Nem kértek a gyöngyösi parádéból a világháborút megjárt katonák

Az első világháború vége.

A németek összeomlása a nyugati fronton 1918. augusztus 8-án következett be, amikor is Amiens közelében az angol-amerikai erők átszakították a frontvonalat. A Balkánon a bolgárok kilépésével, az olasz fronton pedig a piavei ellentámadással következett be az osztrák-magyar erők veresége.

Következtek a fegyverszünetek: 1918. november 3-án Padovában IV. Károly követei írták alá a fegyvernyugvást, a nyugati fronton pedig november 11-én hajnali 5.30-kor egy vasúti kocsiban, a Compiegne melletti erdőben következett be a német kapituláció. A szerződés értelmében a fegyvernyugvás délelőtt 11 órakor lépett életbe, vagyis a „tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában”.

Ezt követően a szemben álló hadseregek beszüntették a harci cselekményeket és visszavonultak a frontvonalaktól, s ezzel véget ért a 10 millió halálos áldozattal járó első világháború.

EGRI UJSÁG. POLITIKAI NAPILAP.

1918. NOVEMER 15-16.

A béketárgyalások decemberben kezdődnek.

Berlinből sürgönyzik: Amsterdamon keresztül közlik a Times-nek azt a hirét, hogy a béketárgyalások december első hetében kezdődnek.

A Daily News párisi jelentése szerint a németek a fegyverszünet határozatait mindenütt teljesen végrehajtották, hogy a békekongresszus minél előbb összeülhessen. Ez egyuttal jele annak is, hogy Németország végre fog hajtani minden vállalt kötelezettséget. Mindazonáltal a békekonferencia összeülése nem történhetik meg hamarosan, mert előbb a szövetségeseknek meg kell állapitani a békepontokat. (…) A szövetséges államok a békekonferencia helyének kérdésével azonban eddig még nem foglalkoztak.

Hogyan történik a leszerelés?

Egerben a leszerelés végrehajtása, mint az egri magyar állomásparancsnokság közli, a következőképpen történik: a honvédséghez tartozók az egri magyar (honvéd) kiegészítő parancsnokságnál a Kánitz-laktanyában (a volt lábadozó osztag helyiségében). A 60. gyalogezredhez tartozók pótzászlóalj parancsnokságuknál a Rossztemplom-laktanyában. A különböző fegyvernemek, mint lovasság, tüzérség, műszaki csapatok, valamint minden más volt közös hadseregbeli egyének az ­egri hadkiegészítő parancsnokságnál, Vásár tér 16. sz. alatt tartoznak leszerelés végett jelentkezni…

GYÖNGYÖSI ÚJSÁG. ­POLITIKAI HETILAP­.

1918. NOVEMBER 17.

Jönnek a katonák.

Az állomáson megpróbálják egy kis parádéval és egy kis szivességgel fogadni őket, de egyikből sem kérnek… Régen volt a virágos hecc, az éljen a háboru, az ünneplő tömeg és sokáig tartott a következmény, a magukra hagyatottság, a nélkülözés, szenvedés, az őrszem rettegése, árvasága. Ne csodálkozzunk hát a tömegtől való huzódásuk felett. Elidegenedtek tőlünk, nem fogadják udvarlásunkat, nem veszik őszintének barátságunkat és visszautasitják kedveskedéseinket.(…)

Mi is történt?

Ritka ember, aki mentesiti magát az általános vélemény befolyása alól. A nép háborut akart. Beleszuggerálták ezt a népbe a napilapok. Aztán a nép győzni akart nem ismert és nem ellenséges vérmérsékletü emberek felett. Mikor aztán látta, hogy máról-holnapra néhány szoborba önthető áldozattal ezt nem éri el, sőt a vereségre is van annyi eshetőség, mint a győzelemre, a nép megrettent. Gyorsan megbánta tettét, de nem tudott már visszavonulni. Nincs ember, aki nem bünös ebben, és kevés az olyan, aki meg nem bánta a beugrást.

Végeredményét tekintve a dolognak, katonáink óriási győzelmet arattak. Talán maguk sem tudják, milyent, egyébként nem a kertek alatt huzódnának haza. Ezt a győzelmet itthon aratták. Az ő harcuk eredményezte azt a felfogást, hogy azé a föld, aki dolgozza azt. Az volt a népnek a legnagyobb ellensége, hogy ez eddig nem igy volt. A nép vérével öntözött föld a népé. Ezután a nép maga intézi sorsát a saját földjén és aki akar változtathat a maga szenvedő szolgaságán.

Új világba léptek ütközőkről lelépő katonák! Megismeritek a tulajdon édes érzését. Melytől elzárt titeket a régi poshadt politikai világ. Nem vagytok becsapva katonák, nem a más hazáját, hanem a magatokét őriztétek. Megváltottátok a földet elesett bajtársaitok vérével és szenvedéseitekkel.

Örüljetek neki s fogadjátok jó szivvel, testvéri szeretettel azt a kis ajándékot, mellyel a honi földön fogadnak benneteket.