Sokkoló múlt: brutálisan kivégezte nyolcéves ikerfiait Lőrinci réme

Harminchárom esztendeje, 1988. december 23-án a településen történt az a bűntény, amely egész Heves megye lakosságát megdöbbentette. P. J. brutálisan végzett nyolcéves ikerfiaival.

A rendőrségi nyomozás során dr. Orosz Gyula akkori r. százados, a vizsgálat vezetője nyilatkozott az ügyről lapelődünk, a Népújság 1989. január 7-i számában.

Az előzményekről a bűnüldözők megállapították, hogy P. J. 1988. december 17-én szabadult az egri börtönből, ahol csalás és üzérkedés miatt töltötte büntetését. A fegyintézetben tudta meg, hogy a neje el akar válni tőle, magával akarja vinni a gyerekeiket is. Elhatározta, kiirtja a családot, majd magával is végez.

Innentől a vizsgálatvezető elmondását elevenítjük fel:

– Azon a december 23-i napon a felesége délelőtt tíztől este hatig dolgozott. P. és a két fiú otthon voltak, a gyerekek játszottak. Délután pénzt kértek apjuktól, mert kishajót szerettek volna venni. A férfi teljesítette kérésüket. Mikor a gyerekek hazajöttek, s tévéztek, közben az apa nyolc szem Seduxent feloldott a kólájukban. Délután ötre el is szenderedtek a fiúk. Potvorszki úgy érezte, eljött a döntő pillanat.

A tettes magnóra mondott háromórás vallomásában mondta el a részleteket, amiket csak ő tudhatott. E szerint meggyőződött róla, melyik gyermek alszik mélyebben. A másikkal kezdte szörnyű tettét: kispárnával, kézzel fojtogatta, majd a nyakánál fogva az alsó szinti garázsba vitte, autóba ültette. Mivel nyöszörgött a kisfiú, egy bicikli kormánydarabjával többször fejbe vágta. Utána kábeldarabbal, sállal fojtogatta. Hozott egy baltát, aminek fokával, majd élével sújtott a fejére. Amikor meghalt, következett a másik gyerek, akinek a testébe speciális elektromos vezetékkel 220 voltot vezetett. Őt is lecipelte a kocsitárolóba, fejbe verte baltával. A két holttestet berakta a járműbe. Lemosta magáról a vért, elrejtette a fiúk ruháit, hogy azt a látszatot keltse, nincsenek otthon.

– Amikor az asszony hazajött, a kérdésére, hol vannak a fiúk, azt felelte, anyád elvitte őket magához – folytatta P. vallomásának ismertetését a rendőrtiszt. Kiderült, a férfi a nővel is végezni akart, a hálószobába már be is készítette a köteleket. Ám a vacsora utáni italtól elálmosodott. Csak reggel ébredt fel, a neje lábát hozzá is kötözte a heverő lábához, amikor a neje is éledezett. Egy tréfával ütötte el a dolgot. Ezután feldíszítették a fenyőfát, kimentek a korábban tragikusan elhunyt gyermekük sírjához, s indultak a herédi nagymamához. A feleség a szülei háza előtt kezdett gyanakodni, amikor férje közölte, nem itt vannak a fiúk, hanem a másik nagymamánál. Oda is elindultak, ám P. Hatvanba irányította a kocsit, amelyben utaztak, amit a szomszéd vezetett. A rendőrkapitányságon számolt be a történtekről. Ellenőrizték a vallomását, sajnos, minden igaznak bizonyult...

Mindenki szigorú ítéletet várt

A brutális kettős gyermekgyilkosság után érdekelte napilapunkat a Lőrinciben élők véleménye is az esetről. Ezt Varga Antal akkori tanácselnök fejtette ki. Elmondta, őt magát is megrázta, ami történt. Hozzátette, hogy a lakosság nem értette, mi vezethette ezt az embert ilyen kegyetlen cselekedetre. Megdöbbentette érthetően a családot, a rokonságot is, nem tudtak feleleveníteni egyetlen olyan momentumot se, ami előzménye lehetett volna a tragédiának. Azt tudták P.-ről, hogy normális életet él, tette a dolgát, mint mindenki. A rettenetes bűntény miatt várható bírósági döntésről a falubeliek közül senki sem mondta ki, mi lenne megfelelő, csupán azt tudatták: a felmentés számításba se jöhet! Mindenki mélységesen elítéli az „apát” és szigorú ítéletet vár!

A Népújság az 1989. június 24-i számában tudósított az elsőfokú ítélet kihirdetéséről. A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa bűnösnek mondta ki a kegyetlen apát aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt halállal sújtotta. Dr. Kahler Frigyes, a döntést hozó tanács elnöke így indokolt: erkölcsi és jogi szempontból is más annak megítélése, ha valaki védekezésre képes embert öl meg, mintha koruknál fogva is erre képtelen, kiszolgáltatott gyermekeket! A társadalom közmegvetése kell, hogy övezze, amikor az apa, visszaélve a gyermeki bizalommal, szenvtelenül brutálisan végez velük. Így magát rekeszti ki minden emberi közösségből, alkalmatlan és méltatlan arra, hogy ilyenben éljen. Ezért határozott a testület a halálbüntetés mellett! Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett, s kérte, hogy a szankció szabadságvesztés legyen.

A Legfelsőbb Bíróság 1989 novemberében a halálos ítéletet enyhítve életfogytiglani szabadságvesztés-büntetést szabott ki a vádlottra. Ez a büntetés abban az időben húsz év fegyintézeti fogva tartást jelentett.

„Mi négyen együtt feküdjünk...”

A rendőrségi fogda kihallgató szobájában P. J. vállalta, hogy az újság számára beszámol szörnyű tettének előzményeiről is. Beszélt arról, hogy Hatvanban kitűnő eredménnyel tanulta ki a szerszámkészítő lakatos szakmát. Dolgozott fél évig Karl-Marx-Stadtban. A házasságuk alatt az 1974-ben született fiúgyermekük 1987 nyarán egy táborban vízben vesztette életét. Ám előtte egy év szabadságvesztésre ítélték, ő úgy vélte, bűntelenül. Segített egy bádogosnak számlákkal, pénzt adott egy tanácsi pénzügyi előadónak, aki jattot kért tőle. Aztán jött a felesége bejelentése a válásról. Gyűlt benne a feszültség. A rémtettéről ezt mondta: mind a négyükkel végezni akart, hogy együtt feküdjenek. A várható büntetésről közölte: a két gyerekért csak halál jár...

Kezdőképünk illusztráció Fotó: Shutterstock