Baleset, és nem merénylet volt Horthy István halála

Magó Károly zászlós, a Szolnoki Repülőmúzeum munkatársa a közelmúltban egy közeli karosszéria-lakatos műhelyben egy repülőpáncélt talált, amely valószínűsíthetően egy korábbi, Héja típusú vadászgépből származott. Eközben lelt rá a Magyar Országos Levéltárban arra a levélre, melyet a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek egyik illetékese írt a Repülő Kísérleti intézetnek a Héják páncélbeépítéséről. Az pedig, hogy Vitéz Nagybányai Horthy István, aki Szolnokon szerzett repülő kiképzést, Héján zuhant le, végső lökést adott ahhoz, hogy Magó zászlós egy csapatot verbuváljon az idén 70 éve történt, s máig tisztázatlan, a történelmet befolyásoló esemény felderítésére.

Az ok-okozati összefüggések megértéséhez a tudományos magyarázatot egy légi baleseti helyszínelőből, repülő orvosból, pszichológusból, oktató- és berepülő pilótákból, repülő mérnökből és repülés történészből álló szakember gárda adta meg. A megtalált Héja páncélzat, 1800 oldalnyi hiteles dokumentum, szemtanúk elmondásai, az eredeti gyári leírás, két repülési kísérlet, valamint a modern baleseti kivizsgálási módszerek segítettek olyan repülőműszaki problémákat kielemezni, amelyekre korábban nem volt lehetőség.

Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoka a témában tartott szolnoki sajtótájékoztatón elöljáróban hangsúlyozta, a repülőszerencsétlenség kiváltó okait kutató csapatot nem befolyásolták azok a teóriák, mely szerint a német politikai- és hadvezetés tette el láb alól a náciellenes és angolbarát Horthy István főhadnagyot. Punka György repüléstörténész is arról szólt, hogy a vizsgált körülmények, s az azokból levont következtetések remélhetően meggyőzik a kormányzó-helyetes özvegyét, gróf Edelsheim-Gyulai Ilonát is, aki 70 éve a merénylet-összeesküvés-elmélet híve.

– Horthy István és kísérője, Nemeslaki Zoltán őrmester a Héja fedélzetén az ukrajnai Alekszejevka városka mellett, 1942. augusztus 20-án hajnali 5 órakor szállt fel. Feladatuk egy magyar felderítőgép kísérése volt. A vadászgépek nagyobb sebességgel érkeztek a felderítőgép közelébe, ezért Horthy főhadnagy egy éles bal fordulóba kezdett, melytől gépe kipördült és dugóhúzóba esett. A pilótának sikerült kivenni a gépet a dugóhúzóból, azonban a kis magasság miatt a földbe csapódott. A repülési kísérlet során kiderült, hogy a magyar páncélzattal ellátott olasz repülőgép farnehéz volt. Tulajdonképpen hadászati célra nem volt alkalmas, ráadásul ezt az utólag páncélozott típust nem repülte be kellőképpen a főhadnagy, aki a repülős kiképzését 1942. májusától egészen júliusig, míg az orosz frontra át nem helyezték, Szolnokon végezte. A végzetes balesetet előidézte továbbá az az aerodinamikai törvényszerűség, amely rázkódást okozott Horthy Héjájában a közvetlenül mellette repülő kísérő vadászgép keltette örvény által.

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis két pilótája, Horváth László és Somogyi Zoltán őrnagy végezte el a repülési kísérleteket, melyek egyértelműen a rossz súlypontú repülővel megkezdett manőverezés okozta balesetet bizonyítják – sorolta érveit Magó Károly, aki szerint a szakértő kollégái által elvégzett vizsgálatok is ezt az álláspontot erősítik.

Mit is láttak valójában a szemtanúk?
A Honvéd Kórház két repülő orvosának szakvéleménye szerint Horthy István az augusztus 20-i halála előtt nem fogyaszthatott „István-napi” alkoholt, mert annak jelenléte a szervezetben olyan szellemi teljesítmény-csökkenést idéz elő, amely által a pilóta nem tudta volna kivenni a gépét a dugóhúzó állapotból. A sajtótájékoztatón arra is választ adtak a szakemberek, hogy korábbi szemtanúk miért tapasztalhattak Horthy gépén jelentős tűz- és fényjelenséget, a német merényletet erősítendő. Ezt egyrészt a korai napfelkeltével magyarázták, másrészt azzal, hogy a zuhanó repülő motorja nagy sebességnél hirtelen tüzet okádhat.