2024.02.25. 09:00
A kommunizmus áldozataira emlékezünk február 25-én
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapjuk a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban.
Katonák a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen és koszorúzáson a budapesti Málenkij Robot Emlékhelyen 2023. február 24-én
Forrás: MTI
Fotó: Lakatos Péter
Az emléknap időpontja arra emlékeztet, hogy a szovjet megszálló hatóságok 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés kommunizmus és a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, és megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
Fotó: Jakub Krechowicz / Forrás: Shutterstock
Lehetetlen volt a kiegyezés a kommunistákkal
A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovács Bélát 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, ahol bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza.
Az 1956-os forradalom idején földművelésügyi miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a második Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszatért baranyai szülőfalujába.
Erőteljes nyomásra 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy a Népfront képviselőjeként az Országgyűlés tagja legyen, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok csak 1989-ben rehabilitálták. Kovács Béla önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon. Az Országház közelében álló bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.
A kommunizmus ember és életellenes eszme
A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg
– írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata.
Az áldozatok számát megbízható adatok híján csak becsülni lehet, az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi ezt a számot.
A világ több pontján - Prágától Budapesten át Washingtonig - állítottak már emlékművet a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak. Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg.
A kommunista rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. További milliók lehetnek, akik úgy váltak a szörnyű, ember és életellenes eszme áldozatává, hogy soha nem is tudatosult bennük, hogy az áldozatai lettek.
A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról.
Továbbra is kísért a múlt
A Magyarország önkormányzatairól szóló, 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (1) bekezdése szerint
közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.
Ennek ellenére a mai napig számtalan közterület vagy intézmény viseli olyan személyek nevét, akik tevőlegesen részt vettek a kommunista diktatúra kiépítésében vagy fenntartásában. A Tisza István miniszterelnök elleni merényletben kulcsszerepet vállaló, nyíltan szélsőbaloldali tevékenységet folytató Szabó Ervin nevét viseli a mai napig többek között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár.
Az 1956-os forradalom leverésében és a magyarországi kommunizmus fenntartásában tevékenyen rész vevő Horn Gyula nevét pedig az a tér viseli Angyalföldön, melyen az egykori kommunista politikus és későbbi szocialista miniszterelnök szobra is áll.
A főváros különböző közterületein pedig az 1989-es „négyigenes” népszavazással betiltott Munkásőrség emlékét névleg is ápoló Munkásőr Emléktársaság tarthat rendszeresen rendezvényeket és megemlékezéseket, több esetben rendőri biztosítást is élvezve.
Egymillió embert hurcoltak a Szovjetunióba Magyarországról
2014-ben jelentették be, hogy Áder János magyar és Joachim Gauck német köztársasági elnök kezdeményezésére és támogatásával európai nyilvántartás készül a kommunizmus áldozatairól. A kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi- (az NDK állambiztonsági minisztériuma) börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbank létesítéséről döntött, amelyben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják. A magyar kormány 2014-ben azt is javasolta, hogy a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma, amelynek megvalósulásához tízmillió dollárral járult hozzá, a múzeum 2022 óta működik. Magyarországon 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánították, amelyet 2017. február 25-ig hosszabbítottak meg.
A második világháború végén vagy azt követően deportáltak számát 700 ezer és 1,1 millió közé teszik, közülük 300 ezren sohasem tértek haza.
2021. február 25-én a Magyar Nemzeti Levéltár online felületen közzétette a Szovjetunióba elhurcoltak adatbázisát, amely mintegy 700 ezer digitalizált kartont, az 1941-1956 között a Szovjetunióba hurcolt magyar emberek adatait tartalmazza. Ekkor kezdte meg működését a Gulag- és Gupvikutató Intézet is, amelynek feladata egyebek mellett az elhurcoltak adatainak tisztázása, pontosítása. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából minden évben országszerte megemlékezéseket tartanak.
