A nagyrédei vállalkozó cégbirodalma, összedőlt, pedig élhetett volna

A Heves Megyei Bíróság 33 tárgyalási napot követően a 34-en bűnösnek mondta ki a nagyrédei vállalkozót egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében, két-két rendbeli csalás és magánokirat-hamisítás vétségében, amiért két év nyolc hónap és 19 nap börtönbüntetésre ítélte, s ebbe beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött – napra pontosan – ugyanennyi időt. Visszatekintve a négy éven át tartó perre, gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy felmentő ítélet született.

Az ügy, 1994-es kipattanásakor nagy port vert fel, hiszen B. Andrást szerte az országban sikeres üzletemberként tartották számon; 1991-ben ő volt az Év Vállalkozója. A Heves Megyei Főügyészség által elkészített vádirat szerint a nagyrédei férfi – aki az ítélettel megegyező időt töltött előzetes letartóztatásban – az egész országra kiterjedő tevékenysége során különösen nagy értékre elkövetett csalás és hűtlen kezelés bűntettét követte el, s együttesen 3,2 milliárd forintos kárt okozott.

A büntetőeljárás során elhangzott, hogy az elsőrendű terhelt által alapított cégek, a Sámson Invest Kft., a Sámson Trade Kft., valamint a Sámson Nemzetközi Kereskedelmi Rt. tevékenysége keretében fedezet nélküli váltókat bocsátott ki és egyéb teljesíthetetlen kifizetésekre vállalt kötelezettséget. A vádlott mindvégig tagadta bűnösségét.

Míg a büntetőper kezdetekor még több százmilliós csalásról cikkezhetett a tárgyalásokról tudósító sajtó, a 33. tárgyalási napon elhangzó vádbeszéd már sokkal szolidabb volt. Tizenkét vádlott és negyvenkét tanú, valamint két szakértő kihallgatását és ugyancsak két szakértői vélemény felolvasását követően zárult a bizonyítási eljárás. A büntetőperben 74 iratcsoport keletkezett, a vádbeszédet dr. Konkoly Thege László, a megyei főügyészség ügyésze tartotta meg.

A Fővárosi Főügyészség által benyújtott első vádirat –  a másodikat a Heves Megyei Főügyészség készítette, s ezeket később egyesítették – tartalmától több ponton is eltért a vádhatóság záró indítványa. Nem tekintette például bizonyítottnak az elsőrendű vádlott ellen felhozott vádpontokat az OTP Komárom-Esztergom Megyei Fiókjánál felvett mintegy ötszázmilliós hitelhez kapcsolódó vesztegetés bűncselekményében, illetve a gyöngyösi Mátra Gépgyár és a Szegedi Konzervgyár (SZEKO) megvásárlásakor különösen nagy értékre elkövetett csalásban.

Az ügyész rámutatott: a konzervgyár privatizálásakor B. András százmilliókat költött a gyárra, s ennek fejében olyan váltókhoz jutott, amelyekért a SZEKO nem tudott helytállni. Nem bizonyítható továbbá az sem, hogy a Sámson-birodalom fejének számítania kellett volna a szovjet piac összeomlására és a gyár csődjére. Bizonyítható ugyanakkor, hogy az 1992-tól kezdődőén felvett hitelek visszafizethetetlenségével tisztában kellett lennie az elsőrendű vádlottnak. Ezekkel kapcsolatban azonban szándékosan megtévesztette gazdasági partnereit. Az ügyész több terhelt esetében is a vád ejtését indítványozta, két vádlottra pedig – vétkességük megállapítása mellett – elegendőnek tartotta a megrovást.

A Heves Megyei Bíróság ítéletében bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottak többségét, szám szerint kilencüket. A harmadrendű terhelt D. Andreát kétrendbeli, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt megrovásban részesítette, míg az elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében. Az egykori Sámson cégbirodalom feje bűnösnek találtatott egyrendbeli csalásban és kétrendbeli magánokirat-hamisítás vétségében is.

A határozathirdetés résztvevőinek nem mindennapi „élményben” volt részük: két rövid szünettel hat órán át ismertette a tanácsvezető bíró a 95 százalékban felmentéssel záruló per ítéletének szóbeli indoklását. Szükség is volt erre a hosszadalmas procedúrára, hiszen nem akármilyen pénzösszegek voltak vád tárgyává téve. Csak az OTP Bank Rt. kétmilliárd huszonkétmillió forintot meghaladó összegben jelölte meg az őt ért kárt.

A tanács elnöke külön is kitért a több tízezer oldalt kitevő irathalmazra. Tényként állapította meg: ilyen hosszú idő alatt nyomozott és ilyen koncepció nélkül szerkesztett nyomozati anyaggal eddig még nem találkozott a bíróság. Indoklásában a bíróság kitért a rehabilitáció kérdésére is, amit a hetedrendű vádlott védője fogalmazott meg általa jogosnak mondott igényként. A bíró hangsúlyozta: a bíróságnak az őt kötő eljárásjogi törvény előírásai alapján nem áll módjában rehabilitálni a most felmentett  vádlottakat, akik "hét éven át kényszerültek viselni az eljárás alatt állás nem könnyű terheit".

Az elsőrendű vádlott terhére felhozott vádpontok többségében bűncselekmény hiányában hozta meg a bíróság a felmentő ítéletét. Így az 1992 előtti több száz milliós váltóügyletekben sem volt megállapítható törvénysértés. Az indoklás szerint igen ritka a váltóhamisítás miatti per, s amivel ez ügyben B. Andrást megvádolták, azt nem követte el. 

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)