Izgalmas eredményeket hoztak az ásatás vizsgálatai

Évekkel ezelőtt lapunk is beszámolt arról, hogy régészeti szakfelügyelet keretein belül 2013 decemberében csontvázas temetkezések kerültek elő a gyöngyösi Olajbanfőtt Szent János templom kerítőfalának déli oldalán, a zárt vízelvezető csatorna kiásásakor. A Dobó István Vármúzeum (DIV) Tóth Zoltán régész vezetésével egy korábban ismeretlen temetőhöz tartozó sírokat tárt fel akkor. A beruházás a téli időszak miatt szünetelt, a munkavégzés a következő év tavaszán folytatódott, amely során 2014 márciusában még egy gyermeksírt dokumentálhattak a régészek.

– A feltárás során a sírokat előzetesen a keresztény közösség tagjainak gondolhattuk – idézte fel lapunknak Tóth Zoltán. – A legfelső sír rendellenes temetkezés volt, mert a felnőtt, 25-35 év közötti nőt zsugorított pózban helyezték el a sírgödörben. A sír kiásásának idejét sokáig nem ismertük, ugyanúgy lehetett volna Árpád-kori, mint kora újkori is, nem volt olyan tényező, amelyre a korhatározást építhettük volna – mondta.

Azonban a közelmúltban egy C14-es vizsgálathoz mintát vettek a nő csontjaiból, és mikor megkapták az eredményeket, hipotézisük megdőlni látszott. A radiokarbon kormeghatározás ugyanis az addig ismert feltételezést megváltoztatta.

– A vizsgálat eredményéből megtudhattuk, hogy a nőt 1000 és 1030 között temették el. Ettől a sírtól legalább három temetkezés idősebb rétegtanilag. Ez alapján már megállapíthatjuk, hogy a legfelső sír alatt talált elhunytak még a X. században, tehát a honfoglalás időszakában éltek és haltak Gyöngyös jelenlegi területén – mondta a szakember.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Tóth Zoltán, a Dobó István Vármúzeum régésze mutatja az radiokarbon kormeghatározáson átesett csontokat FOTÓ: KORSÓS VIKTOR
[/caption]

Tóth Zoltán hozzátette: a temető kerítőfalán kívül előkerült sírok alapján azt feltételezhetik, hogy a ma látható fal többnyire az Árpád-korban is használt, felszentelt területet veheti körbe. Ellenkező esetben több középkori sírt is kellett volna találniuk a kutatott területen.

– Gyöngyöspüspökin elképzelhető, hogy a keresztény közösség a zsugorított pózban elhelyezett nőt pogány életmódja – például a hitvilága vagy látomásai miatt –, esetleg keresztényhez nem méltó halála – például öngyilkosság – miatt nem engedte a kerítőfallal körbevett, felszentelt területre. Azonban a régészet módszereivel ilyen információkra nem kaphatunk választ, az elképzelések többek között írott forrásokra vagy történeti, néprajzi párhuzamokra épülhetnek. Ami bizonyos, hogy a temetőrészlet még néhány sír ismeretében is nagyon fontos részét alkotja Gyöngyöspüspöki, valamint Gyöngyös történetének – avatott be.

Tehát ez azt jelenti, hogy a DIV szakemberei Gyöngyöspüspöki területén a X-XI. századi közösség első temetkezési helyét találták meg 2013-ban. Így, az 1261-es okleveles forráshoz képest már régészeti adatokkal is igazolhatók a X. századi előzmények, bizonyíthatóan legalább 300 évvel korábbra helyezhető a település története.

– A X. századi pogány temetőket a XI. század első harmadában is még gyakran használták. Az államalapítás, a keleti és nyugati irányú keresztény térítések a hétköznapok emberei számára változó mértékben voltak érzékelhetők régiónként, településenként. Az új hit felvétele és tanításainak betartása egy hosszabb folyamat eredménye volt – tette hozzá Tóth Zoltán.

Mi is az a C14-es kormeghatározás?

A légáramlás következtében a C14-es izotópok egyenletesen keverednek a légkörben, amihez szükség van a hosszú felezési időre is. A radioaktív szénizotópok az élő szervezetekbe a táplálékláncon keresztül jutnak be. A növények a fotoszintézis során a légkörben lévő szén-dioxidot kötik meg, így ezt az izotópot is, ami emiatt a növényeken keresztül az összes élő anyagba eljut. A C14-es izotóp koncentrációja minden élő szervezetben azonos. Amennyiben egy élő szervezet elpusztul, a benne lévő izotóp koncentrációja csökken, így a régészeti leletekben is. A kormeghatározást az aktivitás mérésével végzik. Az eljárást radiokarbon kormeghatározásnak nevezik.