Az év Heves megyei játékvezetőjének hatalmas lökést adott a folytatáshoz a díj

– Az utóbbi években már kétszer voltam jelölt a címre, most viszont nagy meglepetésemre megkaptam ezt a megtisztelő elismerést – fogalmazott Pádár Szabolcs az egri Eszterházy Étteremben lebonyolított megyei játékvezetői bálon. – Ez hatalmas lökést adott a folytatáshoz, mert a lendületem megtörni látszott, és ezt éreztem magamon. Lényeges az elismerés a játékvezetőknek is, mert noha a pályán hiába tudom, hogy jól, a szabálykönyv szerint vezettem, nem biztos, hogy ez találkozik a nézők, az edzők, vagy a játékosok véleményével.

Pádár Szabolcs 21 éves koráig maga is futballozott, ám gerincsérv miatt abba kellett hagynia a játékot. Tíz esztendőn át nem focizott, miközben dolgozott és nézőként eljárt a mérkőzésekre. Mátraballai barátja, Forgó Zsolt biztatására végezte el a játékvezetői tanfolyamot, majd belevágott a bíráskodásba. Arra nem gondolt, hogy ezért pénzt is kap, ám örült, hogy a futball közelében maradhat és sportolhat.

– A derekammal azóta nincs baj, de porcsérülésből adódóan a térdemet már műtötték, igaz, nem a futballra visszavezethetően, hanem túrázásból adódóan – folytatta a 100. megyei I. osztályú meccsén túljutott sípmester, aki a héten ünnepli a 35. évfordulóját annak, hogy a vasútnál (MÁV START Zrt.) dolgozik. Napi négy-öt órát utazással töltve, ingázik Mátraballáról Budapestre. – A feleségem soha nem mondta, hogy miért csinálom, miért nem vagyok inkább otthon – tette hozzá Pádár Szabolcs. – Az elmúlt 18 év alatt ezt egyszer sem hallottam tőle. Inkább arra biztat, hogy addig bíráskodjak, amíg az egészségem megengedi, amíg úgy érzem, hogy ez jó nekem. Pedig a nejemnek lenne oka panaszra, hiszen reggel ötkor elmegyek otthonról és este fél nyolckor érek haza, míg van olyan hétvége, hogy a nyolcas indulást este tíz órai érkezés követi. Rengeteget vagyok távol. Szerintem ő is érzi, hogy ez kell nekem. Mivel irodában dolgozok és sokat utazok, szükséges a mozgás, a kikapcsolódás elengedhetetlen. A játékvezetésben két tényező visz előre. Az egyiket a személyes kapcsolatok jelentik, ugyanis rengeteg embert, sportbarátot lehet megismerni. A másik, hogy a labdarúgás közelében, pozitív hozzáállású közegben tevékenykedhetem.

Amikor arra terelődött a szó, hogy magát milyen bírónak tartja, így felelt a 2020/21-es idény Darók Attila díjasa.

– Határozott vagyok, a pályán a döntéseimet az általam látottak alapján hozom. A játékvezetés erről is szól: döntéseket kell hozni, és azokért vállalni kell a felelősséget. Nem feszélyez, ha nem nyerem el a szimpátiát. Ha egy mérkőzésnek van nézőtéri hangulata, akkor érzem jól magam. A pályán nagy többségben sportszerű, szabálykövető játékossal, sportvezetővel találkozom, akik tiszteletben tartják játékvezetőként hozott döntéseimet. Kedvelem az angol stílusú játékvezetést, ezért az én játékvezetői mentalitásom is ehhez áll közel. Szabályok szellemében működöm, de rugalmasan, az osztály szintjének megfelelően. Vasutasként az utasításban, míg játékvezetőként a szabálykönyvben leírtakat kell betartatnom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert minden területen jó közegben tevékenykedhetem, amelyet a kölcsönös tisztelet és együttműködés jellemez. A mai napig izgatottan várom a küldéseket.

– Az természetes, hogy az ember szeretne minél nagyobb rangadókat vezetni a megyei I-ben vagy a megye II-ben, de a megyei III. osztályban is szeretek bíráskodni. Legutóbb például a Váraszó bajnoki címének ünneplésén voltam jelen, utána pedig Istenmezején, ahol ezüstérmet vehettek át a hazaiak. A presztízsmeccseket kifejezettem kedvelem, ahol sok néző van, ez feldob, ösztönöz. Két villanyfényes mérkőzést volt szerencsém vezetni, mindkettő különleges hangulattal bírt. Tavaly márciusban maradandó élményt jelentett a Marshall ASE–Heréd megyei I-es összecsapás (2–2), amely az osztály színvonalát meghaladó nívójú, kiváló párharcot hozott, feszült hangulat közepette úgy, hogy a végén mindkét csapat részéről elégedettek voltak a működésemmel.

A játékvezetőket nagy családnak tartó Pádár Szabolcs szerint azért jelentős az összetartás a kollégákkal, mert rendkívül egymásra vannak utalva. A sikeres mérkőzéshez elengedhetetlen a játékvezetői csapat egysége, egymást segítő együttműködése. Hétvégente sok időt töltenek együtt, amelynek következtében már szinte családtagként tekintenek egymásra.

– Forgó Zsoltnak és Motsidlovszky Attilának többször mondtam, hogy már örökbe fogadhatnánk egymást, hiszen vannak egymás után olyan szombatok és vasárnapok, amikor több időt töltünk együtt, mint a családunkkal. Mindenben segítenek a sípmestertársak, mindenki számíthat mindenkire. Hál' Istennek a Heves megyei játékvezetők nagyon összetartóak, nincs széthúzás, egyfelé tart a közösség. A korábbi évekhez képest a játékvezetőknek több mérkőzésen van lehetőségük működni. A fiatal kollégák – hasonlóan az idősebbekhez – lelkesek, megfogadják a tapasztaltabbak tanácsait. Jó érzés a Heves megyei sípmesterek családjába tartozni. Ezúton is köszönöm, hogy engem választottak a 2020/21-es idény legjobb játékvezetőjének.

A Forgó Zsolt, Motsidlovszky Attila és Pádár Szabolcs alkotta „Ballai maffia” díjazott tagja korábban úgy gondolta, addig vezet a megyei I. osztályban, amíg el nem éri az 50 éves korhatárt. Ám ez időközben változott a korhatár eltörlése miatt.

– Most az a szilárd meggyőződésem, hogy még két évig tevékenykedem, vagyis 55 évesen hagyom abba a bíráskodást. Akkor lesz húsz éve, hogy levizsgáztam játékvezetőnek, így két szép kerek évfordulóhoz köthető lesz a befejezés, amelyhez immár a legjobbakat megillető díjjal is megtiszteltek.

Dániából érkezett a gratuláció - Pádár Blanka a díjazott játékvezető két lánya közül az idősebb. Dánia fővárosában, Koppenhágában járt egyetemre és most is ott él. Fiatalabb korában ígéretes labdarúgó-pályafutás előtt áll, ám ahogy édesapja esetében, úgy nála is sérülés vetett végett a karriernek. Az elismeréshez így a távolból gratutált Blanka, míg húga, Luca és édesanyjuk, a helyszínen örülhetett a családfő jutalmának.