Varsandán elképesztő számmisztika közepette búcsúzott

– Jegyezzük meg, parádésra sikerült a búcsú. Tizennégy gólt szerzett a CYEB Budakalász elleni utolsó mérkőzésén, a 35–32-es győzelemnek köszönhetően pedig a HE-DO B. Braun Gyöngyös bebiztosította hatodik helyét a férfi NB I. 2023/2024-es szezonjában. Úgy tűnt, abban a hatvan percben minden klappolt!
– Nem csak hogy úgy tűnt, így is volt – fogalmazott Varsandán Milán. – Álomszerű volt, amit átéltem. Az első hat gyöngyösi gól egyaránt a nevemhez fűződött. Igyekeztem olyan mentális állapotba kerülni, hogy bármi történjen a találkozón, minden helyzetre jól tudjak reagálni. Koncentrált maradjak, ugyanakkor élvezzem az utolsó fellépést. Nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült.

– Mikor érett meg az elhatározás, hogy lezárja az aktív játékos-pályafutását?
– Az elmúlt években már tudatosan készültem a kézilabdázás utáni időszaka. Az élsport mellett nagyon sokat tanultam, diplomát szereztem. El akartam kerülni azt, hogy a testem döntsön a karrierem folytatásáról vagy egyfajta kényszerpályává váljon a kézilabdázás. Ha elérkezettnek látom az időt, hogy a civil életben folytassam, akkor azt a döntést nyugodt szívvel, az érzéseimre hagyatkozva hozzam meg. Ez a pillant most jött el, nagy várakozással tekintek az új időszakra.

– Huszonöt évet töltött a pályán. Mi az ami a legjobban fog hiányozni a kézilabdás életből és mi az, ami a legkevésbé?
– A megszokott rend, az öltözői hangulat minden bizonnyal. Most még minden úgy zajlik, mint az elmúlt évtizedekben. Véget ért egy szezon, pihenőidőszak következik, de azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy szeptemberben, októberben milyen érzések lesznek bennem. Versenyidőszakban a hétvégéket szinte teljes egészében feláldoztuk, azt nem bánom, hogy ez megváltozik. Reményeim szerint a jövőben több időt tölthetek a szeretteimmel.

– Gyöngyösön két ciklusban összesen tíz szezont töltött. A klub közlése szerint 290 mérkőzésen 1297 gólt szerzett. Elképesztő számok! Akad esetleg olyan mérkőzés, amit a legemlékezetesebbként tart számon?
– Azok a mérkőzések, ahol győztest gólt szereztem egytől-egyig örök emlék marad. Egyszer a Kecskeméttel, kétszer a Gyönyössel a Szegedet is legyőztük. A Tisza-partiaknak lőttem gólt bedobásból is, ami kuriózumszámban ment. Örök emlék marad, amikor gyöngyösi játékosként meghívót kaptam a felnőtt válogatottba és szerepelhettem a 2014-as Európa-bajnokságon.

– A válogatottság idején járta meg a karrierje csúcsát?
– Ezt nem mondanám. Sajnos az Eb után jött egy komoly sérülés és már nem is tudtam visszakerülni a nemzeti csapatban. Úgy érzem most vagyok a pályafutásom csúcsán, fizikálisan és mentálisan egyaránt. Talán furcsa ezt hallani, hogy ennek ellenére új útra lépek.

– Semmilyen kapcsolatban nem marad a sportággal? Az edzői pálya nem foglalkoztatja?
– Nem tudom mit hoz az élet, de a pályán szélén nem dolgoznék. Az elmúlt évtizedekben kialakított kapcsolatrendszeremet inkább a menedzsment terén tudnám kamatoztatni, ami nem is áll olyan távol a vágyaimtól. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Azzal, hogy Gyöngyösön visszavonultatták a mezét a halhatatlanok közé lépett. Ezt hogyan éli meg?
– Még most is kiráz a hideg. Óriási büszkeség, ezért érdemes kézilabdázni. Pont került egy pályafutás végére, miközben elképesztő a számmisztika. Huszonöt évet töltöttem a kézilabdapályán, ebből tizenötöt az NB I.-ben, tizet Gyöngyösön. A 15-ös mezben szerepeltem és május 15-én játszottam az utolsó meccsem. Tizennégy gólt szereztem, az utolsó dobás, ami a civil életre vonatkozik, az lesz a tizenötödik!