A mosoly

Húsz éve hiányzol. Ezzel ér véget a Benfica megható videója, amelyben az akkori edzője és játékostársai emlékeznek vissza egy-egy mondattal arra a tragédiára, amely csütörtökön éppen húsz éve történt Guima­resben. Egy futballmeccs vége felé egy fiatal, mindössze 24 éves magyar csatár gólpasszt adott a Benficában, majd sárga lapot kapott, mert nem engedett elvégezni egy bedobást. Mosolygott az ítéletre, majd lehajolt, a térdeire támaszkodott, végül hátrafelé elterült a gyepen.

Fehér Miklós 2004. január 25-én hunyt el. Nem a pályán, mert ott még az orvosok vissza tudták hozni, majd ugyanezt megtették a mentőautóban is, a szervezete a kórházban adta fel úgy, hogy akkor és ott már senki sem tehetett semmit sem. 

Az biztos, hogy aki ezt látta, sohasem felejti el, ahogyan azt sem, hogy éppen hol volt akkor, nem mintha ez utóbbinak lenne jelentősége.

Túlzás lenne azt mondani, hogy Fehér Miklós kulcs­embere lett volna a Benficának. Éppen akkor Nuno Gomes sérülése miatt jutott több lehetőséghez, addig többnyire legfeljebb csereként lépett pályára, ha egyáltalán, és fontolgatta a klubváltást azért, hogy többet játszhasson. Ezzel együtt nem lenne igaz azt állítani, hogy csak a halála tette legendává. Az említett videóban a volt társak nem a góljait emlegették, bár azt is megtehették volna, hanem az örökké vidám természetét, a sugárzó mosolyát, amely mindenkit elvarázsolt. Persze futballistaként is szerzett tekintélyt, de emberként, szerethető egyéniségként mindenkit meg tudott hódítani.

Szokás mondani, hogy a kőkemény profi világ nem ismeri az érzelmeket, de aki ezt vallja, annak fogalma sincs a sport lélektanáról. Akinek nincsenek érzelmei, az biztosan nem jut a csúcsra. A nagy sikereket és kudarcokat mindig könnyek kísérik, a pénz persze fontos, de például amikor elkezdődik egy világbajnoki döntője bármelyik sportágnak, nincs sportoló, aki arra gondolna, a siker mennyivel duzzasztaná a bankszámláját. A Benfica tökéletesen bizonyította ezt: visszavonultatta Fehér Miklós mezszámát, szobrot helyezett el róla a stadion bejáratánál, ápolja az emlékét, most pedig, a szörnyű nap huszadik évfordulóján olyan videót készített, amelyet a kőszívű ember sem lenne képes meghatottság nélkül végignézni. Nem kell világsztárnak lenni ahhoz, hogy ezt valaki kiérdemelje – Mikinek sikerült.