2012.12.02. 16:17
Bukta Másik Magyarországa a hazaszeretetről szól
A nemzetközileg elismert mezőszemerei művész idén 60 éves.
– Nézze meg! Igen, jól sikerült a tárlatnyitás, több mint 1500-an voltak kíváncsiak a műveimre, és mindenkinek ízlett a finom szihalmi hurka és a szemerei kompéros, amit kedves barátaim segítségével sikerült a megnyitó közönségének a fővárosba vinnünk.
– A kiállítás címe: Másik Magyarország. Hogyan kell ezt érteni?
– Mindenkinek van egy képe Magyarországról. Én az enyémet mutatom meg. Nagyon jól kifejezi azt, amit gondolok erről, az a pár mondat, amit Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója mondott a megnyitón: „..létezik egy másik Magyarország, amelyről alig tud valamit a nagyvilág, amely ritkán ad témát a bulvármédiának, amelyet a külföldiek közül kevesen fedeznek fel, sőt, amire mi, itt élő magyarok sem szoktunk figyelni. Talán azért, mert anakronisztikus. Régi értékek, régi hitek éltetik – de mai gondok gyötrik. Bukta Imre művészete erről a másik Magyarországról szól. Arról a bizonyosságról, amit a föld szaga jelent... A Másik Magyarország című kiállítás témája a hazaszeretet....”
– Folyton visszatér a gyökereihez, vagy el sem távolodott azoktól? Hogyan indult a pályája?
– Egerben érettségiztem, akkoriban is rajzolgattam már, szakköröztem. Az igazi felocsúdást a Bernáthy Sándorral való találkozás jelentette. A hetvenes évek elején művésztelepet szerveztünk közösen Tiszafüreden. Meghatározóak a mezőkövesdi évek is, az ottani szakkörözés. Ott találkoztam Pataki Jánossal. Dolgoztam Egerben, az akkori Leninvárosban is, aztán 1975-ben végleg visszaköltöztem a szülőfalumba, Mezőszemerére.
Névjegy
Név: Bukta ImreSzületett: Mezőszemerén 1952-ben
Család: nős, felesége Kónya Réka
Hivatás: képzőművész, a „mezőgazdasági művészet” nemzetközileg elismert alakja
Díjak: Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1981), Smohay-díj (1987), Munkácsy Mihály-díj (1989), érdemes művész (1997), Palládium díj (2008)
Tagság: Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának tagja, Fiatal Képzőművészek Stúdiója (1975-1990),
Iskolák: Egerben, a Dobó István Gimnáziumban érettségizett, Pécsett diplomázott, majd habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
Mesterei: Kishonty Jenő, Pető János, Pataki János, Bernáth(y) Sándor
– Művészetére a sokszínűség jellemző. Mi az igazi kifejező eszköze?
– Minden, ami körülöttem van inspirál, minden alkotásom élményből fakad. Fotózom, festek, rajzolok, installációkat készítek, performanszokat hozok létre. Nem tudok, nem akarok választani. Azt sem szeretem, ha a Műcsarnokban látható tárlatot összefoglaló kiállításnak nevezik. Nem az. Tematikus tárlat, azokból a tárgyakból, amelyeket fontosnak tartottam annak megfogalmazására, milyennek látom Magyarországot.
– Nem csupán alkot, tanít is. Mit jelent ez a művészetében?
– Az egri főiskola vizuális kommunikáció tanszékén, illetve a képzőművészeti egyetemen tanítok. Szeretek a fiatalokkal dolgozni, rengeteget tanulunk egymástól. Én is tőlük. Új nyelvezetet például. Egyfajta együttműködés ez. Fontos, mert fiatalon tart.
– Közösségi tevékenységet is vállal...
– Igen, 2001 óta szervezzük a mezőszemerei művésztelepet, dolgozunk a Mezőszemerei Civil Egyesületeben. Ebben nagy segítségemre van a feleségem, aki társam a tudatosan vállalt falusi életben. Erdélyből, Sepsiszentgyörgyről származik, páratlan a csorbalevese – mondja mosolyogva Bukta Imre, akit miután a hobbijáról faggatom, megint csak a falusi tájról, a földről kezdtünk beszélgetni.
– Mi az, ami kikapcsolja?
– A föld, a háztáji. Van néhány tyúkunk is, rendes falusi porta a miénk. Gyerekkori vágyam volt, hogy legyen egy piros traktorom. Megvalósult. Nekem hobbim a földművelés, egyáltalán az a miliő, ahol és ahogyan a földet művelő, gazdálkodó emberek élnek. Ez az én világom. Boldog vagyok benne.
– Két kiállítása is nyitva áll most. Hol?
– A Műcsarnokban ugye februárig látható a Másik Magyarország című tárlat, de nem sokkal előtte egy másik is nyílt a fővárosban: október végén, a hatvanadik születésnapomhoz kapcsolódva a Godot Galériában. December nyolcadikáig ott látható egy szubjektív válogatás az elmúlt tíz esztendő festményeiből, papír alapú munkáiból, fotóiból.
Született: Mezőszemerén 1952-ben
Család: nős, felesége Kónya Réka
Hivatás: képzőművész, a „mezőgazdasági művészet” nemzetközileg elismert alakja
Díjak: Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1981), Smohay-díj (1987), Munkácsy Mihály-díj (1989), érdemes művész (1997), Palládium díj (2008)
Tagság: Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának tagja, Fiatal Képzőművészek Stúdiója (1975-1990),
Iskolák: Egerben, a Dobó István Gimnáziumban érettségizett, Pécsett diplomázott, majd habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
Mesterei: Kishonty Jenő, Pető János, Pataki János, Bernáth(y) Sándor -->
