Egészség

Az 1948-ban megalakult Egészségügyi Világszervezet, a WHO meghatározása szerint az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota. A definíció alapján nem tobzódunk az egészséges emberekben, csak a kiváltságosok élnek megfelelő színvonalon. Például az élsportolók, akik a testüket és a lelküket viszik a vásárra, és szociális szinten is teljesíteniük kell, főleg akkor, ha csapatsportot űznek, és rá vannak kényszerítve az együttműködésre.

Lékai Máté kézilabdázó a válogatott első számú irányítója. Azt feltételezzük, hogy a lelki és szociális jóllét követelményeinek megfelel: boldog házasságban él, 2019 óta büszke család­apa, a közönség szereti, a Telekom Veszprém öltözőjének az egyik hangadójaként ismerjük.

A testi jóllét az ő esetében szabadon értelmezhető. Lékai ugyanis egészségügyi okokra hivatkozva lemondta a válogatottban való szereplést a Németország elleni március 19-ei és 20-ai felkészülési mérkőzésen, majd szerepelt a klubjával a Vardar Szkopje elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőn. A 2012-ben olimpiai negyedik helyezett csapat játékosa néhány napon belül megismételte ezt a kört: szintén egészségügyi okokra hivatkozva mondta le a szereplést az április 13-ai és 16-ai, Izrael elleni vb-selejtezőn, majd szerdán pályára lépett, sőt, gólt szerzett a Vardar elleni veszprémi visszavágón.

Ezek után nem vagyunk meggyőződve a 33 éves játékos testi jóllétéről. A lelkiről nem is beszélve. 

Lékai (a klubja, esetleg a kézilabda-szövetség is) megtehetné, hogy tájékoztatja a közvéleményt az állapotáról, de ő más utat választott, és csak ő tudja, hogy miért. 

Ha nem tekinti önmagát egészségesnek, akkor furcsán veszi ki magát, hogy a klubjában mégis felhúzza a mezt, bemegy a pályára, gólt lő, de ugyanezt a mutatványt képtelen reprodukálni a válogatott mérkőzésein.

A testi jóllét Lékai jelenlegi életszakaszában nehezen megfejthető, és erről leginkább ő maga tehet. Az ő magánügye, hogy miért nem önt tiszta vizet a pohárba, ha a lelki jóllétében ez nem zavarja, akkor kedves egészségére. A szociális jóllétét sem fenyegeti veszély, a közeg egyelőre nem kényszeríti ki a választ az indokolható és indokolhatatlan szerepléseire.

A jelenlegi egészségtelen helyzetet csak egy egészséges ember képes megfelelően kezelni. Ezek szerint még várnunk kell arra, amíg az érintett meg nem gyógyul és a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapotába nem kerül. Ez az ő érdeke. A klubja és a kézilabda-szövetség sem lesz boldogtalan, ha végre felépül.