Kincskeresők jubileuma: XX. Mátrai Ásványbörze

Lovász András a jelenleg nem termelő károlytárói ércakna utolsó vezetőjeként nemcsak a bánya történetéről, hanem az első húsz évről is megemlékezett - fotók és természetesen ásványok bemutatása mellett. Kiderült: 1982-ben, még Gyöngyösorosziból eredt az alap-elképzelés arról, hogy minden évben rendezzenek mátrai ásványbörzét gyűjtők és lelkes érdeklődők számára.

Dr. Vasas Joachim a Mátra Szakképző Iskola, mint házigazda tevékenységét láttatta: szerinte szélesedik a rendezvény társadalmi bázisa, de kevés szó esik a börze valódi értékéről: a sikerélményről, melyet minden résztvevő megél.
- Ha így tudunk példát mutatni a következő generációnak, már nem keveset tettünk - fogalmazott az igazgató. Az ásványbörze a gyöngyösi főiskola és a városi önkormányzat közreműködésével valósul meg, s minden évben a mátrafüredi középiskola ad neki otthont.

Mészáros Péter, a Mester Kft. vezetője egy "r„okonértelmű” területről, a felhagyott bányaterületek rekultivációjáról mesélt, melyet új találmányukkal, a fémgőz ívű plazmafáklyával lehetne a környezetet kímélő módon megvalósítani - amennyiben a milliárdos kutatási projekt, melyben gesztorok, olyan eredményekkel zárul, mint amilyenekkel kecsegtet.

Nagy Károly „hivatásos ásványgyűjtő”, az eddigi találkozók egyik állandó kulcsfigurája szerint külföldi példák alapján Gyöngyösoroszi tárlójában múzeumot lehetne berendezni turisták számára. Mint mondta, nyitni kell, mert enélkül többségében csak a szakértő gyűjtők közönsége értékeli igazán az ásványok szépségeit.
A konferencia nemcsak az eddig történtek értékelésére szolgált, hanem a jövőre vonatkozó ötletbörzeként is. Elhangzott: mielőbb rendezni kellene az új lelőhelyek viszonyait.

Dala László úgy tudja: gyakorta előfordul, hogy a megtalálók, miután rábukkantak az új „kincsekre”, inkább beszántják, betúrják a lelőhelyeket, nehogy más is hozzájusson az ásványokhoz. Ehelyett azt javasolta: minden új hely egyik reprezentatív darabja szolgáljon kiállítási anyagul állami gyűjteményekben; sőt: meggondolandónak neveztek a leletek egyfajta „nemzeti kinccsé” való minősítését is.
- Nem a birtoklás, hanem a kövekben rejlő szépség meglátása az igazi ásványbarát emberi tulajdonsága - fogalmazott a turisztikai szakember.

Tóth Attila főszervező arról számolt be: a kezdetekhez képest - melynél a nyolcvanas évek közepén már maga is szerepet játszott - sokkal nehezebb ehhez hasonló börzéket, kiállításokat koordinálni, mivel az egyik korábbi szakmai segítő, a TIT egyre kevesebbet vonja be magát az ásványgyűjtéssel kapcsolatos rendezvények támogatásába. Egyben javasolta, hogy a következő börze mellé párosuljon egy méltó, a mátrai ásványok világát bemutató kiállítás is.
Ahogy mindig, most is érkeztek külföldi meghívottak, ezúttal Lengyelországból és Szlovákiából. A szervezők célja ugyanis a nemzetközi kapcsolatok bővítése. A konferencián elhangzottakból DVD és könyv is készül. A hagyományos szombati konferencia és gyűjtőtúra után a vasárnap a börze napja volt, ahol kiválasztották az év legszebb mátrai kövét, és az ország legszebb ásványát is.