Hatodik bajnoki címét nagybetegen szerezte az Egri VSI gátfutója

– A hangja, a beszéde alapján a gyógyulás még odébb van...
– Most elég betegnek érzem magam, nehezen megy a nyelés és a rágás, úgyhogy sokat nem tudok enni. Próbálom valahogy kipihenni a vasárnapot – válaszolta a Lantos Mihály Sportközpontban rendezett 129. atlétikai országos bajnokságon aranyérmet nyert sprinter. 

– Mi döntött amellett, hogy vállalja a finálét, mert ezek szerint több minden szólt ellene, mint mellette?
– Többen javasolták, hogy ne vállaljam a futást és mgam is éreztem, a logikus döntés az lenne, ha indulnék is haza. Mégis azt éreztem, futni akarok. Sose hagytam félbe, sosem adtam fel versenyt. Most is inkább azt mondtam, inkább megküzdök a második helyért, minthogy meg se próbáljam.

– Ez a szív és az akarat diadala volt?
– Úgy érzem, igen. Az előfutamban nagyon rossz futásom volt és nem tudtam, hogyan tudnám ezt kijavítani. Próbáltam fejben összerakni magam, hogy a testemben van az eredmény, „csak” a fogamat is össze kell szorítani hozzá.
– A vetélytársak tudták, látták, hogy milyen állapotban van?
– Igen, tudták, mert sajnos látszott is rajtam, hogy aznap nem én vagyok a legélesebb.

– A tavaszi pechsorozat szült egyfajta dacot hogy odaálljon a rajthoz és megmutassa, mire képes?
– Az idei galibák csak nem akarnak véget érni. Bele kell törődnöm, hogy ez már egy ilyen év. De igen, úgy érzem, mivel egész évben az járt a fejemben, hogy nem baj, hogy ez vagy az nem sikerült, a címemet meg kell védenem.

– Technikát és sebességet illetően vélhetően felesleges értékelni, ezzel együtt az időeredmény nem nevezhető rossznak... 
– A futásomra nem is emlékszem annyira. A táv első fele hozta a győzelmet, mert ott még össze tudtam szedni magam. A vége azonban fájdalmasra sikerült.
– Az olimpiai álom tovaszállt, emiatt mennyire csalódott?
– Az olimpia évek óta álom és úgy néz ki, még egy darabig az is lesz. Eleinte csalódott és ideges voltam, de ahogy néztem az eredményeket, rájöttem, erre most nem vagyok képes. Érdekesség és mutatja a 110 gát szépségét, hogy az ötkarikás kijutáshoz az egyik legtöbb pontra ebben a versenyszámban volt szükség. A jelenlegi pontjaimmal sok más versenyszámban már olimpikonnak mondhatnám magam, csak éppen itt nem.

– A Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj július 9-én kezdődik. Ilyen előzmények után van esély a rajthoz állásra?
– Továbbra is tervben van. Ezen a héten minél előbb rendbe akarom hozni magam és utána kis edzéssel elindulok a székesfehérvári versenyen. Bízom benne, hogy ennek nem lesz akadálya.
– Ez a hatodik ob-aranya, amely az ismert körülmények miatt még értékesebb. Ön is így látja?
– Jó már kimondani, hogy hatszoros országos bajnok vagyok, de az biztos, hogy ez volt az egyik legszenvedősebb versenyem. Így pedig, hogy betegen is meg tudtam nyerni, tényleg nagyon értékessé vált.