. Nekem egy normális edzés gyorstüzelő pisztollyal 15 ezer forintnál nem áll meg, Ez 300 lőszer ára. Az EPLE működési költsége – amiben szerepel, hogy legalább az ob-n a nevezést és minimális szinten az utánpótlás nevelését, versenyeztetését tudjuk biztosítani – a takarékos és meggondolt felhasználás mellett is kétmillió forintot tesz ki.
 

– A lőtér bérbeadása nem számít opciónak?
– Ebben a formában és amire engedélyünk van, úgy nem tudjuk bérbe adni. Akik bérelnek lőteret, inkább korongot lőnek, illetve vadászszámokat nagy kaliberrel 200, 300 méterre vagy szituációs lövészek, amire szintén nincs jogosítványunk. A látványos számokra mutatkozik kereslet, ám ez a pálya erre nem alkalmas. Csak úgy lehetne, ha befednénk, ám annak a fenntartási költsége jelentősen megnőne. További lényeges szempont, hogy az egyesület fegyvereit nem adhatom ki a raktárból csak egyesületi tagnak.
 

– Létesítményfejlesztésre tudnak pályázni?
– Ebben egy szakaszon már túljutottunk, elkészült az 50 méteres puska és pisztoly pálya rekonstrukciója. A követezőkben a 10 méteres, légfegyveres lőállás-kapacitás bővítése a cél. A fiatalok sportágba vonásához kell a légfegyver. A pályázatok összeállításánál arra figyelünk, hogy a használt, nem korszerű eszközöket lecseréljük és pótoljuk a javíthatatlan, használaton kívüli sporteszközöket, ezzel az utánpótlás képviselőinek tudjunk olyat adni, amivel elindulhatnak a sportág megismerésének útján. Amennyiben ezt komolyan akarják, ebben elég magas szintre el is juthatnak. Igyekszünk előre gondolkodni, megteremtve a feltételeket az ifjak fejlődéséhez.
 

– A szellemiséget tekintve mit tűztek a zászlajukra?
– Az Egri Polgári Lövészegyletet felvették az Egri Értéktárba, ott elérhető rólunk egy összeállítás. Fontos, hogy ez a történelmi klub továbbra is működjön. Próbáljuk átörökíteni azt a felfogást, mentalitást, ami kell ahhoz, hogy valaki ellenszolgáltatás, fizetés nélkül is, a szabadidejében elvégezze ezeket a működéshez szükséges mindennapi tevékenységeket. Ez tetemes próbatétel.

– Versenyek rendezésében gondolkodnak esetleg?
– Idén három országos verseny tervezünk rendezni. Ezen túlmenően álmon egy városi bajnokság szervezése, amelyen baráti társaságok, munkahelyi csapatok indulnának. Igaz, ehhez nem elegendő csak késő délutánonként kinyitni a Legányi úti lőtér kapuját...

Amatőrként a nemzeti csapatban - Az 1967-ben született Takács Tibor Tamás gyorstüzelő pisztoly, standard pisztoly és központi gyújtású pisztoly kategóriában tíz országos bajnoki cím tulajdonosa. Juniorként Európa-bajnokságon csapatban két 2., egy 3. és egy egyéni 4. helyezés fűződik a nevéhez. Felnőttszinten a Plzenben rendezett nemzetközi versenyen szerzett ezüst- és bronzérmére a legbüszkébb. Járt az elmúlt években lebonyolított Európa-bajnokságokon és kontinentális Világkupa-versenyeken, amikor ehhez rendelkezésére állt a pénz, a fegyver, a paripa és a munkahelyről kivett szabadság.