Göncz Árpád emlékére

A Hírlapban rendszeresen beszámoltunk azon alkalmakról, amikor az elnök tiszteletét tette szűkebb hazánkban. Emlékére e tudósításokból állítottunk össze egy csokorravalót.
2000-ben Hevesen személyesen kereste fel barátját, Guba Dezső középiskolai tanárt, későbbi gazdálkodót, akit életútja elismeréseként 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntetett ki. Úgyszintén a köztársasági elnöktől kapta 1991-ben az ''56-os emlékérmet, amelyet a „dicsőséges forradalom alatt mutatott helytállásáért” vehetett át, 2000 júliusában pedig a Magyar Köztársaság elnöke személyes megbecsülése jeleként a Rákosi- és Kádár-diktatúra alatti példamutató helytállásáért Aranyérmet adományozott neki.

Az egykori szociáldemokratával, aki 12 évig ült börtönben, 2000. szeptember 16-án jelent meg lapunkban interjú. Guba Dezső elmondta, fél évszázados barátság fűzte az elnökhöz. Részlet az írásból: „Amikor én a börtönben ültem, Göncz a fordítóirodán dolgozott. Sokat találkoztunk. De én őt még jóval ''56 előtt ismertem meg. Amikor a börtönből kiszabadultam, jóformán három emberrel jártam össze: Kelemen Gyulával, Révész Andrással és Göncz Árpáddal. Egyébként én Gönczöt 1945-ben ismertem meg politikai-ifjúsági vonalon. Ő inkább kisgazda beállítottságú volt, de az a kisgazdapárt nem Torgyán-párt volt. Ezeknek most közük sincs a klasszikus kisgazdapárthoz. Göncz Árpáddal mi folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Szinte egy percre sem szakadt meg a barátság. Többször járt Hevesen nálam. Tavaly például, amikor itt volt, azt mondta a telefonba: Te Dezső! Van egy kis borod, vagy vigyünk? Hohó, hogyne volna – válaszoltam. Aztán megérkezett nagy fekete kocsikkal, és vagy másfél órát beszélgettünk.”

[caption id="" align="alignleft" width="425"] „Te a szeretet embere voltál, de tudtál nagyon kemény és határozott lenni, amikor szelíd emberként államfő lettél” – mondta Mécs Imre az Óbudai temetőben, ahol több ezren kísérték utolsó útjára a 94 éves korában elhunyt Göncz Árpádot
[/caption]

2000. december 15-én arról számoltunk be, hogy Gyöngyösön a helyi liberális klub vendégeként beszélgetett tisztelőivel. Akkor elmondta, két évet adott magának arra, hogy megírja mindazt, amit Magyarországon tíz év alatt megtanult: „Az ember próbálja a helyére tenni a történteket, azt, hogy ez hogyan sikerül, majd meglátni, ha kiadják a könyvet.” Az akkor néhány hónapja leköszönt államfő szót ejtett arról is, hogy emlékiratai pontos formáját még nem tudja, de egy naplóhoz hasonló tényszerűséget nem lehet várni tőle, tudniillik naplót elnöksége tíz esztendeje alatt nem vezetett. Felidézte az 1956-os forradalom idején játszott szerepét, elítélésének körülményeit is. Szavai szerint a büntetőügyében két olyan „tétellel” is gyanúsították, amelyért halálos ítéletet lehetett volna kiszabni. A népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével, illetve szervezkedés külhatalommal bűncselekménnyel vádolták, s a bíró csodálkozott, hogy az ügyész nem a legsúlyosabb ítéletet kérte rá. Mint később kiderült, a forradalom utolsó napjaiban a magyar forradalmárok és a Szovjetunió között közvetíteni próbáló indiaiak számára presztízskérdés volt, hogy Göncz Árpádot Bibó Istvánnal együtt ne végezzék ki. 1957. május elején mindketten életfogytiglant kaptak. Fodor Gábor bejelentette, hogy Göncz Árpád megkapta az Amerikai Magyarok Szövetségének Washington-díját.

2001. április 24-én arról írtunk, hogy a Magyar Köztársaság elnökének posztjáról előző évben leköszönt Göncz Árpád tett látogatást Korózs Lajos országgyűlési képviselő meghívására a megyeszékhelyen. A vendég délutáni programját a városházán kezdte, ahol dr. Nagy Imre polgármester, s Sós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte.
A polgármesteri irodában lezajlott rövid beszélgetés után a volt köztársasági elnök sétát tett a történelmi belvárosban, ahol járókelők köszöntötték, s volt, aki ajándékkal kedveskedett neki. A Wigner Jenő Műszaki Informatikai Szakközépiskola és Kollégiumban öt órától megrendezett lakossági fórum előtt Szabó Péter, az intézmény igazgatója mutatta be Göncz Árpádnak a magyar Nobel-díjasok emlékparkját. A lakossági fórumon Göncz Árpád sietett kijelenteni: legyen szó bár atomfizikáról vagy takarmányozásról, abban is politika van. E megjegyzésével meg is adta az alaphangját a találkozónak, mert a hozzá intézett kérdésekre kendőzetlenül, a tőle megszokott stílusban válaszolt is.

A csaknem másfél órás találkozón szó esett hazánk helyzetéről, az ifjúságról éppúgy, mint személyes dolgokról. Magyarországról és az európai progresszióba való beilleszkedéséről szólva Göncz Árpád kifejtette: legyen az bár bal- vagy jobboldali erő, valamennyi olyan jelszavakat ír a zászlajára, amelyek beleillenek e folyamatba. Ezek a kinyilatkoztatott célok ugyanakkor nem különböztetnek meg. Egyvalami azonban hiányzik, a szolidaritás kimondása. Nem is pontos ez a kifejezés, mert inkább emberségként kellene megfogalmazni. Nagyon nagy szükség lenne rá, ugyanis rettenetesen hiányzik, mert ez a rendszer pillanatnyilag a gazdagokat szolgálja, és kevésbé foglalkozik a társadalom 30–40 százalékát kitevő vesztesekkel. Ezt a vesztes helyzetet, meg kell szüntetni, a már-már társadalmi és területi szakadással fenyegető helyzet feloldása pedig elkerülhetetlen.
Megyénkben több helyen is megemlékeztek, így Gyöngyösön a Szent Bertalan úti 56-os emlékműnél gyújtottak mécsest.

[caption id="" align="alignleft" width="425"] Az egri 1956-os emlékműnél is mécsesek gyúltak pénteken Göncz Árpád emlékéért a rendezvényen. Weil Zoltán Kácsor Zsolt szavait tolmácsolta, Fekete Valér (Sior) is beszédet mondott. Fotó: Szőke Péter
[/caption]

Egy nemzet Árpi bácsija

Azoknak, akik nem juthattak el a temetésre, Egerben, az 56-os emlékműnél tartottak megemlékezést. Gyertyával, virággal, beszédekkel tisztelegtek Göncz Árpád előtt. Elhangzott Kácsor Zsolt: Isten veled, Árpi bácsi! című búcsúszövege, amit Weil Zoltán tolmácsolt. „Vigasztalódjatok, barátaim: habár Göncz Árpád meghalt, a szellemisége él. Azt nem lehet eltemetni.(...) ő már életében a humanista, toleráns, demokratikus, emberarcú állam jelképévé lett. (...) Született liberális hazafi volt, magyar énünk nemesebbik, bölcsebb, józanabb arca.” Fekete Valér (Sior) a Gyűrűk Ura fordítójaként is emlékezett Árpi bácsira.