Hatvan felett

Hatvan felett tart még a lendület, ám a test jelez, lassíts! Kopnak az ízületek, romlik a szem, éjszakánként bejeleznek a szervek, hogy nem úgy van most, mint volt régen. Hatvan felett illik lelassítani, de ha nem akarjuk elfogadni az életkorunkat jelző külső intéseket, küzdhetünk is a korosodás ellen.

Például örök fiatalságot ígérő szemránckrémekkel, tervezhetünk maratoni futást, s elindulhatunk az El Caminóra is. Hatvan felett mindent szabad, amit a szellem kíván, és amire a test képes. 

Én abban maradtam magammal, hogy nem tűzök már ki fizikai erőpróbát kívánó, nagy célokat, inkább az összegzésre és a nyugalomra törekszem. Elég egy áprilisi hideg reggelen arra ébredni, hogy meleg van a szobámban. Elég a tudat, hogy nincs adósságom senkinek. Mindenért és mindenkinek megfizettem, amikor hitelért folyamodtam az életem során. Akár egy jó szóért, akár egy mosolyért, akár egy banki kölcsönért. Elég a kertem, amiben kedvemre gyönyörködhetek és értelmes munkát is ad. Elég a családom, akik szerencsére még számítanak rám, s ha teremtő úgy akarja, segíteni is tudom őket. 

Hatvan felett nincsenek illúzióim, se világmegváltó terveim. Bőven elég egy jó nap kezdetéhez, hogy átalszom az éjszakát és reggel úgy ébredek, hogy nem fáj semmim. 
Hatvan felett egyetlen dolgom maradt még, szeretni és támogatni a fiatalokat, hogy felismerjem bennük egykori önmagamat. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)