Olasz-magyar programsorozattal emlékeznek Gyöngyössy Imrére

A 90. évforduló alkalmából rendezendő vetítéssorozaton a Nemzeti Filmintézet által teljes körűen felújított, digitalizált változatban mutatják be Gyöngyössy Imre filmjeit. Egyebek mellett a Férfiarckép, Virágvasárnap, Szarvassá vált fiúk, Jób lázadása, Add tudtul fiaidnak, valamint a Száműzöttek című alkotásokat, de egy dokumentumfilm is szerepel a programban Remény és Mítosz címmel.

A vetítések Magyarországon szeptember 16-tól október végéig zajlanak, és hozzájuk közönségtalálkozók, könyvbemutatók és irodalmi estek is kapcsolódnak.

Az összegzés felidézi, hogy a Balázs Béla-díjas, Cinema per la Pace olasz életműdíjjal, Német Állami Díjjal kitüntetett és Oscar-díjra jelölt filmrendező, író, költő, dramaturg és forgatókönyvíró előtt tiszteleg az olasz-magyar programsorozat. A programokat Budapest mellett Szombathelyen, Szegeden, Szolnokon, Székesfehérváron, Vácon, Pannonhalmán és Balatonfüreden rendezik meg. Az érdeklődőket öt napon át tartó rendezvénysorozattal, napi filmvetítésekkel, közönségtalálkozókkal, könyvbemutatókkal, irodalmi estekkel és plakátkiállításokkal várják.

Gyöngyössy Imre 1930-ban született Pécsett. Gyermekkorát egy dunántúli kis faluban töltötte, ahol édesapja körorvos volt. A mítosz, az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és a közösség harmóniájában élő ember élménye egész életében elkísérte. Tízéves korában a Dante Alighieri Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba került, ahol anyanyelvi szinten tanult meg olaszul. Dantet és Petrarcát olvasva nőtt fel. Itália szellemi és kulturális öröksége egész oeuvre-jének kiapadhatatlan forrásává, ihletőjévé vált.

1951-ben mint olasz szakos egyetemi hallgatót letartóztatták. Egy koncepciós perben államellenes összeesküvés koholt vádjával három év börtönbüntetésre, tíz év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A börtönből súlyos betegségekkel szabadult. 1956-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben filmíró-filmrendező diplomát kapott. Első játékfilmjével, a Virágvasárnappal nemzetközi hírnevet szerzett. A külföldi kritika a legnagyobb elismeréssel üdvözölte az elsőfilmes rendezőt, az olasz újságok „magyar Pasoliniként” emlegették.

Későbbi játék- és dokumentumfilmjeiben a szabadság határait és határtalanságát kutatta. A születés – halál- újjászületés, a mítoszok cselekvésköltészete, az alapvető emberi kapcsolatok: a barátság, szerelem, anya, fiú és testvérek egymásra találása, az öntudatra ébredő ember, a történelem és az egyes ember személyes drámája érdekelte.

A hetvenes évek végétől alkotótársaival, Petényi Katalin író, filmrendezővel és Kabay Barna forgatókönyvíró, filmrendező, producerrel különböző kontinenseken készített filmeket a száműzöttekről, hazátlanokról, emberi jogaiktól megfosztottakról a gulág, Kazahsztán munkatáboraitól a dél-kínai tengerig.

Filmjeit nagy sikerrel vetítették a világ legrangosabb nemzetközi filmfesztiváljain, díjakkal jutalmazták, hazájában azonban hosszú ideig az államvédelmi szolgálatok célkeresztjében állt, csak halála előtt, 1994-ben rehabilitálták.

Versei életében csak olaszul jelentek meg. Korábban publikálatlan költeményeit is tartalmazza a nemrég a Nap Kiadó gondozásában megjelent Stigma című olasz-magyar kétnyelvű verses kötet.