Sivatagban sátrazás, futómű javítás - így áll a Sundance csapat a Bamakon + fotók

A Heves vármegyei Sundance csapat, lehetőség szerint, napról napra bejelentkezik, hogy elmondják, hogyan haladnak. A legfrissebb eseményeket B.-L. Judit, Sirok község kulturális referense közölte portálunkkal. Tajti Ákos, Magdus István és Nagy Zsolt remekül halad a versennyel, jól vannak és remekül érzik magukat a kihívásban. 

Megtudtuk: hírt adott magáról a csapat, mikor megérkeztek Genovába. Elmondták, hogy minden rendben volt az úton és hogy az autójuk is nagyon jól megy, amit remélnek, hogy úgy is marad. Aznap délután egy órakor azonban már indultak is tovább komppal Marokkóba. 

Elmondták, hogy két székelyudvarhelyi sráccal haladnak nagyjából együtt, mert ha bármi gondjuk akadnak út közben, akkor lesz lehetőségük egymásnak segíteni. 

A srácok két nap után, január 27-én kötöttek ki és érkeztek meg komppal Észak-Afrikába, Marokkóba. Azt írták, hogy két elég unalmas napon vannak túl, de egy pillanatra sem volt idő megállni, már úton is voltak az első szállásukra, ami Chefchaouen-ben volt. 

A következő bejelentkezésnél szintén minden rendben volt velük az aznapi 270 kilométer során. Sikeresen leértek Fezbe, s azt írták, hogy az afrikai kaland onnan veszi kezdetét és kedden reggel indul be az igazi Bamako kalandjuk. 

A három versenyző kitartóan halad végig az útvonalon, legnagyobb szerencséjükre műszaki téren is jól állnak, ahhoz képest, hogy folyamatosan úton vannak. 

– Megtettük a mai 470 kilométert Fez - Merzouga közt mindenféle műszaki és egyéb probléma nélkül. Átkeltünk az Atlasz kétezer méternél magasabb hegyein és szinte hihetetlen, de a zöld táj átváltozott sivataggá egy nap alatt – írták napi összefoglalójukban. 

Legközelebb azzal jelentkeztek be, hogy az aznapi programjuk egy elég laza, kirándulós nap volt. 360 kilométert tettek meg Assa településig, amiről azt mondták, hogy ott már látszik Afrika luxusa. Következő napon délelőtt beugrottak egy kollégához, mert kicsit zörgött az autójuk futóműve. Szerencséjükre volt a polcon alkatrész, a csapat pedig jókedvűen, viccelődve megírta, hogy a kolléga meg is javította nekik a problémát, mert ők csak pihenni mentek ki. 

– Írok pár sort, mert ma átmegyünk Nyugat - Szaharába és nem tudom, hogy lesz-e internet. Ma és holnap 1062 kilométert kell megtennünk Assa - Dakhla között, nem lesz sok látnivaló, de végig egész jó utakon, autópályán megyünk majd. Az óceán parton vezetés azért eléggé tetszik eddig nekünk – jelentkezett be pár nappal később a csapat, mielőtt nekivágtak a Szaharának. 

Legközelebb akkor írtak, mikor megérkeztek az aznapi szállásukra. Elmondták, hogy továbbra is minden rendben van az autóval és velük is. Beszámoltak arról is, hogy lementek az óceán partra hajóroncsot nézni és ott már végre a rántókötelet is kipróbálhatták. Kora délután még megálltak a Ráktérítő táblánál is gyors fotó készítésére a 30 fokos melegben. Ezután reggel korán indultak tovább Mauritániába. 

A csapat eddigi utolsó bejelentkezése már Mauritániából volt, ahová szintén minden gond nélkül érkeztek meg. 

– Sziasztok! Mauritánia fővárosában, Nouakchottban vagyunk. A sivatagban sátraztunk éjszaka, ott volt a táborunk. Mauritánia egy nagyon szegény ország, ahol kis viskókban laknak, normál épületet alig látni. Ma 40 kilométert jöttünk az óceán parton autóval, az viszont hihetetlen szép és nagy élmény volt – mesélték tapasztalataikat a versenyzők, akik energiával és jókedvvel teszik meg a világ leghosszabb amatőr rally versenyének távját.