Hajdani jobbszélsőjüket gyászolják az egriek

Az 1943. április 3-án született egykori futballista augusztus 3-án hunyta le örökre a szemét, míg felesége 20 évvel korábban, 2003. december 3-án költözött el az árnyékvilágból. A számmisztikát illetően a hármas így érthető módon mélységes fájdalmat okoz Sós Sándor fiának és családjának. Gyászolja továbbá lánya, menye, három lány és egy fiú unokája.

„Sós Sanyi" pályafutásáról a Heves Megyei Hírlapban 2008. április 8-án írt egykori kollégánk, Fesztbaum Béla, kiemelve, hogy „Jó helye volt az Egri Dózsában, onnan került a sokat idézett Heves megyei ifjúsági válogatottba, amelyik másodikként végzett – Jávori József irányításával – az országos tornán.” Később az NB III.-as Egri Honvédban és az Egri Spartacusban játszott, majd az Egri (Bervai) Vasas színeiben szerepelt. 

A sportot később sem hanyagolta, igaz, akkor már csak nézőként járt az Eger SE-ben, majd Recsken és Felsőtárkányban futballozó fia meccseire. A labdarúgáshoz való további kötődést csak fokozta fiú unokája, Máté születése. A jelenleg az NB II.-es Budafokot erősítő 20 éves ifjút gyakran hordta edzésre és a meccsekre, de azt sem jelentett akadályt, amikor Felcsútra került a fiú, oda is rendszeresen ellátogatott, ahogy történt az a mezőkövesdi és a diósgyőri állomásozás idején. Mindemellett a szőlőművelésben és a borászkodásban lelte örömét, és szívesen tett eleget az Egri Spartacus SK tagjainak éves összejövetelén.

A mindig jó kedélyű, a mindennapokra pozitív kisugárzással tekintő jobbszélső élete nem nélkülözte a nehézségeket, de a panaszkodást meghagyta másoknak. Legyen könnyű a föld a családját rendkívül szerető labdarúgónak, akire sok barátja és ismerőse is jó szívvel gondolhat.