Nem lehetett megúszni érzelmi hullámvasút nélkül az Antimattert

Ha a zenei stílusok nagy olvasztótégelyét nézzük, akkor alternatív rockot játszanak, de érdemes árnyalni a képet: dark, ambient és némi experimentális progresszivitás is keveredik a dalaikban. A lemezt gyorsan turnéra vitték és most Budapestre is megérkeztek. Március 18-án a Robotban léptek fel és tolták el majd' húsz dalból álló szettjüket.

Nem reménykedtem, hogy megúszom legalább egy minimális érzelmi hullámvasút nélkül. Szubjektív beszámoló rajongóknak és kísérletező kedvűeknek is.

Ahogyan a tavalyi lemez, úgy az Antimatter sem szorítható műfaji keretek közé, a koncert is úgy ingadozott a hangulatok között, az érzések és gondolatok széles skáláján. Mick Moss színpadi jelenléte egyébként is feltételezi ezt a magas fokú érzelmi hullámzással telített légkört. A koncert a ráadással együtt két órás volt, s bár nem játszottak túl sokat az új lemezről, amit viszont igen, azt kiváló érzékkel választották ki.

Remek érzékkel indítottak az új lemez első dalával, a The Third Arm-al, majd egy korábbi szerzeménnyel, amit egy Pink Floyd-cover, az Another Brick in the Wall követett. Bátortalan ismerkedők számára ez is az első között javasolt.

Ezután már sorban jöttek az egyre nagyobb favoritok, de számomra mégis egy friss dal, a Partners in Crime volt a leginkább várt nóta, amely a lemez egyik legjobbja és élőben is bizonyította, hogy mennyire erős dal, karakteres mondandóval és bátor szövegvilággal.

Az örök favorit természetesen Leaving Eden és ez volt a közönség abszolút kedvence is, de óriási hatása volt a Wide Awake in the Concrete Asylumnak is és ehhez nagyban hozzájárult a dobos zseniális játéka is – ezt egyébként nem borítékoltam a koncert elején, amikor szemeit törölgetve ült be a dobok mögé.

Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a frontember Mick Moss egészségi állapota sem volt tökéletes, épp a torkával volt gond, koncert közben is csak a mézes teába szürcsölt bele, ezzel együtt tolta le nagyon korrektül az extrahosszú show-t.

Nagyon különböző dalok, intenzív, erőteljes hatások, folk, progresszió, meghatározó hangszeres játék, poszt rock és akusztikus pillanatok – ezek mind jellemzik az Antimattert és a koncertjeiket is. A Black Market lemez sokkal jobban sikerült darab, mint a korábbi korong és ez a koncerten is éreztette hatását.

A Negativ Art, amely már többször elhozta nekünk ezt a formációt, ismét bizonyította, hogy érdemes az Antimattert újra és újra megmutatni a magyar közönségnek, azért, hogy visszataláljunk hozzájuk vagy épp olyanok is megismerjék őket, akik eddig nem is gondolták volna, hogy tetszeni fog nekik a csapat. Nem egy olyan műfaj ez, amit bárki képes napi szinten hallgatni, de a 2018-as lemezzel bizonyították, hogy érdemes olykor elővenni őket és érdemes esélyt adni nekik.

Ahogyan azt a napokban említette valaki:

„Nem hallgatom ezt a vonalat, de most belehallgattam és már a harmadik Antimatter-szám szól a lejátszómban.”

Hát, mit is mondhatnék erre? Kellemes utazást kívánok önmagunkba és az Antimatter világába.