Szentté avatták VI. Pál pápát és Romero vértanú érseket

A vatikáni Szent Péter téren több mint hatvanezer hívő részvételével megtartott szertartáson Ferenc pápa, az első latin-amerikai pápa viselte Óscar Romero püspök véráztatta övét, amely rajta volt akkor, amikor 1980-ban egy kórházban bemutatott misén lelőtte őt egy halálkommandó, és használta VI. Pál pápa botját, kelyhét, valamint ünnepi palliumát is.

A katolikus egyházfő homíliájában „egy extrovertált egyház prófétájának” nevezte VI. Pál pápát, aki megnyitotta az egyházat a világ felé. Romero érseket méltatva hangsúlyozta, hogy „nem törődve saját életével került közel a szegényekhez és híveihez”.

A kanonizációra mintegy ötezer zarándok érkezett Salvadorból a Vatikánba, de több tízezer salvadori maradt fenn egész éjszaka, hogy a San Salvador-i székesegyház előtt kihelyezett óriás kivetítők által legyen részese az eseménynek.

Az első pápa volt, aki kilépett a Vatikán falai közül

XXIII. János halála után, 1963. júniusában választották meg Giovanni Montinit a katolikus egyház fejévé, aki a VI. Pál nevet Szent Pál előtti tisztelgésül választotta.

VI. Pál kitűnő diplomata volt, a kiegyenlítésre, a kompromisszumra való törekvés jellemezte. A modern világ kérdéseire keresett válaszokat, de teológiai és erkölcsi ítéletei inkább a hagyománnyal voltak összhangban. XXIII. János nyomdokán kívánt haladni, és folytatta az általa 1962-ben összehívott, a katolikus egyház történetében vízválasztót jelentő második vatikáni zsinatot.

Zsinati szellemű reformintézkedései közé tartozott a püspöki szinódus létrehozása, a római Kúria újjászervezése, a liturgiareform támogatása, a szentmise új szertartásának bevezetése, az anyanyelvi misézés, az egyházjog revíziója, a bíborosi kollégium nemzetközivé tétele.

Feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget, a Svájci Gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erejévé.

Ugyanakkor konzervatív döntéseket hozott a papi nőtlenség, a vegyes házasság és a válás, továbbá a születésszabályozás kérdésében, nevezetes enciklikái vitákat váltottak ki. A pápa az egyházat a „megfontolva haladás” szellemében kormányozta, nyitottá tette más vallások és a nem keresztény világ felé.

Ő volt az első pápa, aki – a Vatikán falai közül kilépve – megkezdte utazásait a világegyházban.

Több százezer kilométert repült, mind az öt földrészt bejárta, látogatást tett Izraelben, többször találkozott Athenagorasz konstantinápolyi ortodox pátriárkával, akivel 1965-ben kölcsönösen visszavonták az 1054-es egyházszakadáskor kimondott kiközösítéseket.

Ferenc pápa a 2014-es, a családról tartott szinódus után avatta boldoggá VI. Pált.

Elítélte az erőszakot, megölették az érseket

Az egyházon belül is sokszor vitatott pápával egy időben élt Óscar Romerót is „veszélyesnek” tartották egyes San Salvador-i püspöktársai, akik a „leállítását” szorgalmazták a kanonizációs dokumentumok szerint. Az 1917-ben Cuidad Barriosban született Romerót 1943-ban szentelték pappá, 1970-ben püspök, 1977-től San Salvador érseke volt a katonai diktatúra, tüntetések, sztrájkok éveiben. 1979-ben dossziét adott át II. János Pál pápának a salvadori katonai oligarchia bűntetteiről, felvette a kapcsolatot az amerikai Carter-kormányzattal.

1980-ban egy kórházban bemutatott misén halálkommandó lőtte le.

Széles körben úgy vélik, hogy a néhai Roberto D'Aubuisson, a salvadori hadsereg őrnagya, a jobboldali ARENA párt alapítója rendelte el megölését, mivel Romero rendszeresen elítélte a salvadori hadsereg és félkatonai szervezetek erőszakcselekményeit.

II. János Pál 2000-ben a 20. század mártírjai között nevezte meg. Romero vértanú érsek boldoggá avatását 2015 májusában tartották San Salvadorban 250 ezer ember előtt, a szertartáson bomba robbant, ami újabb zavargásokhoz és letartóztatásokhoz vezetett.

VI. Pállal és Óscar Romeróval együtt két olasz papot, továbbá egy német és egy spanyol nővért is szentté avattak.

Borítókép: A szentté avatási szertartásra összegyűlt tömeg a Szent Péter téren, háttérben a Szent Péter-bazilika

MTI/AP/Andrew Medichini