HEOL
Heves vármegyei hírportál
november 2., szombat
A Honvéd mégis csak Honvéd, hiába áll kieső helyen az NB II-ben, a Paks pedig hiába tartozik az NB I élmezőnyébe, nem lehet a kispestiek ellen biztosra menni. Lényegében így lehet összefoglalni azt, amit Bognár György, a paksiak vezetőedzője nyilatkozott a két csapat Magyar Kupa-mérkőzése előtt, utólag már tudjuk, hogy kár volt kicsit is aggódnia.
Akinek volt szerencséje vagy balszerencséje – nézőpont kérdése – látni a mérkőzést, az tanúsíthatja, hogy nem is egy-, inkább kétosztálynyi különbség mutatkozott meg a két csapat között, az NB III-as Tiszafüred komolyabb ellenfele volt a Ferencvárosnak, mint a másodosztályban sínylődő, kieső helyen álló Honvéd a Paksnak.
Őszintén szólva szörnyű látvány volt. A kispesti klub hét éve még bajnoki címet ünnepelhetett az élvonalban, mostanra pedig sohasem látott mélységbe süllyedt. Nem az volt rendkívül elszomorító, hogy bő félóra alatt négy gólt kapott, a szünetben pedig 5-1-re égett – amúgy ez maradt a végeredmény –, hanem az a széteső, akaratot nélkülöző játék, amellyel látványosan és gyorsan padlóra került. Hét éve az első csapat mellett a klub dagadó kebellel beszélt az akadémiájáról is, amelyen állítólag kiemelkedő színvonalú szakmai munka zajlott – nos, az akkori gyerekeknek ma már felnőttként repíteniük kellene a Honvédot. Ugyanis egy akadémia esetében csak az számít eredményes és jó munkának, ha kiválóan képzett futballistákat nevel a klub és a magyar labdarúgás üdvére, minden más csupán üres duma, szemfényvesztés, haszontalan mellébeszélés.
És a képzettség csak egy tényező. Talán öt perc lehetett hátra a meccsből, amikor az oldalvonal felé gurult a labda. Egy hazai fiatal tessék-lássék ment utána a saját tizenhatosának a közelében, egy paksi viszont szinte összetörte magát, hogy megszerezze, holott a csapata négy góllal vezetett. Nem tudom, ki nevelte ezeket a kispesti játékosokat, de valaki a fejükbe verhette volna, hogy mindegy, mennyi az eredmény, nagy hátrányban és előnyben is menni, hajtani, harcolni kell, és nem kizárólag a jegyért pénzt fizető szurkolók kedvéért, hanem a becsületért is.
Aki ugyanis olyan mentalitással játszik és veszít, mint csütörtökön a Honvéd futballistái tették, az nem tiszteli a klubját, annak a múltját, jelenét és jövőjét, semmibe veszi az identitását, a szurkolóit, és végül nem tiszteli saját magát sem. Ha a kispesti akadémiának ez a csúcsterméke, amit most a Magyar Kupában láthattunk, akkor az nemhogy milliárdos támogatásokra, de még csak egyszerű figyelemre sem érdemes.