Mintha egy etióp éhező lenne, olyan volt a kislány

A Heves Megyei Főügyészség különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt indítványozza felelősségre vonni a két vádlottat, az elhunyt gyöngyösi kislány szüleit, J. Médeát és K. Gusztávot.
 

A dr. Schmidt Péter vezette büntetőtanács előbb az ismételt idézésre megjelent S. L-nét, az egyik óvónő foglalkozású szomszédot hallgatta meg. A tanú elmondta: nagyon-nagyon ritkán találkoztak a vádlottakkal. Köszöntek egymásnak, ő pedig nem tapasztalt semmi különöset. A nagyobb kislányt többször látta, a kicsit egyetlen egyszer. Összetalálkoztak a szülőkkel a lépcsőházban, akkor az egyszer beszélgettek.

– Nyugodt volt mind a két gyerek, nem sírtak. A nagyobb kislány olyan kis széparcú, olyan kis különleges, szépen volt felöltöztetve – fogalmazott K. M. a két, később az apjuknál elhelyezett nagyobbik gyermek N. N. és B. K. védőnője szerint 2008 októberétől volt kapcsolata az elsőrendű vádlottal, mert abban a körzetben védőnő, ahol Médeáék éltek.

– Az előző védőnő tájékoztatott és fokozott figyelmet kért. Eleinte úgy láttam, igyekszik együttműködni. Párkapcsolati problémája volt a kis Kende apukájával. Kezdtek összecsapni folyamatosan a feje fölött a hullámok. Akkor azt írtam: az anya igyekszik, ugyan nagy a teher, de úgy láttam, nagy probléma nincs – vallotta a tanú, aki később már többször is leírta, hogy alkalmatlannak tartja a gyerekei ellátására azon körülmények között, amelyek között élt.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Fotó: Sike Sándor
[/caption]

– Rengeteg kifogása volt, hogy miért nem tud jönni. Elérhetetlen volt telefonon, otthon esélytelen volt megtalálni. Az utcát járták a gyerekek. Kende fogyott. Kétévesen egyévnyi elmaradása volt mind mentálisan, mind élettani fejlődésében – mondta a védőnő, aki hozzátette: egy idő után megkérdőjelezte, hogy a gyereknek ilyen betegségei lennének.

– Kendét, mikor elkerült tőle, egy hónap múlva nem ismertem meg. Korábban úgy nézett ki, mint egy etióp éhező. Másfél hónap után beszaladt a rendelőbe. Négy hónap alatt 2 kilót hízott – tette hozzá.

Szokásához híven J. Médea élt az észrevételezés jogával, hosszasan magyarázva, hogy igazából ha akarták volna, el lehetett volna őt érni. A gyermek pedig a védőnő állításához képest sokkal jobb állapotban volt. Ennek alátámasztására becsatolt két fényképet, amiket a bíróság felmutatott a tanúnak.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Az anya fényképet csatolt be a második gyermekéről. Amikor a tanács elnöke felmutatta a fotót, a védőnő elcsodálkozott Fotó: Sike Sándor
[/caption]

– Nem így nézett ki, ilyennek soha nem láttam – reagált a fotókra a tanú.

Szörnyű emlék a régmúltból

A legidősebb gyermek apja az elsőrendű terheltnek 6 évig volt élettársa, 1997-ben a nő 16 éves korában ismerkedtek össze. Arról számolt be a bíróság előtt, hogy hathónapos volt a közös gyermekük, amikor ő elköltözött. Sok volt közöttük a konfliktus, egyebek között a gyermekük táplálása miatt.

A tanú vallomása szerint a volt élettársa mesélte neki, hogy az anyukája felakasztotta magát. Médea ezt látta. A körülmények tisztázatlanok, ebben az apukája is szerepet játszhatott – erről mesélt Médea. Mintha mondott volna olyasmit, hogy látta az apját a kötélnél. Az apukája, mikor Médea be szeretett volna mutatni neki engem, bűnözőnek, lúzernek titulált, nem beszéltünk soha.

Münchausen szindrómában szenved az elsőrendű terhelt, J. Médea

A legelső tárgyalási napon, a vádirat ismertetésekor hangzott el: szakértői megállapítás szerint a vádlott Münchausen szindrómában szenved. Ez ugyan a büntethetőségét nem zárja ki, de bizonyos történésekre magyarázatul szolgálhat. A betegség lényege, hogy a kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki betegségekről, tünetekről, csak, hogy az orvosi figyelem középpontjába kerülhessenek. Egy speciális változata szerint ugyanezt kitalálhatják a gyermekeikre vonatkozóan is. Fontos elkülöníteni őket a hipochonderektől és a szimulánsoktól. Az utóbbiak mindig valamilyen előnyt remélnek abból, hogy betegnek tettetik magukat. A Münchausen kórban szenvedőket ilyesmi soha nem motiválja, ők csak odafigyelésre, gondoskodásra vágynak.