Egy kis hevesi faluból jutott el a Harvardig

– Eddigi életútja is bizonyítja, hogy nagyon kicsi a világ. Viszneken él, de a világhírű amerikai Harvard Egyetemen is kutat.
– Valóban kicsi a világ, és egyre kisebbek, egyre elérhetőbbek lettek a távolságok. Édesapám gyöngyöshalászi, édesanyám gyöngyösi születésű, én kicsi korom óta Viszneken nevelkedtem. Örülök, hogy a gyermekeim is Viszneken nőhetnek fel, és a Berzében, illetve a gyöngyösi zeneiskolában tanulhatnak. A marsallbot pedig mindenkinek ott van a tarsolyában. Noha a világegyetem tágul, az emberi szellem mintha mostanában zsugorodna. Az emberi szellem tágítására a nyugodt, elmélyülésre alkalmas falusi vagy akár tanyasi környezet még előnyt is jelenthet, ezzel szemben a tévénézés, a számítógépes játékokkal való időtöltés kifejezetten hátrányos, még elbutulással is járhat. Ezt ma már tudományos kutatások is alátámasztják. Az itthoni munka szebb feladatot jelent. Nehéz körülmények között jól teljesíteni: ez az igazi kihívás, ez a valódi kaland. Külföldön kicsit könnyebb a munka, mert jobbak az anyagi körülmények. Novák Ferenc néptáncoktatótól, koreográfustól tanultam, hogy azok a hazai néptáncosok, akik itthon másodvonalbeliek, külföldön még mindig szépen szerepelnek. Én a tudományban követem ezt az elvet: a legjobbakat érdemes itthon tartani, mert ők itthon is sikeresek lesznek, az utánuk következők pedig még mindig alkalmasak arra, hogy külföldi körülmények között helytálljanak.

Névjegy: dr. Csörgő Tamás

Iskolái: viszneki általános iskola; Berze Nagy János Gimnázium, Gyöngyös; ELTE TTK fizikus diploma (1987); a fizikatudományok kandidátusa (1991), az MTA Doktora (2000).

Foglalkozása: az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója; az ELTE Atomfizikai tanszéken címzetes egyetemi tanár; a Harvard Egyetem vendég kutatója-professzora; az Európai Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben a magyar csoport tudományos vezetője.

Díjak: Akadémiai Díj, Fulbright Alumni Initiatives Award, HAESF birtokosa, ám arra az elismerő oklevélre a legbüszkébb, amit 2009-ben a Berze Természettudományos Önképzőkör újraalapításáért kapott a gimnáziumtól.

– A tehetség mellett, gondolom, kell egy olyan család is, amely támogatja a sikerei elérésében.
– Nagy szerencse, ha az ember olyan családba születik, amilyenbe én születhettem. Annak idején a szüleim támogattak, ők indítottak el az úton, és a gyerekeim nevelésében most is nagyon sokat segítenek. A feleségem is nagyon jószívű és aranyos, rá is számíthatok mindenben. Hat gyermeket nevelünk, és ha külföldön vagyok, akkor egyedül intézi a család dolgait. Szerencsés vagyok, hogy a kutatók, a fizikusok életét élhetem. Ám a sikerhez az is kell, hogy tudja valaki, hová tartozik. A viszneki mondás szerint pótolhatatlan, ha valaki olyan távolságra lakik a szüleitől, hogy papucsban is át lehet hozzájuk szaladni.

– A világhálón szinte minden Önről szóló írásban szerepel, hogy a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban tanult. Miért fontos ezt kiemelni?
– Az életrajzomban mindig feltüntetem azokat az országos természettudományos versenyeket, amiket annak idején a Berze legendás fizikatanára, Kiss Lajos szervezett. Először e versengéseken nyertem országos első díjakat. A Berze gimnáziumtól egész életemre szóló útravalót kaptam, amiért a mai napig hálás vagyok.

– Mindezt úgy hálálta meg, hogy újraszervezte a Berze Önképzőkört a gimnáziumban.
– Amikor berzés diák voltam, akkor is volt természettudományos önképzőkör, ami nagyon inspiráló, szellemajtó-nyitogató volt. Aggodalmat váltott ki bennem a természettudományos, a matematikaórák számának riasztó csökkenése. A gimnázium vezetése és tanári kara felkarolta ezt a kezdeményezést, amit az önképzőkör régi tagjai is támogattak. A Berze önképzőkörébe híres kutatók, tudósok is szívesen jönnek előadni a világ minden tájáról. Meggyőződésem, hogy a helyes viselkedés és a helyes megismerés, a tudományos kultúra alapvetően összefügg.

– Miért tartja fontosnak, hogy minél szélesebb körben, minél közérthetőbben essen szó a fizikáról?
– Fekete István írta, hogy a természet nagyobb csodákat produkál, mint amiket az ember el tud képzelni. Például, hogy az USA-ban, a Brookhaveni Kutatóintézetben részecskegyorsító kísérletben létrehoztuk és megfigyeltük a világon a legforróbb anyagot. Néhány mikromásodperccel az ősrobbanás után ilyen anyag töltötte ki az egész világegyetemet. Ez is azt bizonyítja, hogy a természet lepipálja az emberi fantáziát, és ezért igazán érdemes a természetet olyannak megismerni, mint amilyen.

– Ha nem kutat, akkor mivel tölti a szabadidejét?
– Első a család, második a harcművészet. Fontosnak tartom az „ép testben ép lélek” elvét a gyakorlatban is megvalósítani. Viszneken megalapítottuk a Fecskefészek Aikido Tankört. A kultúrának fontos része a harcművészet, mert találkozhatunk a fájdalommal, a váratlan helyzetek megoldásával, jó alkalmat ad a türelem fejlesztésére. A mai korban egyre fontosabb a hősiesség, a vitézség eszménye. Ez mintha kezdene feledésbe merülni, pedig egyre nagyobb szükség van olyan emberekre, akik a bajban vezetőkké tudnak válni, akik a gyengéket megvédik a gonoszokkal szemben. Egy ilyen jellemfejlesztő képzést a harcművészetekben is meg lehet találni.

Foglalkozása: az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója; az ELTE Atomfizikai tanszéken címzetes egyetemi tanár; a Harvard Egyetem vendég kutatója-professzora; az Európai Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben a magyar csoport tudományos vezetője.

Díjak: Akadémiai Díj, Fulbright Alumni Initiatives Award, HAESF birtokosa, ám arra az elismerő oklevélre a legbüszkébb, amit 2009-ben a Berze Természettudományos Önképzőkör újraalapításáért kapott a gimnáziumtól. Dr. Csörgő Tamás szerint fontos, hogy az emberek megtudják, a természet képes lepipálni az emberi fantáziát. Fotó: Albert Péter -->