Magyarságkutatás Bodrogkeresztúron

2019.09.03. 18:34

Egymás fölé ásott sírokban fekszenek sok száz év halottai

Bodrogkeresztúr katolikus templomának sírkertje pontos képet ad arról, hogy a templomok kerítőfalai által határolt, megszentelt földben hogyan kerültek a szűk helyen több rétegben egymás hegyére-hátára a holtak.

Videót adott ki közösségi oldalán a Magyarságkutató Intézet (MKI), amelyen a Bodrogkeresztúr római katolikus templomában található temető feltárásáról adnak számot.

A munkálatok a Tokaji Múzeum és a Magyarságkutató Intézet együttműködésével zajlanak.

A videoriportban Makoldi Miklós, a MKI Régészeti Kutatóközpont vezetője számol be a feltárás állásáról, s mutatja be a feltárás alatt álló templom, a Szent Kereszt Felmagasztalása templom belső tereinek és sírkertjének érdekes építészeti és térrendezési megoldásait.

Mint emlékeztet rá, a település neve (Bodrogkeresztúr) és a katolikus templom neve (Szent Kereszt Felmagasztalása templom) szorosan összefüggenek egymással, s ennek az a magyarázata, hogy

a település és a templom urai a XII. században a Szentföldről hazatérő keresztesek voltak, akik a johannita és stefanita rendhez tartoztak.

A templom kétségkívül nagyon ősi, Árpád-kori templomunk, amelyről már az 1200-as évektől kezdődően említést tesznek az írásos források.

Az is különleges benne, hogy a templom a jelenlegi formáját szintén nagyon korán felvette.

Az a lendületes építkezés, amely ezt mai látható építészeti alakzatot létrehozta, az 1400-as évek legelejére ért véget – azt a lehetőséget megragadva, hogy IX. Bonifác pápa már 1400-ban búcsút engedélyezett a templom számára.

A ma Bodrogkeresztúron zajló feltárások és restaurálások egyik kiemelten fontos része a templom szentélye, amely szintén 1400-tól kezdődően áll a maga helyén. A szentély nagyon értékes falfestésének restaurálása Nemessányi Klára és Boromissza Péter munkájában köszönhetően megy végbe – hívta fel a figyelmet Makoldi Miklós.

A másik izgalmas munkaterület, a templom sírkertje, ahol annak bizonyítékaira lehet bukkanni, hogy ez a sírkert az Árpád-kortól kezdődően egészen 1806-ig a helyiek temetkezési helye volt.

Minthogy azonban a holtak csak megszentelt földben nyugodhattak, s minthogy a templom kerítőfalai ezt a megszentelt területet nagyon szűkösre hagyták, évszázadokon át több rétegben képeztek sírokat a templom sírkertjében. Gyakorlatilag egymás fölé, egymás hegyére-hátára temetve a holtakat.

Ez a kényszerűségből kialakuló szokás országszerte jellemző volt – mondta Makoldi Miklós, aki azt is megemlítette, hogy

ez a gyakorlat csak Mária Terézia rendelete után változott meg, miután az uralkodónő egészségügyi okokra hivatkozva rendeletben tiltotta meg a templomok mellett a temetkezést.

A templom nemcsak a régmúltban, hanem a XX. században is szép emlékek forrásává vált: a Magyarságkutató Intézet videotudósításában látható az az 1928-ban átadott kápolna is, amelyet helyi kőművesek, a Venglárcsik család felajánlása nyomán, adományból építettek fel.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!