Négy év alatt tizennyolc NB III-as újoncot avatott Majzik Zoltán

– Mostanság ritka, hogy egy edző négy évet dolgozhat egyfolytában egy NB-s csapattal.
Én is hasonlóan vélekedek, amikor visszatekintek az elmúlt időszakra – válaszolta felvetésünkre Majzik Zoltán.

– Miként értékel most, hogy nem volt szándékában a folytatás a Gyöngyösi AK kispadján?
– Ne tűnjön szerénytelenségnek, büszkeséggel tölt el, hogy viszonylag hosszú időt tölthettem a klub szolgálatában, ahová játékos múltam is köt. Irányításommal több évben is Heves megye legjobb helyezést elért csapata volta a miénk. Noha egyszer sem sikerült felkapaszkodni az NB III-as Mátra-csoport dobogójára, időnként nagyon is közel jártunk hozzá. Sajnos, megfelelő anyagi eszközök hiányában magasabb célokért nem is küzdhettünk, nem jelentett további motivációt az esetenkénti erősítés. Éppen ezért főleg a saját nevelésű fiatalokat kellett beépíteni a csapatba.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Majzik Zoltánt büszkeséggel tölti el, hogy viszonylag hosszú időt tölthetett a klub szolgálatában, ahová játékos múltja is köti Fotó: Lénárt Márton
[/caption]

– Szerencsére mindig volt kikhez nyúlni.
– Elsődlegesen az utánpótlás nevelésben dolgozók érdeme, hogy négy év alatt tizennyolc NB III-s újoncot avathattam, miközben csak három – Takács György, Tari Zoltán, Tóth Tibor – felnőtt játékos maradt azok közül, akikkel kezdtem. Összesen harmincnyolc futballistával dolgoztam. A minap beszéltem Juhász Bencével, aki Vácott játszik és megköszönte a gyöngyösi foglalkoztatását. Ez feltétlen örömet okoz, csakúgy, mint a győztes mérkőzések, a szép emlékek. Nehezítette munkánkat, hogy sok játékosunkat csábítottak el más klubok, az átigazolások alkalmával sorban álltak a neveltjeinkért. Hátráltatott, hogy csapatunkból rendre hiányzott a 25–30 év közötti korosztály. A sok fiatalhoz néhány harmincon túli játékos társult, s ez nem szerencsés szerkezet.

– Az, hogy most nem folytatja, általában nem okozott meglepetést.
– Bizonyára azért, mert a nyilatkozataimból, és az év közbeni leállási szándékomból már ez következett. Már a télen tartottam a folytatástól, az FTC II-től elszenvedett súlyos vereség kapcsán aztán minden bajunk előjött. A távozás kapcsán nem felejthetem, hogy Ádám Zoltán szakosztályvezetővel jó volt dolgozni. Megértettük egymást, idegenbe is rendre elkísért bennünket, személyesen is sokat köszönhetek neki.

– Mennyire fordít hátat a labdarúgásnak ezzel a változással?
– Semmiképpen. Még az A-licences edzői végzettség megszerzése is foglalkoztat, a tanulás szellemében nézem a vb-t is. Voltak megkeresések más csapatoktól, de egyelőre pihenésre, kikapcsolódásra van szükségem. Többet törődhetek majd a vendéglátós vállalkozásommal, lehetek együtt a családommal. És, járok a GYAK meccseire. Szurkolok a csapatnak, utódomnak Nagy Gábornak, valamint segítőjének, Ács Jánosnak, egykori edzőmnek.