A hat elemit végzett, s tiszti rendfokozatot sem szerzett honvéd adott tűzparancsot Egerben

Egy 1978-ban 71. életévében járó, a forradalom napjaiban a városi pártbizottság alkalmazásában álló tanú szerint 1956. december 12-én ő a pártbizottság székházában volt, ám arról, hogy valamiféle lövöldözés történt a Széchenyi és a Csiky utca sarkán, csak röviddel az eseményt követően értesült. Nemsokára maga is odasietett, de sem vérnyomokat, sem töltényhüvelyeket nem látott, bár az is igaz, hogy ő – nézelődés helyett – inkább az emberekkel beszélgetett. Kijelentette, hogy tudott a kórházi orvosoknak a karhatalmisták brutális fellépése miatti memorandumáról, melyben maguk is munkabeszüntetést helyeztek kilátásba.

Akkor is ott volt, amikor a főorvosok mindezt a városi tanács elnökének irodájában – szovjet katonai vezetők jelenlétében – újfent kijelentették. A szovjet katonai parancsnok erre azt felelte: jó lesz, ha a doktorok óvatosabban bánnak a szavaikkal, mert köti őket az orvosi esküjük, másfelől pedig a nagy Szovjetunióból ő huszonnégy órán belül egy kórháznyi orvost hozat, ha kell.

A Heves Megyei Bíróság felmentő ítéletét egyébként – sok történelmi tanulsággal telt – három órás szóbeli indoklás követte. A tanácsvezető bíró, aki még a tárgyalássorozat megkezdésekor bejelentette, hogy ő maga 1959-ben született, tehát semmilyen módon nem lehetett részese az eseményeknek, részletesen taglalta az 1956. október 23. és november 4. között hazánkban végbement eseményeket, továbbá a karhatalmi alakulatok megszervezésének okait és módját.

Szavaiból kiderült, hogy az akkori néphadsereg tiszti karából hozták létre ezeket az egységeket, amelyeket – mivel jogszabályi alapjuk nem volt fellelhető – a bíróság a párt fegyveres erejének volt kénytelen tekinteni. Az elsőfokú bíróság, elsősorban levéltárak, múzeumok, továbbá 1957-es bírósági jegyzőkönyvek dokumentumait forrásanyagként felhasználva dolgozott. Az így beszerzett információkból kitűnik, hogy az egri karhatalom létrehozását az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Ideiglenes Intéző Bizottsága határozta el, s a megszerzésével a hat elemit végzett, s tiszti rendfokozatot sem szerzett L. László tényleges állományú honvéd századost bízták meg 1956. november 18-án.

A bíróság az iratokból azt is megállapította, hogy a pufajkás egységek laza fegyelmű irreguláris alakulatok voltak, tagjaik karhatalmi kiképzésben nem részesültek, gyakori volt náluk az italozás.

A Heves Megyei Bíróság ítéletének indoklásában történelmi tényként állapította meg, hogy a Nagy-Budapesti Munkástanácsnak az emberi jogok napja alkalmából kiadott országos sztrájkfelhívása nyomán 1956. december 10-én este gyertyafényes néma tüntetés zajlott Egerben a színház és a Hatvanasezred emlékmű, majd a Petőfi-szobor előtt. Másnap tüntetők a Klapka György úti szovjet parancsnokságon követelték, s elérték elfogott bajtársaik szabadon bocsátását. Ezután a Hatvanasezred-emlékműnél Rácz Mihály mondta el A kisgyermek halála című versét, majd a tömeg a nyomdához vonult.

„A szabadság úgy szép, ha készek vagyunk a vérünkkel öntözni!”. Ezt nyomtatták rá röpiratokra. Este negyed hét körül – utasításra – egy honvéd karhatalmi szakasz kíséretében jelent meg ott Kádár János rendőr százados, aki igazoltatta a szedőteremben tartózkodókat, s közülük ötöt elő akart állítani. Ám a tömeg körbefogta, majd üldözni kezdte. A Széchenyi utcán – miután utolérték – leteperték, meg akarták lincselni.

Hallván a rendőr elleni atrocitásról az akkor már Egerben lévő Gy. Lajos vezérőrnagy, a néphadsereg katonai tanácsának tagja karhatalmistákkal a helyszínre sietett, úgymond megvédeni a néphatalmat. Lövések dördültek, s annak ketten estek áldozatául: a 22 éves Dézsán József, akit hátulról a tarkóján ért a lövedék, s a 15 esztendős Tuza Sámuel, akit a kettes kórház kapujában találtak el, s sebesítettek meg halálosan.

Az elsőfokon eljáró bíróság által megállapított tényállás szerint december 12-én délelőtt mintegy kétszáz-kétszázötven egri lakos sétált a Széchenyi és a Csiky Sándor utca kereszteződésének környékén. Az előző este történteket beszélték, de szemezett demonstrációra semmilyen jel nem utalt. A szakszervezeti székházból – ahol az ítélethirdetés idején már az Ifjúsági Ház volt található – azonban telefonáltak a pártbizottságra, hogy nagy a tömeg, s bizonyára tüntetésre készülődnek.

Ezért indult a Dobó-laktanyából a L. százados vezette, legalább negyventagú karhatalmi egység, s a Kossuth Lajos utcai BM-épületből a tíz-egynéhány fős füzesabonyi alakulat. A Csiky Sándor utcán csatlakoztak egymáshoz. Háromsoros oszlopban meneteltek. Az emberek utat engedtek a pufajkásoknak. Igaz, szidalmazták, gyilkosoknak, Kádár-huszároknak titulálták őket.

L. százados oszoljt vezényelt és tűzparancsot adott ki – hangzott el az ítélet indokolásában. Erre az egység elején és végén állók géppisztolyukat csípőnél tartva, kaszáló mozdulattal sorozatokat lőttek ki. Pillanatok alatt kiürültek az utcák, csak a halottak és a sebesültek maradtak a földön. A sérülteket civilek vitték ölben a közeli kettes kórházba.

A golyózápor áldozatai közül, akiket korábbi dokumentumok alapján tudott, nevesített is indoklásában a büntetőtanács elnöke: e nap délelőttjén érte halálos lövés a 19 éves Bóta István felsőtárkányi, a 31 esztendős Tóth József, a nála öt évvel fiatalabb Bóta Antal, a 36. életévében járt dr. Nagy József, az ugyanennyi idős Tóth Sándor és a 29 esztendős Rezső Ferenc egri polgárokat. A sebesültek száma igazolhatóan 19 volt. A legtöbbjüket hátulról, kettejüket oldalról, kettejüket pedig szemből lőtték meg.

A tanácsvezető bíró azt külön is hangsúlyozta, hogy igen fontos volt annak vizsgálata, hogy a vádlottak bűnösöknek tekinthetők-e, különösen azon alapelv alapján, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tények nem írhatók a vádlottak terhére. Az sem lényegtelen körülmény, hogy 42 év telt el. Az idő múlása, s az azóta 1956-ról megjelentek is befolyásolhatták a tanúkat, a szereplők emlékezetét.

A bíróság megállapította: a terheltek közül a IV. rendű vádlott december 12-én nem lehetett ott, mert csak három nappal később lépett be a karhatalmi alakulatba. Három tanú alibit is igazolt: ketten azt állították, hogy azon a napon civilben épp értekezletet tartottak a kérdéses időpontban munkahelyükön, a járási tanácson. Egyvalaki pedig igazolta, akkor délelőtt ugyanazon a helyen kézbesítettek a számára egy küldeményt. Haragosa próbálta „eláztatni” az eljárás során az V. rendű vádlottat – állapította meg a bíróság. Ő az események idején Füzesabonyban tartózkodott. Az I. és II. rendű terheltek pedig az alakulat közepén vonultak, ahol nem nyithattak tüzet, mert társaikat lőtték volna meg.