Apáti Bence: Nem hiszem, hogy celeb volnék

Apáti Bence neve a legtöbb, kultúrát kedvelő ember számára ismerősen csenghet, hiszen az elismert balettművész hosszú ideig volt az operaház szólistája, szinte minden jelentős darab címszerepét eltáncolta. De a nevét a közéleti állásfoglalásai, publicisztikái révén is sokan hallották már, hiszen jobboldali beállítottságát sosem titkolva áll ki időről időre a meggyőződése, hite mellett, és van, akinek erről a családnévről a tavaly elhunyt költő, Apáti Miklós is eszébe jut. A Vasárnap Reggel interjújában mindezekről őszintén beszél.

Igazából ki Apáti Bence? Balettművész, publicista, ikerfiúk édesapja, Apáti Miklós költő-újságíró fia, tetovált bokszoló vagy Kispest-drukker?

Ez mind. Sőt még sok minden más is. Nyughatatlan vagyok, mindig éreznem kell, hogy csinálok valamit. Nagyon sok minden érdekel. Már gyerekkoromban is ilyen voltam. Emiatt sok támadás is ér.

A 24.hu nemrég azt írta, hogy „Apáti Bence a menekültek ellen uszít”. Miért érik ilyen erős támadások?

Mert nem tudnak mit kezdeni velem. Valóban, pár hete éppen a 24.hu írta meg a címlapon, hatalmas főcímben, hogy celebként írogatok, a menekültek ellen uszítok. A szó mai értelmében véve nem hiszem, hogy celeb volnék, igaz, szerepeltem a TV2 több műsorában, de mégis mögöttem van egy komoly balettművészi múlt, 17 évig voltam az operaház szólistája és az írást sem most kezdtem.

Tény, hogy sokan nem tudnak a jobboldali értelmiségi mivoltom miatt hova tenni. Nem értik, hogy lehet egy balett-táncosnak véleménye. Egyáltalán, miért van neki.

Vannak ismert emberek, akiknél teljesen legitim, ha kifejtik a közéleti-politikai kérdésekről a véleményüket, esetemben nem tudják elfogadni.

Ez mennyire zavarja?

Sosem zavart, csak nem értem a jelenséget. Abszurd. Ráadásul egzisztenciálisan hátrányos következményei is vannak ezeknek a támadásoknak.

Sosem érezte úgy, hogy hagyni kéne a közéleti témákat?

Soha, egy pillanatig sem. Nem bántam meg semmit. Mindent elvehetnek tőlem, ellehetetleníthetnek, akkor is vállalom a véleményemet.

Ír a Mandinernek, a PolgárPortálnak, a 888.hu-nak és a Magyar Időknek is. Írna liberális lapnak vagy portálnak is?

Nagyon szívesen, ha hívnak. A véleményem nem változna, de bárhova megírom, ha kérik. Például liberális szempontok mellett érvelek a kerítés mellett is. Ha valaki veszi a fáradságot és alaposabban elolvassa, amit írok, látja: én egy liberális jobboldali vagyok.

Mik a tervei a közeljövőben? Néhány hónapja már nem táncol, szeretne még?

Szinte mindent eltáncoltam, amit csak lehetett, nincs bennem hiányérzet. A balettból amúgy is ki lehet „kopni”, persze az változó, hogy kinél mikor jön el a pálya vége. Én mostanában kezdem úgy érezni, hogy a nagyobb fizikai megterhelést jelentő szerepek már nem állnak közel hozzám, de „sétálósabb” szerepeket, idősebb karaktereket még szívesen táncolnék. Tavasszal A bah­csi­sze­ráji szö­kő­kút­­ban Girej kán leszek. Azt nagyon várom.

Hiányzik a tánc?

Néha igen, néha nem.

Kevesen tudják, de még egy kis szerep eltáncolásához is rengeteget kell gyakorolni, egy cím­szerepre pedig napi 6-7 órát, hónapokon keresztül.

Nagyon megterhelő fizikailag és pszichésen is. De a színpad hiányzik kicsit. Nem a taps, sosem azért táncoltam, hogy az előadás végén megtapsoljanak, ezzel színésznő édesanyám sosem értett egyet. Inkább annak a lehetősége hiányzik, hogy kidolgozzak egy szerepet, elmélyüljek a karakterben és kicsit belevigyem a saját személyiségemet. Egy exhibicionista művész­ember vagyok.

Ezt otthonról hozta? Édesanyja színésznő, édesapja költő.

Igen, beleszülettem a művész­világba.

Miért olvas kommenteket? Sok színész, énekes inkább megkíméli magát a hozzászólások elolvasásától. Nem akarnak bosszankodni.

Szerintem nagyon sok mindent meg lehet tudni a kommentekből. A trollkodók véleménye is egy vélemény, és persze vannak köztük olyanok is, akikkel bele lehet menni egy-egy értelmes vitába is. Engem meg is lehet győzni, ha valaki okosan megvilágítja a saját aspektusból a témákat, jó érvei vannak.

Hogy került egy balettművész a Kispest-drukkerek közé?

Apukám miatt kezdtem el meccsre járni. Az ultrák közé 2006 után kerültem egy-egy meccs erejéig.

Számomra frusztráló volt tíz évvel ezelőtt látni, hogy mi történik a közéletben. A rendőrterror pedig egyenesen döbbenetes volt számomra. Engem is megvertek 2006. október 23-án.

Akkoriban mindenki „mosdatta” az eseményeket. Most pedig már a baloldal is elhatárolódik, számukra is az az időszak lett az origó, egy új időszámítás kezdete.

Mit jósol, milyen eredmé­nyek lesznek a 2018-as választásokon?

Komolytalannak gondolom, hogy Juhász Péter, Schilling és Vona összefog Orbán Viktor ellen. Ha én baloldali liberális ember lennék, elbujdosnék, ha Vonával össze kéne fognom. Szerintem nem lesz női miniszterelnöke sem – Szél Bernadett személyében – 2018-ban Magyarországnak.