Biliárdozzunk!

Bizony kevés Bajnokok Ligája-győztes barátja, haverja van az embernek. Meg kell őket becsülni, nem mintha a BL-elsőség jelentené a legfontosabb értéket – de azért nekünk, sportszeretőknek nem piskóta, ha ilyen valakit tudunk felmutatni.

Danyi Gábornak már van BL-győzelme, nem is egy. Igaz, egyelőre „csak” a Győr másodedzőjeként ért fel a csúcsra, vagyis egy lépcsőfok még hátravan – vezetőedzőként is fel kell vinnie a sztárcsapatot a dobogó tetejére. Nem lesz egyszerű feladat, mert bár ő mindig azt mondja, hogy hatalmas megtiszteltetés a világ legjobb klubjánál dolgozni (és pontosan tudom, hogy ezt ő egyáltalán nem púderből mondja), azért ilyen klubból még akad kettő–három, vagyis vannak versenytársak a porondon.

Itt nincs bérelt hely a Csomolungma tetején,

aki az adott pillanatban a legjobb, annak kerülhet a nyakába az aranyérem.

Szívből kívánom neki, hogy ezt a pillanatot vezető­edzőként is élje át. Egyrészt azért, mert mi, pécsiek nagyon büszkék vagyunk arra, hogy egy földink idáig eljutott, hogy annak idején egyáltalán elvitte a Győr, s hogy ezt követően évekig ott tudott maradni. Pedig mindenki tisztában van vele, hogy ha valahol, hát az ilyen, hatalmas célokat megfogalmazó, mindig a legjobbra törekvő kluboknál bizony erősen mozog a kispad. Valahogy mégsem lehetett hallani arról, hogy a „kenyai” (hogy miért hívják kenyainak? Csak rá kell nézni...) alatt mozogna. Minden bizonnyal azért, mert hosszú évek, évtizedek alatt annyi szakmai tudást, tapasztalatot szívott magába, ami győri szinten is értéket jelent; nem mellesleg olyan ember, olyan jellem, aki sosem rombolja, hanem mindig építi az adott közösséget. A közelében rendszerint nincs szomorkodás, nincs bosszúság, a legörbülő szájakból percek alatt vidám, mosolygós arcokat varázsol. Jó humora van, annyi szent.

Nem mellesleg: szerény tudott maradni. Pedig nem egyszerű ez, főleg nem akkor, amikor az ember olyan helyre kerül, ahol kap mindent, pénzt, lakást, gyönyörű autót, nem kell semmivel és senkivel foglalkoznia, csak a saját munkájával, vagyis fütyülhetne a világra. Szerencsére ő nem ilyen. Ugyanakkora örömmel szól a telefonba, amikor hívom, mint tíz évvel ezelőtt, a pécsi csapat edzőjeként. Jönnek a poénok, és persze huszadszorra is elsüti, hogy biliárdban tuti leverne, ha végre odaállnánk az asztal mellé.

Na, ha vezetőedzőként is BL-győztes leszel, ígérem, kiállok ellened! Hadd legyen már egy kis tétje a Bajnokok Ligája-folytatásnak!