Mi fán terem a keresztény rock?

A 22 éve alapított keresztény rockbanda, a Skillet vezetőjével az Origó beszélgetett.

Mit jelent az, hogy keresztény-rock?

Bár lehet, hogy furcsán hangzik, de igazából odahaza, az Egyesült Államokban egy egész iparág épült már erre a műfajra. Szerintem azért születhetett meg annak idején, mert voltak olyan zenészek, akik alternatívát kerestek a szex, a drogok és a rock'n'roll hármasa helyett. Sokan azt hiszik, hogy a keresztény témákkal foglalkozó dalok csak a mélyen vallásos emberekhez szólnak. Szerintem ez azért nem egészen így van. Vannak olyanok, akik valóban csak a keresztényekhez énekelnek, de én nem így vagyok ezzel.

A keresztény zenének mindenféle embert meg kell tudni szólítani, hiszen például a szerelemről szól, arról, hogy megházasodsz, gyerekeid lesznek, elválsz, vagy szakítasz, netán éppenséggel a háborúról. Szóval ez a zene is egyszerűen csak magáról az életről szól, azokról a dolgokról, amelyek körülöttünk történnek.

Nyilván úgy beszélek a dalainkban a világról, ahogyan én gondolkodom a hitről, a végzetről és életünk céljairól. Azt én is alapvetőnek tartom, hogy van egy Isten, aki szereti az embereket – még akkor is, ha nem mindig szerethetők annyira és szörnyű dolgokat művelnek.

Azt mondják, hogy a legújabb dalaitokban igen erőteljesen jelenik meg a düh.

Könnyen lehet. Szerintem a Skillet dalszövegei mindig olyanok voltak, amelyeket – valahol azért ironikus módon – pont a vallásos emberek nem nagyon szeretnek. A dalaink elég őszinték és tele vannak érzelmekkel. Mi másról is énekelnénk, mint a valóságról? Ha szétnézünk napjaink Amerikájában, akkor azt láthatjuk, hogy tele van erőszakkal. Mint mondjuk az iskolai lövöldözések. Gyerekek fegyvert fognak, bemennek az iskolájukba és lelövik a többi gyereket. Ezek az események feldühítenek. Eszembe jut az, hogy milyen gyerekkorom volt nekem és milyen gyerekkor jut másoknak, ha jut egyáltalán. Persze, hogy dühös leszek, de szerintem ez egy normális reakció.

John Landrum Cooper 1996 óta a Skillet frontembere, énekese és basszusgitárosa. Felesége Korey Cooper, két gyermekük van, Alexandria és Xavier.

Ezek ellenére vajon alapvetően jobb hely lett ez a világ?

Nem én vagyok az az ember, akinek ezt meg kell ítélnie. Annyi minden történt – akár csak az elmúlt 20 évben -, olyan széles skálán mozogtak az események, hogy tényleg bonyolult átlátni és ilyen egyszerűen megfogalmazni: vajon végeredményben jobb vagy rosszabb lett-e körülöttünk minden. Azért mi itt, a nyugati világban lényegesen jobb időket élünk meg most, mint mondjuk a második világháború idején. Ilyen tekintetben nyilván jobb az életünk, de sok más szempont szerint rosszabb. Szóval nem tudnék erre egyértelmű választ adni.

Az egy nagyon bájos helyzet, hogy a feleséged is a csapat tagja.

Így van. Na ő például egyértelműen évről-évre egyre jobb nő. Minden szempontból. (Nevet.)

Ki a főnök?

Húha! (Nevet.) Tudod, az a helyzet, hogy mi már 21 éve házasok vagyunk. Viszont továbbra is a saját fejünk után megyünk. Arra gondolok, hogy persze rengeteg dolog összeköt minket, évtizedek óta építjük a közös életet, közösen csinálunk egy zenekart, közösen visszük az üzleti dolgainkat, de ettől függetlenül megvannak a saját magunk elképzelései az életről, amelyeknek teret is adunk.

Ezt értem, de egy zenekarban azért szükség van egy vezetőre, aki irányt szab, nem?

Ezt jól látod. Azt mondanám, hogy ezt a szerepet én töltöm be a csapatban. Azzal együtt természetesen, hogy nem tudnám elképzelni a bandát a feleségem és az ötletei nélkül. Van, amikor valamiben nem értünk egyet, különbözőek az elképzeléseink, de az együttessel kapcsolatban általában az én szavam dönt. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szeretek olyan dolgokba vágni, amelyek mögé ő nem tud teljes odaadással beállni.

Nagyon okos nő, fontos számomra az, hogy mit gondol, odafigyelek arra, amit mond, hülye lennék ész nélkül átvinni rajta az elképzeléseimet.

Oké, most már elárulhatod, hogy mi a titka annak, hogy több mint 20 éve házasok vagytok!

Szerintem

az a legfontosabb, hogy meglegyenek mindkettőtök számára azok az alapelvek, amelyekben hisztek, amelyek mentén élitek az életeteket. Nekem a Biblia jelenti ezt a sorvezetőt, amelyet követek. Az én titkom ez.

Vannak, akik nem hisznek a Bibliában, vannak, akik másban hisznek, vagy egyáltalán nem is vallásosak, de ezzel együtt is van egy rendszer a fejükben, amit követnek és amiben hisznek. Ez az egyik. A másik az, hogy nagyon fontos az elköteleződés és az elhatározás. Meghozol egy döntést és ahhoz tartod magad. Nem válunk el és mindig ott leszünk egymásnak, jöjjenek akármilyen kemény időszakok, olyanok, amikor megrendülsz akár a saját elveidbe vetett hitedben is.

Szeretem a feleségemet, több mint 20 éve, csodálom őt és felnézek rá. De még egyszer mondom:

ha nem lettek volna ott mögöttünk a szilárd elveink, akkor előfordulhatott volna, hogy másként alakul.

Hiszen nem kell, hogy minden nap rajongj azért a másik emberért, nem kell, hogy minden nap ugyanúgy szeresd, sőt, van, amikor idegesít, vagy bosszant. Sok minden történik 20 év alatt. Ugyanakkor azt is hozzátenném, hogy szerintem ma már mást jelent a szerelem is, mint korábban. A szerelem nem csak egy érzést, vagy érzelmet jelentett, hanem hűséget, elköteleződést és tiszteletet is. Azt hiszem, hogy ez egy picit mintha halványult volna és egy új definíció kezdené átvenni a helyét. Ma már sokkal inkább azt jelenti: valahogyan érzek irántad, mert te bizonyos érzéseket ébresztesz bennem önmagammal kapcsolatban. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ez, ahogyan alakul – de ez csak egy vélemény a sok közül.

A Skillet már 22 éves. Emlékszel arra, amikor már el merted hinni, hogy ez egy sikeres együttes lehet?

A sikernek is sok különböző szintje van. Számomra az első lépcsőfok az volt, amikor aláírtuk a szerződésünket az első lemezünkre. Akkoriban egyetemre jártam, el kellett döntenem azt, hogy hátrahagyom a sulit és a zenével fogok foglalkozni gőzerővel úgy, hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy valaha is meg fogok élni belőle. Az egy elég nagy lépés volt számomra. Utána persze még hosszú időn keresztül nagyon nehéz volt ebből megélni. 10 évnek kellett eltelnie, hogy megcsináljuk az első sikeres albumunkat. Ez volt a Comatose. Ezt már tényleg nyugodtan hívhatjuk sikernek. Soha nem felejtem el azt a kaliforniai koncertet, amelyiken a tömeg egyszer csak elkezdte velünk együtt énekelni a dalokat.

Csak néztem a többiekre, hogy Úristen, a tömeg énekli a szövegeimet!

Olyan hangosak voltak, hogy nekem nem is kellett énekelnem egyáltalán. Az egy óriási dolog volt!

El tudtál tölteni úgy 10 évet a színpadon, hogy egyáltalán nem voltál biztos abban, hogy ez valaha is sikeres produkció lehet?

Tulajdonképpen igen.

Hogyan?

Nagyon fontos, hogy odabent érezd azt, hogy mit kell csinálnod, mi a dolgod. Hívhatjuk lelkiismeretnek, vagy belső erőnek, akárminek.

Az ember, ha jól átgondolja, akkor legbelül ott van a válasz arra, hogy mi az útja. Ez olyan szenvedéllyel és hittel jár, ami keresztülviszi az embert a nehéz időkön.

Úgy szokták ezt hívni, hogy ez az önmagadba vetett hit. Más szemszögből nézve persze baromi felelőtlen dolog egyfolytában csak magadban hinni ahelyett, hogy végre keresnél valami normális melót, amiből eltarthatod a családodat.

Kérdezték ezt tőled?

Jaj, persze! Milliószor. De, ha hiszel valamiben, akkor ez nem fontos. Én tudtam, hogy hová tartok. Imádok zenélni, de annyira, hogy abban is biztos voltam, hogyha nem futunk be, én akkor is boldog leszek. Mert azt csinálom, amit szeretek. Otthagytam a sulit, nem volt normális munkám és mégis boldog voltam. Aztán, ahogy eljött az a már említett kaliforniai koncert, amikor az akkori album legelső dalát, a Rebirthing-et velünk együtt énekelte a tömeg, akkor minden a helyére került. Sírva hívtam fel a menedzserünket a koncert után: „hallottad, hogy énekelték a dalunkat? Nem is gondoltam, hogy valaha ennyire szeretni fogják a Skillet-et!” (Nevet.)

Mi lesz most?

Éppen egy új albumon dolgozunk. Nagyjából 25 dal már össze is jött. Folyamatosan írunk és rögzítünk. Még most útközben is írtunk dalokat. Pont a VOLT előtt, Németországban fejeztük be az egyik új számot. Bízunk benne, hogy idén már ki tudunk hozni egy kislemezt, aztán jövő év elején jöhet az album. Nagyon szeretek zenét írni, járni a világot és énekelni több ezer embernek. Elképesztően szürreális dolog ez.

Borítókép: Origo / Major Kata