Hosszú időbe telne az ivóvízhálózat felújítása

V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős államtitkára szerint azért volt szükség új finanszírozási formát találni a víziközmű társaságoknak, mert a nem lakossági fogyasztók esetén olyan 930-940 féle ár volt a víz és szennyvíz esetén az országban, mondta el lapunknak az Egerben tartott 21. Országos Víziközmű Szerelőversenyen. Hozzátette, az ország két felén lévő társaság árai között 49-szeres különbség volt például az ivóvíz esetén, és 24-szeres a szennyvíz esetén. Ehelyett egy-egy díj lépett ezek helyébe, alapdíjakkal.

- Ebből viszont az is következik, hogy ugyanolyan díjjal valamely szolgáltató érdemtelenül nagy nyereségre tesz szert, azért, mert olyan vízbázisból nyeri a vizet, ahonnan kevesebb energiafelhasználással kinyerhető, más helyen meg akár vízgyárban kell előállítani például egy felszíni vizet. Más a költség, ezért egy olyan mechanizmust működtetünk, hogy egy ellentétezési alapba befizetnek azok, akiknek nem jár az a többletnyereség, és megkapják a támogatást azok, akiknél viszont hiányzik ez. Egy másik fontos alap is létrejött, ez pedig a fejlesztéseket, rekonstrukciókat szolgálja. Maga a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal meghatározza, hogy melyik szolgáltatónak mennyi forrást kell fordítani a rekonstrukciókra. Ezt a rendszert csiszoljuk évről évre, s nagyjából bevált. Megbízható finanszírozást ad most a víziközmű szolgáltatóknak, szemben mondjuk a múlt év januári helyzettel, mikor jelentős részük, mintegy kétharmaduk veszteséges volt, egyharmaduk meg csődközelben – magyarázta V. Németh Zsolt.

Az új rendszer szerinte jelentős forrást rakott már be, s a tragikus, aszályos nyár az ágazat szempontjából viszont többletbevételt jelentett. Arra számítanak, hogy jó évet zárnak most a víziközművesek, s a kialakított szisztéma működőképes lesz.

Évtizedekbe telik a rekonstrukció

Az államtitkár szerint a hazai vezetékhálózat rekonstrukciója elképesztő hosszú időbe, évtizedekbe telik. Ugyanakkor szerinte büszkének kell lenni az ágazatra, mert az elmúlt évtizedekben elképesztő eredményeket tudott felmutatni. Megduplázták a szennyvíztelepek számát, 400 helyett 800-nál is több van. A háztartások több mint 83 százaléka szennyvízelvezetéssel érintett, míg Horvátországban csupán 32 százalék, Romániában 37 százalék ez az arány. Viszont elöregedtek a régi, főként ivóvíz vezetékek, erre indul egy rekonstrukciós program új technológiákkal, új technikákkal. Arra számít, hogy erre a kormány is forrásokat fog biztosítani.

- Közel ezer településen nincsen még szennyvízkezelés, mi most értékeljük azt a 100-150-es nagyságrendet, akik a Vidékfejlesztési Programból támogatást kaptak. Mellette vagyok az egyedi technológiáknak, de sajnos rosszak a tapasztalatok. Nyugat-Európában számos helyen használják ezeket, ki kell választanunk azt, ami a mi éghajlatunkon, a mi életformánkhoz legjobban adaptálható. Elsőként azonban megnézzük azokat, amelyek meglévő agglomerációra ráköthetők. Azt követően létrehozhatók agglomerációk, és azután jönnek az egyéniek. Az egyedi tisztítókat nem arra találták ki, hogyha van egy egyutcás település, sűrűn egymás mellett sorakozó házakkal, mindegyikbe rakunk egyet. Most ezt is csinálták sok helyen, függetlenül a talajviszonyoktól, és sok hiba van. Ezek egy őrségi szeres településre, tanyavilágba kitalált technológiák, és meg kell nézni azt, hogy a kis falvainkban mi a kézenfekvő. Ezek a felmérések megvoltak, ez a Belügyminisztérium feladatköre volt. Most végre-valahára egy helyre került hozzánk az Energiaügyi Minisztériumba, ahol ennek az egész területnek a felelősségi köre van – mondta V. Németh Zsolt.

Korszakváltás, vízkészlet-gazdálkodás

Az aszályos évekről, nyarakról, ezek víziközművekre jelentette veszélyekről elmondta, az egész vízügyben korszakváltás történik. Az volt a víziközművek nagy hálózatfejlesztése idején, most a magyar rekonstrukció következne, kevésbé az új hálózatoknak a létrehozása. A vízügynél szerinte hasonló történik, mert 450 milliárd forintos fejlesztéssel a védművek készültek el. Árvízi tározók a Tiszán, a Felső Tisza-vidéken, sok kisebb záportározó a Nyugat-Dunántúlon. A szervezet szerinte jó színvonalú, s a magyar megmaradt, míg például Szlovéniában nem.

- A hangsúlyokat át kell helyezni a vízkészlet-gazdálkodásra. Ezért fontos, hogy augusztus elsejétől végre újra egységes lett a vízügy. A víziközmű szolgáltatás a vízüggyel együtt van, mert maga az az ellátási lánc, ami akár a felszíni vizekből is táplálkozna, egy parti szűrésű kúton át kivesszük, kiemeljük, elmegy a háztartásba, utána megtisztítjuk, és végül a befogadója ugyanaz a Duna lesz, s ennek minden eleme egyenszilárdságú kell, hogy legyen. Egy láncnak is a leggyengébb láncszeme mutatja az erejét, és az nem lehetséges, hogy ez különböző szervezeteknél van. Tehát legfontosabb dolog az, hogy ez a szervezeti egység létrejött. Egyedül az öntözési rész marad az agráriumnál, egy nagyon lényeges rész, az is csupán azért, mert ennek egyik része nem infrastrukturális természetű, hanem agrotechnikai. Tehát például, hogy a talajban hogyan tartjuk meg a vizet, az a talajművelési technikától függ, ami legalább annyira fontos – foglalta össze V. Németh Zsolt.

- Az elkövetkező időszakra erre kell helyezzük a hangsúlyt, hogy pontos képet kapjunk a vízkészleteinkről, és egységesen kezelve mindig abból a vízbázisból szolgáljuk ki, amelyik a vízkészleteink védelme szempontjából a legcélszerűbb. Mondok egy példát. Debrecen mellett történik már most is olyan, hogy felszíni vízből fogunk ivóvizet előállítani azért, hogy a felszíni alatti vízkészleteket kíméljük. Ez a beruházás folyamatban van. Meg kell azzal barátkozni, hogy akár nagy ipari üzemek is drágább technológiát kell, hogy válasszanak, és felszíni vízből állítsanak elő vizet, magát a szennyvizet pedig a megtisztítás után a technológiába visszavezetik. Új korszak lesz, és szerintem ezt mindenkinek be kell látnia, akár az agrárium a saját kárán látja, hogy félsivatagos részek alakultak ki a duna-tisza-közi homokhátságon, vagy akár a Nyírségben. A velük lévő kapcsolat nagyon fontos. Ennek a dolognak legalább annyira fontos a kommunikációs ismeretátadási része, mint a pénz része, nem maradhat meg senki a saját komfortzónájában, mert akkor nem lesz megoldás – emelte ki az államtitkár.

A talajban megtartani a vizet

Szerinte az agráriumot az adottságokhoz lehet majd igazítani. A gazdák között is vannak ott is vannak új, feltörekvő generációk, akik látják már, hogy a precíziós gazdálkodás mennyi új lehetőséget ad, és hogyan kell magában a talajban megőrizni a vizet. Először a legkézenfekvőbb megoldásokat kell választani, tehát a meglévő csatornahálózatokat kell használhatóvá tenni. Nem feltétlenül az új nyomvonalakkal kell kezdeni. Amit már tud a szakma, az az, hogy a holtágakba hogyan lehet vizet rakni, és akkor, amikor lehet, ott a vizet megtartani. Persze sok mindent fölvet majd az, hogy mi történik azzal a területtel, ameddig azon nem lehet termelni. De az államtitkár nem hiszi, hogy ezt a problémát máshogy meg lehet oldani.

Itt szó lehet arról is, hogy amíg a Dunántúl kap csapadékot, az esők nem jutnak el az Alföldre.

- Az Európai Unió számvevőszéki jelentése azt írja, hogy teljesen hibás technológiákra adnak pénzt, öntözőrendszerekre. Ez a locsolásos technológia elképesztő pazarló. Amikor van csapadékvíz és hosszú távon is megtartható, azt meg kell tartani a talajban. Ennek nagyon bőséges irodalma van, és agrárkonferenciákon ezeket mindig elmondják. Csak mindenki úgy tekint rá egy kicsit, mint a klímaváltozásra 15 évvel ezelőtt. Ma az utóbbira már senki sem úgy néz, mert a bőrünkön tapasztaljuk. Ki kell lépni abból, hogy ez csak néhány tudományos kutató érdekes okfejtése, a gyakorlatban is alkalmazni kell. Nem leszünk mindig nyerő pozícióban, valamit áldozni is kell azért, s meggyőződésem, hogy a gazdatársadalom ezt át fogja látni – mondta az államtitkár.

Energiatakarékosság a vízműveknél

A probléma közös lehet a környező országokkal, így megoldást is közösen kell keresni rá. Erre a felvetésre az államtitkár azt mondta, árvízvédelmi szempontból már megtörtént a lépések összehangolása a környező országokkal, de szerinte lehetséges az is, hogy akár ivóvíz szempontjából azt a vízbázist használják, ami célszerű.

- Itt egy pillanatra térjek vissza például a víziközművekre, hogy azért mi értelme annak, hogy állami szolgáltatók vannak az ország felén és nagy rendszereket lehet létrehozni. Az, hogy például ma is megtörténik, hogy vízválasztón keresztül átnyomják a vizet csak azért, mert két különböző tulajdonú szolgáltató van. Most ezeket mind-mind felmérjük, és ebben hihetetlen nagy tartalék van. Ha nem lett volna egyébként ez a hihetetlen nagy energiaár-robbanás, akkor ebben a kényelmességben még megmarad az ágazat egyik része. Viszont mivel a víz díjában mintegy 40 százalékot tesz ki az elektromos áram, ezért látják, hogy ott lehet megtakarítást elérni vezérlésekkel, energiatakarékos szivattyúkra történő cserével. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy lyukasak a csövek. Tényleg azok és fontos ebben haladni előre, de mennyi minden más van, ami legalább annyi hatékonyságot hoz, mint a lyukas csövet kicserélni. Ezeket együtt kell megcsinálni, nem helyette – mondta V. Németh Zsolt.

Az államtitkár kérdésünkre válaszolva azt mondta, a bősi vízlépcső ügyének külön kormánybiztosa van, de ő maga bízik egy megegyezésben.