Gyorséttermi átverés rutinból

Nem szeretem a kecsapot. Na, jó, ez így nem igaz, melegszendvics tetején szívesen megeszem, ha olyan kedvem van. Valójában az inkorrektséget, az átverést, a jól van az úgy hozzáállást nem bírom elviselni. Többnyire ilyenkor  a szemébe mondom a könyörtelen igazságot annak, aki mismásol, ködösít, nem ad lehetőséget választásra, végső soron hülyének néz. Egyszerűen csak nem érdekli,  hogy én mit gondolok, mit szeretnék, s úgy gondolja ő megússza a helyzetet, jólvanazúgy, úgyse szól érte senki. Tehát nem engem néz hülyének, hanem ő a hülye, ha én nem megyek bele a játékba. Gyorséttermi átverésbe sem.

No, de mi köze ennek a kecsaphoz? Tulajdonképpen semmi, valójában viszont csütörtök reggel egy zacskó kecsapban manifesztálódott a nemtörődöm lehúzás az életemben. Egy helyi gyorsétterembe tértem be, hogy egy menüt vigyek magammal munkába. Éhes maradtam, pedig kifizettem a színes táblán reklámozott napi ajánlatot: a rántott sajtot rizzsel  és tartármártással. Abban a pillanatban ugyanis, hogy csippant a terminál, levonta az étel árát a kártyámról a gyorsétterem rendszere, a pultban álló flegma eladó odavetette: tartármártás nincs, nem is volt, de ad helyette kecsapot. 

Gyorséttermi átverés: csináljunk úgy, mintha elfogadható lenne a stiklink

– Jól értem? Kifizettem a rántott sajtot, a rizst meg a tartármártást és most közli, hogy tartár nincs is, érjem be kecsappal? – bukott ki belőlem az egyszerű kérdés. Érkezett is izibe a válasz, hogy igen, másnak jó szokott lenni. Hmm, ezen a ponton pattant el az a bizonyos idegszál, s váltam a boltosok rémálvává, a vevővé, aki azt szeretné a pénzéért, amit kifizetett. A hölgyön láttam, nem különösebben viselte meg, hogy most bizony a főnökét kell hívnia, pénzt visszaadnia. Napi rutin lehet neki. Nem voltam több, mint a hülye vevő, aki csak zavarja itt, pedig ő olyan remekül ellene anékül, hogy kiszolgálja a fizetővendégek igényeit.

Ahogy ebéd nélkül bandukoltam munkába azon gondolkodtam, vajon miért működik ez a technika oly sokaknál. Miért kerüli a konfliktust sok-sok ember, hiszen a tábla nem lenne kinn, a rántott sajt nem fogyna el nap végére, ha többen szóvá tennék az eljárást. Lehet mondani, hogy ez csak egy kecsap, nem éri meg a balhét. Valóban nem, megehettem volna azt a sajtot kecsappal is, nem haltam volna bele. Az aprócska különbség a megalkuvásban van.

Az élet szerintem túl rövid ahhoz, hogy beérjük valami mással ahelyett, amit szeretnénk, amiért fizetünk.