2020.10.31. 12:25
Világversenyeken is sikeresen szerepelt a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság lőkiképzője
Batki György alezredest kitartása és elhivatottsága okán a legjobbak közé sorolják a mai napig.
Világversenyeken ért el kiváló eredményeket a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság lőkiképzője. A hazai rendőrségi mezőnyben pályafutása során eddig 14 alkalommal nyerte meg az országos bajnokságot Batki György alezredes – írja a Police.hu.
A fegyverforgatók krémje gyorsan felfigyelt a fiatal pályakezdő tehetségre még 25 évvel ezelőtt. Elszántsága és a folyamatos önképzése lépésről lépésre előrébb vitte céljai felé.
– Az Egri Rendőrkapitányságon kezdtem a szolgálatot még 1995-ben járőrként, majd rövid időn belül egy pályázat útján bekerültem a jelenlegi beavatkozó egység, a mélységi ellenőrzési és közterületi támogató alosztály jogelődjeként működő „kobrákhoz” – ismertette Batki György alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság kiemelt főelőadója.
Öt évig szolgált a különleges alakulatnál, eközben rendőrtiszti főiskolai diplomát szerzett, majd kinevezték tisztnek.
– Mindig szerettem a fegyvereket, és később, a beavatkozó egységnél töltött idő alatt megfogalmazódott bennem, hogy a lőkiképzésnek ennél többet kellene jelentenie, mint amit tapasztaltam. A zavartalan környezetben végrehajtott pontlövészet sem hatástalan, azonban elfogásokkor nem egy helyben állunk, hanem mozgunk, futunk, közben pedig helyzeteket kezelünk.
Sokat foglalkoztam azzal, hogy a saját magam fejlődése érdekében szituációkat gyakoroljak, és eközben minél pontosabb találatokat érjek el. A „kobráknál” végzett munka után két évig, még mindig megyén belül, belekóstoltam a beavatkozó egységgel rokonságban álló csapatszolgálatba. Azután váltottam, 2002-től 2008-ig az Országos Rendőr-főkapitányságnál dolgoztam lövészetvezetői feladatkörben, a Nagytétényi és a Mexikói úti objektumban képeztem a kollégákat. Végül hazatértem, de ekkor még nem a lövészet volt a rendőrszakmai főprofilom, csak később és véletlenül kerültem közelebb a lőtérhez.
Az egyik kolléga betegség miatt nem tudott lövészetet tartani a hatvani kollégáknak. A parancsnokuk pedig – ismerve a fegyveres szenvedélyem – felkért, hogy helyettesítsem. Volt meglepetés mindkét részről. Sokkal feszesebben képzeltem el a képzést, mint ahogy az akkoriban történt, a Heves megyei munkatársak pedig elsőre nem lelkesedtek, hogy ennyire komolyan veszem. Rövid időn belül már állandó feladatul kaptam a lövészetek vezetését. Kidolgoztam egy újfajta metodikát. Rendszerint precízen végigvesszük a feladatokat, a szárazgyakorlást, kitalált történetekbe ágyazok szituációkat, majd következik az éleslövészet, olykor mozgással kombinálva.
Azt látta, hogy az évek alatt a kollégái már hozzászoktak, elfogadták, és túlzás nélkül állítja: rengeteget fejlődtek.
– Mindig adok lehetőséget arra, ha valakinek kevésbé megy, hogy gyakorolhasson. A képzés terén is maximalista vagyok. Még próbaidős voltam, amikor fegyvertartási engedélyért folyamodtam, és vásároltam egy önvédelmi fegyvert. Kezdetben még ifjonti hévvel álltam a fegyverkezeléshez, de mára lenyugodtam, a szenvedély azonban megmaradt. Rengeteget gyakoroltam szárazon, lőszer nélkül, mert a fizetésemhez viszonyítva drága volt a töltény. Mindenképp versenyezni akartam, így gondoltam egyet, és elmentem a siroki lőszergyárba.
A megspórolt pénzemből vásároltam 1000 lőszert, amin nagyon meglepődtek az ott dolgozók, hiszen magánemberként nem szoktak ekkora mennyiséget kérni. Később pedig a gyárigazgatóhoz kopogtattam, és kértem, hogy a cég vállalja el a szponzorálásom. Célba értek a tárgyalások, évente 5000 lőszerrel támogatták a fejlődésemet. 2000-ben aztán az akkori Rendészeti Szervek Kiképző Központja rendezte az első országos, belügyminisztériumi szituációs bajnokságot. Itt köszönt vissza először a rengeteg gyakorlás, megnyertem a versenyt. Jelentkezésemkor nem is számítottam arra, hogy fődíjként Orlandóba utazhatok a rendészeti olimpiára, és többedmagammal Magyarországot fogom képviselni.
A legnagyobbakkal, Simonyi Ottóval, Varga Károllyal, Glicza Csabával, Szarvas Péterrel, Miglécz Gyulával, Gál Tiborral mentem együtt, akkor még 26 éves kezdő rendőrként. Hatodik helyen sikerült végeznem a nemzetközi mezőnyben. Jelenleg évente 12-13 nemzetközi megmérettetésen indulok, melyek közül vannak civil versenyek is. 2011-ben a standard division kategóriában 317 induló közül lettem ötödik Görögországban. Ezen a szituációs versenyen a szolgálati fegyverhez hasonló pisztollyal lövünk, a lőszert tekintve viszont jelentős a különbség.
Jártam már Európa-bajnokságon Szerbiában, első helyezett lettem a Nemzetközi Rendőr Sportszövetség által Magyarországon szervezett versenyen 2015-ben, ugyanezen a versenyen ezüstérmes Abu-Dzabiban 2017-ben, majd Kínában csapatban harmadik és egyéniben ötödik helyet értem el. Tavaly Milánóból pedig bronzérmesként térhettem haza – magyarázta a lőkiképző.
Az alezredest kitartása és elhivatottsága okán a legjobbak közé sorolják a mai napig. Elmondása szerint örül annak, hogy a lövészet és a lőkiképzés manapság nagyobb jelentőséget kap a testületnél, és egyre több jó szakmabeli lövésszel van alkalma találkozni.