Egy éve történt a szlovák újságíró-gyilkosság

A meggyilkolt szlovák újságíró volt munkahelye, a Ringier Axel Springer két nemzetközi szervezettel közösen tart nemzetközi sajtószabadság konferenciát Ján Kuciak emlékére és a sajtószabadság védelmében.

Az egy esztendeje történt szomorú eseményre így emlékszik vissza a bumm.sk :

A feladat egyszerűnek tűnt. Öld meg, és kapsz 50 ezer eurót. És ehhez még elengedem a tartozásodat, ami további 20 ezer eurót jelent. Andruskó Zoltánnak nem volt szüksége sok időre, hogy átgondolja az ajánlatot, s el is fogadta azt. Majd amikor Alena Zsuzsová háza előtt ült az autóban, további információkat kapott Ján Kuciakról – a fényképét, a lakcímét és néhány felvételt, amelyek a megfigyelése során készültek. Többre nem volt szüksége.

Andruskó, a kopasz, gömbölyödő pocakú ötvenes férfi nem olyan típusú ember volt, aki csak úgy képes megölni valakit.

Nem érezte magát túlzottan alkalmasnak erre a munkára.

Felmerült benne a gondolat, hogy megkérdezi a barátját, aki valaha rendőrnyomozóként dolgozott Komáromban. Értett a fegyverekhez, és végrehajthatta volna helyette ezt a melót. Szabó Tamásnak hívták. Magas volt, izmos, tar és néhány tetoválás ékesítette a testét.

A harmadik, aki a kettős gyilkosságot állítólag végrehajtotta velük, Szabó unokatestvére, a leszerelt katona, Miroslav Marček volt. Szintén kopasz volt a feje, és kisportolt volt a teste. Az ő feladata volt a speciális lőszer és a logisztika bebiztosítása – nem csak biztosítania kellett Szabót, de a sofőri feladatot is el kellett látnia mellette.

Egy gyilkosság megtervezése azonban nem egyszerű feladat. Meg kell figyelni az áldozatokat – kideríteni: reggel hánykor mennek munkába, és este mikor térnek haza; milyen a napirendjük; hány órakor térnek este nyugovóra; van-e kutyájuk.

A bérgyilkosok ezért úgy döntöttek, követni kezdik áldozataikat.

A gyilkosság előkészületei

Február 5-én, hétfőn délután indultak el lakhelyükről, Gútáról egy fehér Peugeot 206-os gépkocsival Nagymácsédra – áldozataik lakhelyére. Akkor néztek körül először Ján Kuciak és jegyese, Martina Kušnírová háza körül.

A gyilkosság elkövetése után ideális helyszínnek bizonyult –

a falu utolsó utcája, felújítás alatt álló ház, semmiféle térfigyelő kamerák nem voltak a környéken.

A ház mögött sűrű erdő húzódott, s a sarkon túl kiváló menekülési útvonal vezetett az autópálya felé.

Két nappal később, február 7-én, szerdán ismét ellátogattak Nagymácsédra a bérgyilkosok – mégpedig két alkalommal is. Reggal a fehér Peugeot 206-ossal mentek, délután pedig autót cseréltek a terepszemléhez, és Andruskó ezüst színű Škoda Superb-jét használták.

A bűnözők gyorsan megállapították, hogy problémájuk akadt. Hogyan kommunikálhatnának anélkül, hogy digitális nyomot hagynának maguk után? Rögtönzött megoldásként azt találták ki, hogy a beszélgetés helyett, csak rácsörögnek egymásra. A hívott félnek hasonló módon kellett visszaigazolnia a vételt.

Így akarták elejét venni annak, hogy a beszélgetéseik megjelenjenek a mobiltelefonos szolgáltatóik híváslistáin.

A Škoda sofőrje tehát meghallotta a telefoncsörgést, visszaigazolta a vételt, és elindult vissza – oda, ahol a gyilkos párost korábban kirakta. Aztán együtt hazahajtottak.

A következő bejárást február 16. estéjére vették tervbe. 18:49-kor indultak el Nagymácsédra. Szabó ismét megtekintette a házat és környékét. 19:09-kor tért vissza a megbeszélt helyre, ahol felvette őt a Peugeot 206-os sofőrje és elhajtottak.

Rövid tanakodást követően a gyilkosok új intézkedések bevezetését vették tervbe digitális nyomaik hatékony eltüntetésére. Olcsó telefonokat vásároltak, amelyeket egyetlen célra használtak csupán: a gyilkossággal kapcsolatos egyeztetésre.

S mivel Szlovákiában nem forgalmaznak anonim előfizetésű SIM-kártyákat, ezért egy üzértől vásárolták meg azokat.

Február 19-én az este hét óra előtti időt választották ki a próba időpontjául. Szabó Tamás elindult a focipályától Ján és Martina háza felé. Normális tempóban mintegy három percig tart gyalogosan az út a pályától a Nyírfa utcában álló, 558-as számú házig. Szabó azonban nem sietett. Gondosan szemügyre vette a környéket és a lehetséges menekülési útvonalakat. Húsz perc után rátelefonált a társára – Marčekra, a leszerelt katonára. Az egy ezüst színű Citroën Berlingóval szállította el.

Gyilkosság

Február 21. volt Ján és Martina életének utolsó napja.

Gyilkosaik délután fél ötre beszéltek meg találkozót. 16:40-kor ültek be a Citroën Berlingoba és olyan úton indultak el Nagymácséd irányába, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék a közlekedési kamerákat. Kikapcsolták a saját mobiltelefonjaikat és üzembe helyezték az előfizetett SIM-kártyájú, tartalék mobiljaikat.

18:25-kor állt meg Marček a futballpályánál. Fagyos idő volt. A fekete lábbelit, -nadrágot és kapucnis pulóvert viselő Szabó elindult. Marček nem tévesztette szem elől a telefonját, hogy azonnal észrevegye, ha felhívja őt.

Szabó magával vitte a másik telefont, s egy hangtompítóval felszerelt 9 mm-es kaliberű pisztolyt, amely speciálisan átalakított lőszerrel volt megtöltve. Marček eltávolította a töltény hüvelyében lévő lőpor egy részét, hogy a kirepülő lövedék ne lépje túl a hangsebességet, s így csendesebb legyen a lövés hangja. Az nem jelentett gondot, hogy ezzel csökkent a lövedék átütő ereje. Szabó közvetlen közelről tervezte leadni a lövéseket, így a csökkentett lőportartalom nem játszott semmilyen szerepet. 18:31-kor érkezett Ján házához és elrejtőzött a közelben.

Ján és Martina ugyanis nem voltak otthon.

Ján autójának lemerült az akkumulátora és Martina érte ment Galántára. Csak fél nyolc körül érkeztek haza váratlanul. Sötét volt és csípős hideg – örültek a meleg teának.

Szabó 20:21-kor lépett be a házba. Ján és Martina soha nem zárták be az ajtót. Úgy hitték, senkinek sincs oka bántani őket. Szabó bement a konyhába, megpillantotta Martinát és egy lövéssel arcon lőtte az orrtövénél. A lány a konyha padlójára hanyatlott, a haja glóriaként terült szét a feje körül a földön. Azonnal életét vesztette.

A következő töltény beragadt a pisztolyba, ezért Szabónak újra kellett azt töltenie. Martina holttesténél ezért később egy használatlan – ki nem lőtt – töltényt találtak, amelyen nem volt ujjlenyomat. A gyilkos kesztyűt viselt.

Ján a pincében volt. Hallott valamit, s ezért felrohant a lépcsőn, hogy megtudja, mi történt. Szabó felkészülten várta. Kétszer közelről a mellkasába lőtt – a szíve közelében. Ján a földre rogyott, szinte azonnal életét vesztette. Szabó annyira közelről lőtte meg, hogy égésnyom maradt utána Ján mellkasán.

Éppen abban az időben próbálta felhívni őket Martina édesanyja.

Meg volt beszélve, hogy Martina és Ján segítenek Gergelylaka – Martina szülőfaluja (Gregorovce – Eperjesi járás) – elveszett krónikájának a rekonstruálásában. Martina azonban már soha többet nem vette fel a telefont.

Szabó a gyilkosságok után azonnal elhagyta a helyszínt. A kerten keresztül távozott a futballpálya irányába, ahonnan felhívta a sofőrt. Marček 20:25-kor – alig négy perccel a gyikosságot követően – vette fel Szabót a Citroën Berlingóval.

A Komáromba vezető úton mindketten kikapcsolták a mobiljaikat. Andruskóhoz mentek, aki otthon tartózkodott abban az időben. Értesíteni akarták, hogy kész a munka és át akarták venni érte a pénzt. Közben elmondták azt is, hogy meg kellett ölniük egy nőt is, aki a házban tartózkodott. Ez a hír meglepte Andruskót, a másik áldozat nem szerepelt a tervben. Megígérte azonban, hogy hamarosan átadja a pénzt.

A tetthely

Február 22-én, csütörtökön, egy nappal a gyilkosságot követően ismét találkozott Andruskó és Zsuzsová – autóban ülve, a nő háza előtt. Andruskó közölte vele, hogy készen van a munka, de egy nőt is meg kellett ölni, aki szintén a házban volt.

Zsuzsovát ez kihozta a sodrából, teljesen dühbe gurult, kiszállt a kocsiból és mérgesen bevágta maga után az ajtót. Később Zsuzsová felhívta Andruskót, hogy vegye át az 50 ezer eurót és adja át a társainak.

Az összeg 500 eurós bankjegyekben volt elkészítve – diszkréten szalvétába csomagolták.

Andruskó 10 ezer eurót hagyott meg magának belőle a közvetítésért – a sofőr és a gyilkos 20-20 ezret kaptak fejenként.

Február 23-án, két nappal a gyilkosságot követően Zlata Kušnírová már nagyon feszült volt. Soha nem történt meg korábban, hogy Martin és Ján ne válaszoltak volna a telefonhívásaira. Napok óta hiába hívta őket. Ezért felhívta Ján családját – Kuciakékat, hogy ők nem beszéltek-e velük. Nemleges választ kapott – azzal: Ján és Martina az esküvőre készülnek, és talán ezért nincs idejük telefonálni.

Valóban május elejére tervezték az esküvőt. A családjukkal folytatott utolsó telefonbeszélgetéseik és SMS-üzeneteik tényleg a küszöbön álló nagy nappal voltak kapcsolatosak. Ján az édesanyjával utoljára arról beszélt telefonon, hogy milyen címkéket fognak ragasztani a borosüvegekre.

Február 25-én kora este Zlata nem bírta tovább a bizonytalanságot.

Fogalma sem volt, miért nem veszi Martina és Ján a telefont.

Ismét felhívta a Kuciak családot, s miután nekik sem sikerült kapcsolatba lépniük a fiatalokkal, úgy döntöttek, értesítik a rendőrséget.

A helyi rendőrség viszont nem volt túlzottan előzékeny. Zlata Kušnírová szerint e szavakkal próbálták őt nyugtatgatni: Tudja, hogy van ez – a fiatalok szívesen a pohár fenekére néznek és szórakoznak...

Zlata ezért megkérte a rokonait, akik hozzávetőleg egy órányi autóútra laknak Nagymácsédtól, hogy nézzenek be hozzájuk.

Kuciakék Ján nővérét, Máriát kérték meg ugyanerre.

Egy órával Zlata rendőrséggel folytatott telefon-beszélgetését követően mégis megjelentek a rendőrök Nagymácsédon a Nyírfa utca 558-as számú háznál. A bejárati kapu zárva volt, de a konyhában égett a villany, ezért úgy döntöttek, bemennek az udvarra.

Az ablakon át megpillantották Martina élettelen testét a padlón heverve. Attól tartottak, gázszivárgás lehet, így kihívták a tűzoltókat és a mentőket is.

Zlata rokonai a mentőautó megérkezését követően mintegy 8 perccel értek oda. Bár a ház még akkor nem volt rendőrségi szalaggal körbekerítve, a kaput már azonban egy rendőr őrizte, s nem engedte be őket. A pinceablakon keresztül viszont megpillantottak egy kinyújtott lábat a lépcsőkön. Amikor aztán a rendőrök arról kezdték kérdezgetni őket, volt-e Jánnak fegyvere, megértették, hogy mi történt. Odamentek a legközelebb álló nyomozóhoz, s megkérdezték, hogy: lelőtte valaki Jánt és Martinát? A rendőr csak csendben bólintott.

Majka, Ján nővére mintegy 10 perccel Zlata rokonai után érkezett oda. Nyitráról utazott, ami mintegy fél órányi autóútra van Nagymácsédtól. Felhívott és azt mondta, hogy a rendőrség nem engedte belépni a házba, de a mentőautó senkit sem szállított el. Kicsit fellélegeztünk. Azt hittük, valaki kirabolta a pincéjüket. Soha nem jutott volna eszünkbe, hogy gyilkosság történhetett – mondta Jozef Kuciak, Ján apja.

Zlata Kušnírová rokonai megrökönyödtek, amikor a rendőrség megerősítette, hogy Ján és Martina meghalt, lelőtték őket.

Képtelenek voltak felhívni Zlatát, hogy elmondják neki a tragikus hírt. Ezért úgy döntöttek, hogy inkább felhívják a fiát és megkérték, hogy vigye el Zlatát a rendőrségre – azzal, hogy valami szörnyűség történt.

Eljött hozzám a fiam, Lukáš – mama, történt valami, el kell mennünk... Nagyszombatba a rendőrségre... Lukáš akkor már értesült a rokonaimtól, hogy mi történt. Nem mondott azonban nekem semmi közelebbit, s én egész úton sürgettem őt, hogy gyorsabban hajtson. Pontosan éjfélkor indultunk el – emlékezett vissza Zlata Kušnírová.

Az otthona, Gergelylaka mintegy 360 kilométerre van Nagymácsédtól. Az utazás hozzávetőleg három órát vett igénybe.

Fél négy körül értünk a nagyszombati rendőrkapitányságra... Kuciakék már ott voltak és zokogtak. Kérdeztem őket, hogy mi történt, de ők képtelenek voltak megmondani nekem.

Majd kilépett az ajtón egy rendőr és megszólalt: Á, itt van a keletről érkezett asszony, a meggyilkolt anyja.

Így tudtam meg, hogy Martina meghalt. Teljesen magamon kívül voltam – mesélte el Zlata Kušnírová egy évvel a történtek után.

A rendőrségen mintegy két órát tartott a kihallgatás. Fagyos reggel volt, mire Zlata elhagyta a nagyszombati rendőrkapitányságot, de ő nem érzett hideget.

Következmények

Amikor elterjedt a gyilkosság híre, egész Szlovákián eluralkodott a döbbenet. A gyilkossági eset néhány nap alatt ellepte a médiumok címlapjait, az újságírók egymás után keresték fel Nagymácsédot, a községet, ahol többségük korábban soha nem járt még. Senki sem értette, hogy mi történt. Ján újságíró kollégái rendőri védelmet kaptak. Az Aktuality.sk szerkesztőségének – Ján munkahelyének – bejárata szigorú őrizetet kapott.

Egy héten belül óriási tüntetések kezdődtek az egész országban, amelyek a legnagyobb mértékűeknek bizonyultak Szlovákia legújabbkori történetében. Az emberek a gyilkosság független felderítését és a miniszterelnök lemondását követelték.

Néhány hónapon belül lemondott a kormány, majd ezt Tibor Gašpar, országos rendőrfőkapitány, valamint Róbert Krajmer, a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség korrupció-ellenes egysége igazgatójának a lemondása követte.

Borítókép: A meggyilkolt Ján Kuciak szlovák tényfeltáró újságíró és élettársa, Martina fényképe Pozsonyban 2018. február 27-én.