Döme, veled vagyunk az úton! – adomány a daganatos betegséggel küzdő hajdani egri labdarúgónak

A megszokás nagy úr. Misi akaratlanul a stadion irányába fordul a főútról. Meccs persze nincs, a csütörtök délelőttök nem erről szólnak – Mezőkövesden sem. Az úti célt jelentő Honvéd utcában a parkolás csak korlátozott számban lehetséges, távolabbi megállót kell keresni, de legalább marad idő egy kis sétára. A szürke, komor, szemerkélő esős időben a borsodi kisvárost még nem hatja át az adventi készülődés, bár nyilván este fényesebb képet fest a matyók központja.

Előttünk az a kép lebegett, amikor még játékvezetőként és/vagy asszisztensként tevékenykedett a futballpályán, köztük 60 NB I.-es meccsen, ereje teljében. Idén 53 éves vendéglátónk nem kertel, egyből belevág a nem túl távoli előzményekbe, tavaly szeptemberig visszaforgatva az idő kerekét. 

A több ciklusban végrehajtott kemoterápiás kezelés után idén januárjában jöhetett az endoszkópos beavatkozás, vagyis a tumor eltávolítása. A bajok forrását azonban nem sikerült kiiktatni, mert a rosszindulatú sejtek megtámadták a kemény szájpadot, a koponyaalapot és a bal szemet, ez pedig – többek között – nagyfokú látáscsökkenést hozott magával. 

Az operációra Frankfurtban kerülhet sor, ami nem kevés anyagi áldozattal jár. Döme azonban nem kalapozik. Őszintén elmondja, nagyon köszöni az adományokat, a gyűjtések is szívesen fogadja, de van, ami sokkal többet ér számára. Ez pedig nem más, mint a barátok, a játékvezető kollégák, a sportbeli ismerősök és ismeretlenek együttérző támogatása, biztatása, szinte kézzelfogható szeretete. A legfőbb támaszt persze felesége és gyermekei jelentik abban a küzdelemben, amit egyedül aligha lehet sikeresen megvívni.

Szerencsére a gondolatok szárnyalása nem ebbe a kategóriába tartozik. A novaji, majd egri futballista évekből előbbi a kiváló közösség, utóbbi az NB III.-as szereplés miatt marad emlékezetes. Például Sumi Lacival és Kormos Imrével itt, vagy éppen Hegedűs Dáviddal és Molnár Robival ott. Sportbarátból pedig rengeteg akad, akik nemcsak bátorító üzeneteket írnak, de a kövesdi NB I.-es csapat meccseire érkezve szerét ejtik a személyes találkozásnak is.

Az Eger SE, mint Döme korábbi klubja (igaz, a csapat 2002-ben Ipolyvece-Agria FC néven szerepelt) pénzadománnyal segített hajdani labdarúgójának. Misi (Béres Mihály, az Eger Labdarúgó Sport Kft, operatív igazgatója) és Dóri (dr. Garamszegi Dóra, az egylet jogi vezetője) támogatásáról biztosítja a házigazdát, ő pedig rendkívül hálás a megkeresésért. A harcot nem adja fel, sportemberként ilyen sose tenne, még ha ez a küzdelem borzasztóan gyötrelmes és fájdalmas is. Ha viszont ez nem lenne elég, a búcsúszavak még inkább a földbe döngölik a látogatót. „Jó egészséget kívánok nektek, ám ha valami bajotok akad, adjátok át nekem, majd cipelem én” – mondja elköszönésképp.