Egyik csúcs a másik után

Egy 85 éves férfiú is a célbaérők között volt a Hawaii-szigeteken nemrégiben megrendezett Ironman erőpróbán. A konai hosszútávú triatlonverseny teljesítéséhez 3,8 kilométert kell úszni a tengerben, aztán 180 kilométer kerékpározás után 42 kilométer futással lehet ellazítani az esetleg fáradó izomzatot.

Hiromu Inada, a 85 éves japán sportember 16 óra 54 perc alatt tudta le a versenyt,

bő hat perccel belül maradva a limitidőként meghatározott 17 órán. Mindezt a szeles és dombos pályán, dögmelegben. Le a kalappal.

A megsüvegelés különösen sok energiát fog fölemészteni azoktól, akik megpróbálják elképzelni, hogy mennyi edzés lehet a japán (és a verseny többi indulója) mögött.

Némi bemelegítő gondolkodás után az ember hajlamos arra a következtetésre jutni, hogy fiatal emberektől is szép teljesítmény egy ilyen távú verseny abszolválása. Annak megemésztése, hogy számos (és egyre több) hetven fölötti teljesítőről adnak számot a hasonló versenyek rendezői, már sokkal nehezebb. Különösen egy olyan országban, mint a miénk, ahol az elhízás és vele a keringési rendszert érintő betegségek nagyobb problémát jelentenek, mint az európai országok többségében. Saját önértékelésünk védelmében tegyük hozzá, hogy néhány kilóval könnyebben sem okvetlenül állnánk rajthoz ilyen egésznapos bolondozásokon. Tíz órát lehúzni a tévé előtt a fotelban, annak is van sportértéke, mégsem ír róla az újság. Úgyhogy óvatosan a statisztikákkal!

No, de térjünk vissza a szabadtéri sportokhoz.

Az elmúlt húsz évben jelentősen megnövekedett a hobbisportolók száma. A leglátványosabb bizonyítéka ennek az, hogy sokkal több futót, sportolási szándékkal kerékpározót látunk az utcákon, közutakon. (A teremsportot űzők számáról nehezebb képet alkotni, hiszen a falak eltakarják őket a járókelők elől.) A futóversenyeken indulók soha nem látott tömeget képeznek. Talán még azt is kijelenthetjük, divat lett versenyre járni. Egymásra licitálnak a résztvevők, amikor számba veszik, hogy hol, milyen távot tudtak le. Valószínűleg fontos motivációs tényező ez is. Ahány sportember, annyi ok hajtja őket.

Valószínűleg Hiromu Ina­dának is fontos, hogy elmondhatja magáról: újabb korosztályos csúcs fűződik a nevéhez. Áttekintve az elmúlt évekbeli eredményeit, láthatjuk, hogy némileg lassul az őszes úr. Már csak pedagógiai célzattal is helytelen volna azt gondolni, hogy az öregedés lassítja. Valószínűleg a hullámok nagyobbak, és a szembeszél lett erősebb.