Bíróküldés

Megszoktuk már az edzők szájából, hogy a vereség okai az egyéni hibák, a pálya talaja, a rossz időjárási körülmények, legtöbbször pedig a minősíthetetlen bíráskodás.

A játékvezetőket azonban már nemcsak utólag küldik el melegebb éghajlatra, hanem a velük szembeni félelmek sokszor már a meccs közben és a kezdő sípszó előtt is megfogalmazódnak.

A héten például Carlo Ancelotti, a Napoli vezetőedzője idézte fel Kassai Viktorral kapcsolatos rossz emlékeit a Liverpool elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt. A háromszoros BL-győztes olasz tréner arról beszélt, hogy még nem gyógyultak be a lelki sebek, amit a magyar stáb tévedései okoztak az akkoriban általa irányított Bayern München 2017-es kiesésekor a Real Madrid ellen. Tény, hogy nem voltak topformában aznap este honfitársaink, de azért enyhe túlzásnak tűnt Ancelotti azon félelme, hogy ezúttal a Napolit sújtják majd a tévedések, csakis azért, mert most éppen ott ül a kispadon. Sokkal inkább illett ez az előzetes „nyomásgyakorlások” sorába, amiből bőven akad példa a labdajátékoknál.

A focin kívül a kosárlabda, a kézilabda vagy éppen a vízilabda világában is külön szakirodalmat lehetne szentelni a „hogyan helyezzünk nyomást a bíróra” témakörnek.

Azon sportágakban ugyanis, ahol viszonylag elérhető távolságban futkorászik a játékvezető, számtalan esély kínálkozik a jobb belátásra térítéséhez.

Tapasztalataim szerint egy-egy jó ütemben végrehajtott teátrális trénerbalhé ugyan rövid távon büntetést von maga után, ám középtávon hasznos. A legtöbb esetben ugyanis tudat alatt „elgondolkoztatja” a bírókat, mondhatni úgy hat rájuk, mint Obi-Wan Kenobi legyintése a birodalmi rohamosztagosokra. Baj akkor van, ha egy fafejű bíró­sporit fog ki a reklamáló mester, akire nem hat semmiféle jedi­trükk. Ebben az esetben minden hepciáskodással csak saját csapata helyzetét rontja a kispad.

Persze vannak különleges esetek, amikor minden „bíró­küldés” hiábavaló, a sporttárs csak a mérkőzés vége felé járva döbben rá (rosszabb esetben eleve így vezet), hogy a büntetési statisztika erősen az egyik fél oldalára billen. Ilyenkor jön a szurkolók szemében (zsebében) leginkább bicskanyitogató kompenzálás, ami a statisztikát ugyan kiegyenlítetté teszi, de azt még az utolsó tesiből felmentett is tudja, hogy fáradtan, hátrányban és ideggörcsben ez már annyi, mint halottnak a csók.

S ha már Ancelotti félelmei­ről beszéltünk, természetesen nem volt oka a rettegésre, Kassai és stábja korrekt módon, hiba nélkül fújta a Napoli meccsét, amelyen az olaszok bravúros győzelmet arattak a Liverpool ellen.