„Egymást választottuk és maradtunk” – Eger kitüntetett tűzoltója igazi Jolly Joker

Fazekas Gábor tűzoltó főtörzsőrmester érdeklődésünkre elárulta, nagyon meglepte a kitüntetés. Augusztus elején kapta az önkormányzattól a meghívást a városi ünnepségre, a szakember ekkor már sejtette, hogy vélhetően ő lesz Eger Kiváló Tűzoltója.

– Az augusztus 20-i héten pont Siófokon nyaraltunk a családdal – emlékezett vissza a tűzoltó. – Nem tudtam, hogy visszamondjam-e a meghívást vagy sem. Végül úgy döntöttem: reggel hazajövök a Balatonról és átveszem a kitüntetést, majd délután csatlakozok a családhoz.

Fazekas Gábor 2008. július elsejével szerelt fel, s mint elárulta, a tűzoltó szakma véletlenül cseppent az életébe.

– Korábban katona voltam az egri laktanyában, ahol végigjártam a ranglétrát. Majd a sors úgy hozta, hogy a feleségemmel – aki szintén katona volt – el kellett mennünk Debrecenbe szolgálatot teljesíteni. Nagyon keveset tudtunk volna találkozni, ráadásul a család és a lakás is itt volt Egerben. Nem szerettünk volna albérletbe költözni egy idegen városba, így végül egymást választottuk és maradtunk. 2007. augusztusában felszámolták az egri katonai alakulatot, leszereltünk, én pedig beadtam a pályázatomat a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz. Hívtak a büntetésvégrehajtáshoz és a rendőrségre is, végül úgy döntöttem, hogy ez számomra egy sokkal testhezállóbb pálya.

Fazekas Gábor pályafutását először beosztott tűzoltóként kezdte, majd a szolgálatparancsnoka felvetette – mivel akkoriban már megvolt a C és E kategóriás jogosítványa –, hogy menjen gépkocsivezetőnek. Sikeresen el is végezte a tanfolyamot, beosztott tűzoltó ennek okán csak rövid ideig volt.

– 2013. májusában megszületett az első kisfiam. A parancsnokom felvetette, hogy el kellene mennem a budapesti szerparancsnoki iskolába, ami egy év bentlakásos iskolát jelentett. Sem a feleségemet, sem az újszülött kisfiamat nem szerettem volna itt hagyni, de végül beadtam a derekam. Szeptemberben elkezdtem az iskolát, amit 2014. júliusában sikeresen el is végeztem, s ekkor már meglett a tűzoltás-vezetői végzettségem. Mivel azonban nem volt üres hely az állományban, nem neveztek ki. Később elküldtek különleges-szerkezelő tanfolyamra, hogy a magasból mentőn is tudjak szolgálatot teljesíteni, s akkor ki tudnak nevezni különleges szerkezelőnek. Ez 2015-ben valósult meg. Miután teltek-múltak az évek, két évig teljesítettem szolgálatot párhuzamosan Pétervásárán és Füzesabonyban beugrós szerparancsnoki beosztásban, tavaly júliusban pedig kineveztek a jelenlegi helyemre.

Az mondják, Jolly Joker vagyok, ugyanis szinte mindenhez értek.

A tűzoltó minden platformon megállja a helyét, kivéve a műszaki mentésnél, de – mint mondta – ez nem is feltétlenül baj, nem gondolja ugyanis, hogy ez hiányozna az életéből, hiszen ennél jelenleg magasabb beosztásban van. Arról is kérdeztük, hogy pályafutása során mely esetek ragadtak meg benne leginkább.

– Az egyik ilyen meghatározó élményem az ünnepekhez kötődik. 2010. decembere volt, szenteste. Délután három óra körül befutott egy riasztás: baleset történt a „barackos” kanyarban. Ahogy kiértünk a Kőlyuktetőn minden elsötétült, óriási volt a köd. Két személyautó ütközött össze a helyszínen, az egyikben az idős családtagokat vitték látogatóba az ünnepekre. Az úttesten szanaszét hevertek a becsomagolt ajándékok, ételek. Szörnyen megrendítő volt.

A tűzoltótól megtudtuk, miután felszerelt, szinte rögtön be is következett az első halálos tűzeset, amihez vonulnia kellett.

– Úgy szólt a riasztás, hogy Kerecsendnél ég egy személyautó. Miután kiértünk és eloltottuk a tüzet, a szolgálati parancsnok megszólalt: „Valami baj van!”. Szokatlan, égett illatot érzett. Miután teljesen eloltottuk a tüzet, csak akkor vettük észre, hogy a járműben volt egy összeégett ember.

A tűzoltótól megtudtuk: az ilyen helyzeteket nem könnyű feldolgozni, ezért is van szükség arra, hogy bizonyos eseteket átbeszéljenek a bevetések után. Mint mondta, fontos, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, érzéseiket. Arra a kérdésre, hogy miért szeret tűzoltó lenni, a főtörzsőrmester úgy nyilatkozott: a közösség különösen motiválja, hiszen családias légkörben dolgozhatnak nap mint nap. Visszaemlékezett arra, hogy korábban nem igazán akart tűzoltó lenni, neki kezdetekben ez csupán kényszerpálya volt, – ugyanis világ életében a katonaság vonzotta – végül nagyon megszerette.

– Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk az emberektől, hálásak nekünk, amiért segítünk. Jó érzés, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Persze mi ezért vagyunk, tesszük, amit tennünk kell. A nagyobbik fiam – aki most 8 éves – nagyon éli ezt az „érzést”. Ő is tűzoltó, illetve focista szeretne lenni.

Fazekas Gábortól megtudtuk: a hétköznapok náluk nem úgy telnek, ahogy azt sokan elképzelik: „ha a tűzoltó nem oltja a tűzet, akkor tévézik és biliárdozik”. Minden nap kiképzésen, valamint számos elméleti és fizikai foglalkozáson vesznek részt, rendszeresen karbantartják felszereléseiket. Mint kiemelte: fontos a gyakorlás, hiszen egy vonulás során mindenkinek megvan a maga feladata, amit élesben tökéletesen kell kivitelezni, s nagy hangsúlyt fektetnek a testi képességek fejlesztésére is. A tűzoltó egyébként most kezdte el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amit elmondása szerint néha elég nehéz összeegyeztetni a munkával és a családdal, de nem adja fel, kitartóan küzd azért, hogy céljait végül elérje.